Sajnos az időjárás bebizonyította, hogy óhatatlanul is egyre közelebb kerülünk a télhez, no de még a fagyos idő beállta előtt lehet pár szép őszi napunk. Bizony az ősznek is megvan a maga szépsége, a hajnali ködbe burkolózott vízpart, az egyre sárguló falevelek, a csodás színekben pompázó őszi táj és természetesen elérkezik a gumis süllőzések ideje.

Kissé komor időjárás fogadott a tóparton, csípős hideg, borult égbolt, és fagyos szél. Hiába, a tó 800 méterrel a tengerszint felett fekszik, ez érezteti hatását. Rendesen be kellett öltöznünk Zsolt barátommal, hogy ne fagyjunk bele a csónakba. A gumi mütyürjeink is vacogva bújtak egymáshoz, ők sem vették jó néven, hogy ilyen zord időben elővettük őket. Az utolsó légköröket is belepumpáltuk a sok kalandot megélt gumicsónakomba, majd evezőt ragadtam és megkezdődött a nyomozás a víztározó süllői után. Az igazsághoz tartozik, hogy a tó süllőállománya még igen fiatal, alig pár éves, ezért nagy egyedekre nem is számítottunk, csupán egy kis kikapcsolódásra vágytunk.

A régi patakmeder fölött engedtük le a horgonyt, a változatos mederfenéken és az árasztás után megmaradt csutakok közt reméltük a tüskéshátú barátainkat. A vízmélység nyolc - tíz méter között alakult, az áramlás csekély, ezért elegendőek voltak a nyolc gramm körüli jigfejek. Már az első dobások után sikerült barátomnak egy kapást kicsikarni és egy ifjú süllőcskét hozott a csónak közelébe. Meg is jegyeztem viccesen – Igen hamar megfogtad az elsőt, kiböjtöljük ezt ma még.

Az első tarajos

Szorosan fogja a nyolc centis gumihalat

Sajnos csúnyán akadt, de remélhetőleg nem pusztul majd el

A hirtelen jött siker után hosszú eseménytelen időszak következett. Minden guminkat megáztattuk, új helyeket próbáltunk ki, de eredményt nem sikerült felmutatni. Szerencsénkre az időjárás megkegyelmezett. A felhőtakaró szétoszlott és a napsugaraknak köszönhetően elviselhetőbb lett a hőmérséklet. Habár a halak még mindig nem mutattak aktivitást, legalább a szél megállt és már nem kellett vacognunk, valamint a táj valódi szépsége is elénk tárult.

Szikrázó napsütés, tükörsima vízfelület, kellemes idő volt

A gyönyörű időnek hála észre sem vettük a kapás hiányát, viccelődtünk, jól mulattuk az időt. Már nem koncentráltunk „annyira” a halfogásra, csak egyszerűen jól éreztük magunkat, aztán hirtelen egy alig érezhető koppintást éreztem a boton, reflexből behúztam egyet és életre kelt a zsinórom. Pillanatok múlva a felszínen táncolt egy fiatal süllőcske. Végre én is megsimogathattam egy tüskéshátú halacskát.

Hibátlan ragadozó

A natúr szín jött be neki

Hát nem csodaszép!?

Hamarosan szabad leszel

Gyönyörű hal egy gyönyörű háttér előtt

Isten veled

A fogás tudatosította velünk, hogy tulajdonképpen halak is vannak a vízben és mi igazából értük jöttünk, ezért ismét nagyobb figyelmet fordítottunk a halfogásra. Emelgettük a fenéken a gumihalainkat, gumihernyóinkat és Isten tudja még minek nevezhető plasztik kütyüinket. Néha a kövek, csutakok, különböző terepakadályok okoztak néhány kellemetlen percet, mikor makacsul markolták műcsalijainkat, de ez is benne volt a pakliban, a veszteségek elkerülhetetlenek. Szerencsére halat is találtunk a sok akadó mellett. Barátom kis piros duplafarkú twisterének nem tudott ellenállni az egyik lakó.

Egy jó rablótanya…

..és az egyik lakója

A piros csecse-becse kellett neki

Nem nagy, de mi neki is örvendtünk, van utánpótlás

Hamarosan az én perceim következtek, szerencsésen ráleltünk a tüskések tartózkodási helyére. Bólintott az érzékeny botspicc, egy csuklómozdulattal adtam tudtára a halnak, hogy résen vagyok.
A következő pillanatban már perecre hajlott a bot, az orsó fékje öregesen recsegett, vonszolta a csónakot a nagy hal, órákon át tartott a csata…valahogy így festene a modern változata, Hemingway -Az öreg halász és a tenger című regényének, no de térjünk vissza az én süllőmhöz.
Néhány határozott emelést követően a felszínen lavírozott az előző halaink ikertestvére, egy zöld duplafarkú gumira csábult el. Alig egy perccel később ismét jelentkező akadt a kétfarkú gumigilisztára, de ő is fiatalocska volt.

Nem épp kedvére való a dolog

Fiatal és mohó

Formás ifi süllő

Ő is a zöldet választotta

Artúr király kardja horgászbotnak álcázva

A látvánnyal nem lehetett betelni

A lemenő nap fényeinél még Zsoltnak is sikerült egy kis tüskést a fotógépem elé terelni. Az alkonyattal hűvösebb levegő áramlott a völgybe, ennek ellenére még végeztem néhány kísérletet a wobblerekkel és nem eredménytelenül. A sötétben sikerült magamhoz édesgetnem egy jobbacska süllőt néhány fotó erejéig.

Erőfitogtatás

Menne, de nincs esélye

Megtetszett neki a kétrészes halacska

Egy pocakos fogas

Egy igen kellemes őszi napot töltöttünk a vízen, valójában igen szép ez az évszak, csak a szépségét elhomályosítja a tél közeledte.

Kapcsolódó termékek:

ET Excalibur Spin	Ryobi Applause	Penn KG 300m	Delalande Miss Shad
Shad Relax Kopyto Ripper	Twister FTT	Salmo Image Fanatic	Twisterfej natúr Eurojig