Annak ellenére, hogy immár két éve horgászom a „Bokor Spin" pergető botokkal, azt hiszem ez az első alkalom, hogy egy kicsit beszélek, azaz néhány sort írok is róluk. Nem akarom dicsérgetni, csupán a legutolsó pergető portyám tükrében szeretném a botot egy kicsit bemutatni. Nem titkolt szándékom, hogy akár a vásárlásához is kedvet csináljak, azok számára, akik szeretik a könnyed, mégis „ütős" gerinces, jól teljesítő botokat. A három különböző méretnek közös jellemzője az a gerincesség, ami véleményem szerint a klasszikus pergető botok legfontosabb jó tulajdonsága. A bevágás pillanatának hatékonysága, azaz a ragadozó megakasztása nélkül nem működhet a siker. A csontos szájú rablóhalak esetében ez elengedhetetlen, de ami ezután jön, a fárasztás, szintén rugalmas, feszes botot kíván. Éppen ezért én nagyon megfontoltam, hogy a bot teste a könnyű súly mellett a lehető legjobban teljesítsen, semmiképpen ne lágyuljon, puhuljon be a bevágás, vagy a fárasztás pillanataiban.

Az első évben még csak magam használhattam ezeket a pálcákat, de immár egy éve kaphatóak, bárki pergethet velük. Tudnám sorolni, hány ismerős és ismeretlen horgásztársam említette már fel az erejét, a legtöbbször jól megülő bevágást, mint a bot erényét, de inkább máris a legutóbbi dunai élmények felé kanyarodom. A csukák mellett balint fogni is nagyon eredményes lehet a" Bokor Spinnel".

Természetesen partról is cserkészhetünk az őnök után, ám én szeretem a csónakos pergetéseket is. Az ismert haltartó helyeket csendes csorgással közelítem meg. Gyakran felkuporodom a csónak orrára, ha balint sejtek a közelemben, akkor nem mindig állva dobálok, hiszen messzire látnak, érzékelnek. A bottal gerincessége, és a megfelelően gondos gyűrű kiosztása miatt igen hosszúakat tudok pontosan is dobni. Ezúttal a 232 centis volt a kezemben. Először egy parti kőszórás mellett csorogtam. Ujjam balinozásnál mindig a ravaszon van, úgy értem dobásra készen vagyok. Ha nem látok kishalas, vagy balinos mozgást, rablást, többnyire akkor is dobok, lehetőleg csak néhány centiméterre a partszéli akadóktól, kövezésektől. A kezem, ujjaim a bot testét is érik, így nagyon közvetlenül érzem a bot és a műcsali munkáját. Minden kisebb nagyobb kiszögelést, egyenetlenséget szeretek „körülsimogatni", nem is beszélve a sarkantyúkról, ruganyokról. Ha ezek nem adnak rávágást akkor a homokos agyagos partok következnek, itt is őrjáratoznak az őnök.

A minapi kirándulásomon elsőként a nyílt vízen kaptam a rávágást. Szépen dolgozó wobbleremet éppen ki akartam emelni, amikor rövid koppanást, majd azonnal egy riadt kis rohamot közvetített a botom. A bevágásommal tüstént éreztem, hogy csupán csak fiatal balin követte, majd támadta meg a műcsalt. A viszonylag puha fék miatt a gyenge kilós hal elfutott egy keveset, és a visszafelé folyó, lassan örvénylő területen fröccsentette fel a habokat. A bot még csak meg sem görbült igazán, persze azért nem érzéketlenül dolgozott. Sőt, néhány rugalmas pumpálás (és néhány fényképezés) után máris felém irányította a halat. A balin kicsit még próbálkozott, de hamarosan elkészült az erejével, és ott lavírozott a csónak mellett. Közben a víz együtt sodort bennünket lefelé, én pedig sajnálva, hogy odébb kerülök az esetleg csapatban is vadászó balinoktól, sietősre fogtam a cselekvést. Egy újabb pumpálás után kiemeltem a halat, még egy fotó a bottal és máris útjára engedtem az első vendégem.

Ez után óvatosan visszamotoroztam, és néhány perccel később már ismét ott dobáltam az előző helyen. A balinok azonban nem respektálták az óvatosságomat, vagy szétzavartam őket, vagy magányos volt az előbbi ragadozó. Sebaj, még egy pár hely úgyis vissza van - vigasztaltam magam és csendesen tovább álltam. Nem sokkal később ismét örülhettem, mert egy gyönyörű rábombázást közvetített az érzékeny botom. Bottartó kezem mutató ujja ezúttal is a bot anyagán pihent, csak úgy pendült alatta a rávágás. Azonnal behúztam és máris elégedetten mosolyogtam, mert csak úgy sikított a fékem. Ez már rendesebb darab – nyugtáztam és reméltem, hogy ez a hal már szép íveket görbít majd a boton. Ám mire a fotózgatást is beélesítettem, addigra a szebb balin is meglehetősen szelídebbre vette a védekezést. Talán kettőt, ha exponálhattam a felbukkanó halra, miközben a magabiztos „Bokor Spin" máris elszívta az erejét. Közben persze néhány mélyebb vízi rohamot még produkált, amit élvezettel és magabiztosan paríroztam a szereléssel. Végül, hogy baja ne essék, egy gyors fotóra becsábítottam a csónakba, és ezután azonnal visszaadtam a Dunának. Talán két kiló körül lehetett a súlya, de izmos testével, hatalmas uszonyaival, villás farkával egy ilyen hal már torpedóként viselkedik. Már csak ezért sem baj, ha a pergető botunk jól teljesít. Bár egy halat még ezután is fogtam, kedvcsinálónak talán ennyi is elég a legutóbbi, balinos portyámról.

A csukák mellett balint fogni is nagyon eredményes lehet a" Bokor Spinnel".

Forrás: Bokor Károly