Megjelent: 2008. augusztus 04. | Forrás: Tóth Gábor | Írások Hogy is kezdjem? Elég kényes téma, amiről írni akarok. A horgászat egy családon belül, sok esetben konfliktus forrása. A feleség nehezen viseli a férj vízparti kimaradásait. Indokai általában egyszerűek: "Értelmesebben is eltölthetné az időt". Természetesen odahaza. Mire is gondol? Fűnyírás, takarítás és egyéb házi munka. Ami a nők fejében utópisztikus álomképként szerepel az ideális férjről.


Párom a gáton

De mint az tudjuk, semmi és senki nem tökéletes, így hát mi, gyarló és esendő, horgászatot kedvelő férjek, nem felelünk meg ezen a téren maradéktalanul. Mert az, hogy kedvenc időtöltésünket feladjuk egy porszívó, vagy fűnyíró tologatásáért, lássuk be, nem várhatják el tőlünk a gyengébb nem képviselői.


Mi hát a megoldás? Több variáció is szóba jöhet. Első és legkézenfekvőbb az agglegény élet. Jó-jó, de nem az igazi. Mégiscsak társas lény az ember. Kell a plusz oldalborda mellénk. A második, hogy nem foglalkozunk semmivel és senkivel, ha úgy tetszik, akkor megyünk horgászni és kész.


Ez se túl jó megoldás mivel a konfliktus végül egy válóperes tárgyalásban csúcsosodhat ki, ami csak az ügyvédeknek jó. A végére maradt a megoldás. Vigyük az asszonyt is!


Szép lány, szép hal

Na, most látom magam előtt férfitársaim megvető, gúnyos fintorát. Pedig higgyék el nem rossz móka. Én is ezt teszem. Amikor Krisztinának kedve van horgászni, csatlakozik hozzám. Általában nagyon jól szórakozunk.


A halat sportszerűen visszaengedjük

Mondjuk szerencsém is volt vele, mivel már egészen kislány korában kapta a "kiképzést". Édesapja vitte magával a vízre, belé ivódott (hogy stílszerű legyek) a halak, és a víz szeretette.


Kapásra várva

Első és legfontosabb lépés: olyan módszer megválasztása, amivel egy kezdő is könnyen boldogul, de már esélye van nagyobb halak megfogására is. Szóval ne a snecizéssel próbálják párjukat beoltani. Az inkább a kis gyerekek megfertőzésére szolgál. Én egy könnyű feederbotos összeállítást választottam neki.


Operáció közben

Silver Feeder és rá harmincas méretű Silver orsó az Energo Team kínálatából. Viszonylag olcsó, de mégis strapabíró darabok (a kezdeti sutaság miatt központi kérdés). A bedobást könnyen és gyorsan elsajátította, mára már a csalizás is megy.


Büszke a zsákmányra

Szóval szinte gond nélkül tudunk együtt lógatni.(Itt hívom fel férfitársaim figyelmét az első és legfontosabb dologra. A kezdeti időkben legyenek nagyon türelmesek és segítőkészek. Sok lesz a gubanc és a lábunk előtt vízbe csapódó szerelék. Tartsuk szem előtt, hogy senki sem az édesannya hasában sajátította el a horgászfelszerelés kezelésének technikáját.)


A minap is lementünk a Dunára egy kis keszeghorgászatra. Az etetés még az én feladatom, amíg keverem a kaját (Katus féle Ponty, kárász, amur) addig Ő összerakta a botokat. Rövid idő elteltével már a spicceket bámultuk.


Én magamnak egy erősebb feederbotot (EnergoTeam Haevy Feeder-t) vittem le és egy nyolcméteres bolonyai botot (Benzar). A feeder kicsit durvára volt összeállítva, nagyvadra várt. Három szem kukoricával csalizva. De hiába a huszonötös zsineg ezen a napon sok volt a halaknak. Néhány csípést leszámítva nem volt érdeklődő. Bezzeg Krisztina már az első dobásra fogott egy szép jászkeszeget.


Amit vissza is engedett. Nagyon szereti az állatokat, ezért ha nem visszük haza a halat megenni, rögtön dobjuk is vissza. Én se szeretem kínozni őket szákba rakva csak azért, hogy egy csoportkép készüljön a nap végén. Szóval a kezdés jó volt és a folytatás szintén. A Benzár boló, úgynevezett "lekoppintós" módszerre volt szerelve, a bot spicce alá dobva a harmincgrammos ólmot és a hosszú, körülbelül hatvan centis előkére kötött horgot. Nekem is gyorsan megjöttek a kapások és fogtam pár jaszkót.


Menyasszonyomnál kicsit leálltak a halak. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy ne menjen el a kedve? Hát beültettem a Benzár mögé oda, ahol van kapás. Igaz neki "kicsit" nehéz ez a bot de a halak intenzív érdeklődése és a fogás izgalma elfeledtette vele ezt az apró kellemetlenséget. Szépen jöttek neki. Először kicsit bizonytalan volt a kiemelésnél. Nem igazán boldogult a nyolc méteres horgászbottal. De egy kis gyakorlás és némi rávezetés után már ügyesen kormányozta partra a halakat.


Izmos kis ellenfél

Igazán jól szórakozott. Később visszaült "saját" felszereléséhez és módszeresen keresni kezdte a halt. (Látszik, hogy az én nevelésem.) Megint csak siker koronázta ténykedését. Egy termetes dévér került partra. Kiló feletti példány volt. Igazán szép darab. De ami ennél is fontosabb, hogy nagy örömöt okozott Krisztinának. Persze ezt is visszaengedtük éltető elemébe.
Igazán jó napunk volt, a délutáni napsütésben kicsit megpirulva ültünk a kövezésen és már a következő horgásznapot tervezgettük. Láttam szemében a tüzet és az elszántságot. Szerintem jó munkát végeztem! Innentől már biztos nem lesz gond a pecázás.


Ez szépen akadt

Ezt a kis történetet csak azért írtam le, mert szerintem egy próbát megér az, hogy kedvesünkkel legalább megismertessük a horgászatot. Nem biztos, hogy megszereti és az se biztos, hogy rendszeres kísérő lesz belőle kalandozásaik alatt. De azt már látni fogja, hogy mennyire jó dolog pecázni és talán jobban elfogadja a horgászat tényét.