Erős szelet jósoltak a hétvégére. Mégis hajnali pára gomolygott a tó felszínén, melyet lassan oszlatott el az égre hágó novemberi Nap gyengülő ereje. Tapintható csend ereszkedett a tájra az ezernyi titkot rejtő víz felett. Nád meredt mozdulatlanul az égre, mögötte le-le bukva kacsák úsztak táplálék után kutatva az egyre hűlő vízben, majd tovaúsztak a ködpamacsok ritkuló függönye mögött. A szél a felkelő Nap után érkezett, s gyorsan bevégezte, amit a bátortalan napsugarak elkezdtek. Szétkergette az őszi pára tompa egyhangúságát, helyét meleg napsugaraknak adva át. A késő őszi idő a rablóhalak horgászatának ideje, én mégis keszegezni indultam ezen a szeles kora novemberi napon.

A víztározó messze földön híres gyönyörű keszegállományáról, reméltem, horogra keríthetek párat közülük. A sekélyebb keleti oldalon versenyeken nem ritkaság a tíz kilogramm feletti fogás sem. Késő ősszel hiábavalóság volna ilyen eredményre törni, de néhány szebb uszonyos horogra csalása egyáltalán nem lehetetlen. A kulcs egyértelműen a finomításban rejlik.

Tiszta, de szeles idő fogadott aznap.

Hogy eredményesek legyünk, bizony komolyan kell vennünk ezt, másfelől a lehűlő, alig 10 fokos hőmérsékletű vízben a halak mozgása is lelassul. Kevésbé kell előkeszaggató kirohanásoktól tartanunk. A finom light feeder és picker botok ideje ez, melyekből én az ET Rubin Picker-t választottam 3.30 méteres hosszban. Erre került a 30-as méretű Power Match orsó, dobján 0.20-as ET Power Feeder zsinórral. Feederezésnél nem szeretem a vékony főzsinórt, a 20-30 gramm súlyú kosarak miatt mindenképpen kéne dobóelőkét használni. A hal mindenképpen vastag zsinórral találkozik a végszereléknél, és van plusz egy csomónk, ami tovább csökkenti a vékony főzsinór szakító szilárdságát. Ez persze csak akkor áll, ha 30 méternél messzebb horgászunk, esetleg erős szélben. Partszéli picker botos pecánál viszont nyugodtan használhatunk akár 0.14-es damilt is. El fogja bírni a finoman lendített 5-10 grammos kosarakat.

Csendélet etetőanyaggal és csalival.

Fehérvárcsurgón azonban erre ritkán adódik lehetőség. Ezúttal a meghorgászott távolság 30 méter volt, melyhez hozzájárult a rézsút szemből fújó szél által korbácsolt erős hullámzás. Ezért 25 grammos kosarat csatoltam a gyorskapocs fülébe, ami két 8-as csomóval a főzsinórhoz erősített damilon csúszott. A főzsinórt olyan hosszúra hagytam, hogy bőven túl érjen a lelógó kosáron, így megakadályozva a vékony előke feltekeredését. Az apró dupla forgóba hurkoltam az 50 cm hosszú 0.10-es előkét, végén a 16-os Drennan horoggal.

Elvi rajz a szerelékemről (nagyításért klikk a képre).

Etetőanyagból mindössze 1 kilogrammot kevertem, nem szerettem volna a lelassult anyagcseréjű halakat túletetni. Épp ezért alapozó etetést sem alakítottam ki, helyette 3-5 percenként újat dobtam tömött kosárral. Így tartva fenn az uszonyosok érdeklődését. Ők pedig szépen sorjáztak. Apróbbak-nagyobban vették fel a két szem csontkukacot. A nyüvek közül egyiket felhúztam a horog szárára, a másikat pedig vékonyan tűztem, hogy épp a horog öblén fityegjen. Így ha az egyiket ki is szívja a leleményes keszegnép, a másikat felhörpintve biztos az akadás.

A hosszú előke ellenére is szájszélben akadtak a finom horgok.

Szebbnél-szebb keszegek kerültek szákba a nap folyamán, a feeder bot a szél ellenére jól láthatóan jelezte apró pöccintéseket. A halak óvatosságát jelezte, hogy legtöbbször egész szájszélben akadt a horog, főként dévérek esetében. A többiek mohón hörpölték a csalit, ami gyakorivá tette horogszabadító használatát. A bot és orsó becsületére legyen mondva, egyetlen szakításom sem volt az időközben a 0.10-esről a 0.08-asra cserélt előkével sem.

Az erős szélben nehéz észlelni a kapást, de a Rubin Picker jól helytáll ilyen időben is.

Kellett is a finom szerelék. A horgászat elején a fogott halak közt alig akadt tenyeresnél nagyobb példány, némelyikük nagyobbacska sneci méretével vetekedhetett volna. Finom kapásaikat csakúgy lehetett észrevenni, ha bátran felvették, és megindultak a csalival, máskülönben a kiszívott csonti bőre fityegett a horgon kitekeréskor. Vagy még annyi sem. Szerencsére a később érkező, termetesebb halak sem követeltek erősebb előkezsinórt. Szépen szákba lehetett őket terelni a Rubin Pickerrel.

Megbízható orsó, jobb se kell.

Az igazat megvallva, bár szeretek pontyra horgászni, mégis a keszegezés áll hozzám közelebb. A kora tavaszi és késő őszi hidegebb vizekben sokkal nagyobb eséllyel horgászhatunk rájuk. Nyáron pedig féktelen habzsolásukkal, ütemes kapásaikkal hozhatnak nekünk felhőtlen szórakozást. A termetesebb egyedek megfogása ilyen finom szerelékkel, bizony komoly kihívás elé állítja a lelkes pecást. Nem szabad tehát lebecsülnünk hasznukat és az általuk nyújtott élményt. Mert akkor is bizton számíthatunk rájuk, mikor a pontyok érzékeny, óvatos népe se szó se beszéd, faképnél hagy a front vagy épp a vízhőmérséklet változásainak köszönhetően.

A fogás derékhadát méretes uszonyosok alkották.

A napsütésben és viharos szélben eltöltött délelőtt nagyszerű zsákmányt hozott. Terítékfotózás után elégedetten pakolásztam a csomagtartóban, közben titkon a jövőt tervezgettem. Remélem, adódik még idén lehetőség, hogy űzőbe vegyem a víztározó keszegnépét. Akkor majd kipróbálom a hosszabb előkét, a még apróbb horgot, de más lesz az etetőanyag is.

A nap siker csalija egyértelműen a csonti volt, de az óvatos kapások miatt az egyiket fel kellett húznom a horog szárára.

Indulás előtt még egyszer lesétáltam a partra. A széltől tarajossá korbácsolt hullámokat figyeltem. Meg-megcsillantak rajtuk a delelő Nap sugarai. A nád, akár a víz, hullámzott, susogása elvegyült a hullámok zúgásával. Ebben a zajos, eleven örvénylésben eltöltött a nyugalom. Messzire került a hétköznapok kapkodása. Helyét átvette a mielőbbi visszatérés feletti várakozás.

Szép terítékkel búcsúztam a Fehérvárcsurgói tározótól.

Forrás: Talabér Gergely