Mivel nap egyre magasabban járt és reggel óta szakadatlanul dobáltunk, arra következtetésre jutottunk, hogy jó lenne végre harapni is valamit... De egyelőre csak a gondolattal maradtunk, mert egyikünk sem bírta letenni kezéből a botot.

Nem is bántam meg, hogy az étkezést elhalasztottam, mert hamarosan erőszakosan jelentkezett egy újabb testes példány… Lehúzott néhány méter madzagot, majd idegesen rángatni kezdte kezemben a botot. Végül sikeresen megszákoltam a csodás halat, melyről furcsa mód hiányoztak a barna pettyek, és a színe is világosabb volt a szokottnál.


Még egy utolsó kísérlet a menekülésre


Ismét győzött a Minnow


Visszaengedés előtt a farktövét átmarkolva, előre hátra mozgattam a vízben, hogy mihamarabb magához térhessen. Ezt a műveletet a pisztrángoknál, visszaengedés előtt elég gyakran kell alkalmazni, mert ez a hal a végsőkig küzd, még annyi ereje sem marad a fárasztás után, hogy oxigénhez jusson. Ezzel a mozdulatsorral vizet áramoltatunk a kopoltyúi közé és idővel teljesen magához tér.


Jóformán még fel sem ocsúdtam az előző fogás mámorából, máris újabb kapásom volt… Ez a példány már valamivel fondorlatosabb volt – hagyta, hadd húzzam közel magamhoz, majd teljes erejéből kitört, én meg nem tehettem mást, hagytam, hogy húzza a zsinórt. Néhány kör megtétele után már szelídebben viselkedett, de még ekkor sem akaródzott parthoz jönni: amint meglátta a hálót, hatalmas fröcsköléssel adta tudtomra nemtetszését. Végül mégiscsak sikerült megmeríteni, az erős szereléssel szemben nem volt sok esélye.


A végsőkig harcolt ez a példány is


Örömöm határtalan volt, álmomban sem gondoltam, hogy ilyen napban lesz részem, és még nem volt vége.... Rövidebb kapástalanság után Álmos rikkantott fel: megvan! Rohantunk is amennyire a terep engedte. Amint először megpillantottuk, már láttuk, hogy nem mindennapi a színezete, és méretéhez képest igencsak hatalmas a feje.


Itt mutatta meg először magát


Álmos felülmúlta önmagát, alig dobott újat, ismét megakasztott egy szép példányt. Mondtuk is, hogy ilyen csak a mesékben van. Meg az álmokban. Márpedig ez valóság volt, hisz húzta lefele a damilt barátom orsójáról rendesen. Természetesen ez a példány sem úszott ki a világból, egy idő után megfordult és más cselekkel próbált szabadulni a szúrós falattól, ami ugye, nem sikerült neki. Így barátunk, újabb szép hal kifogásával büszkélkedhetett.


Néhány Salmo, ami aznap sikeresen „viszgázott”

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ment is a baráti ugratás: két dobásból két halat, ezt csináljátok utánam! Miklós sem hagyta szó nélkül – csak bírjad számolni, hogy mennyit fogok!


A cimborák felváltva fogták a halakat én, meg csak néztem ki a fejemből... Jó lesz összekapni magam, mielőtt szégyenben maradok! Újra előkerült a hét centis Minnow, és máris lendítettem a botot. Hiába minden igyekezetem, jó darabig kapásom se volt. Az egyik vízbe lógó fűcsomó mellett kishalak menekülésére lettem figyelmes, ami biztos jele a pisztráng rablásának… Túldobtam az említett helyen, majd lassan vontatni kezdtem wobbleremet. Mikor a rablás helyére ért, lélegzetvisszafojtva vártam a kapást, ami jött is előírásszerűen. Halam az első pillanatban csak egy helyben állva rázta a fejét, nem tudta mire vélni a dolgot. Mikor tudatosult benne, hogy mi is történt, kiugrott a vízből, majd eszeveszett rohanásba kezdett. Erre barátaim is észrevették, hogy akció van, és sietve hozták a merítőt. A kezdeti rohamból hamarosan alábbhagyott a pettyes, és meglepően hamar megadta magát. A szákot alája toltam, majd ment minden, ahogy az meg van írva: horogszabadítás, fotózás, szabadon bocsátás.



Ő terrorizálta a kishalakat

A késő délutáni órákban még sikerült egy kapást kicsikarnom. Pár perces fárasztás után elkönyvelhettem a nap utolsó nagyobb halát. Pisztránghoz méltóan küzdött ő is, a partközelben lefröcskölt még párszor mielőtt kimerítettem volna, de a horogszabadítást már csendben tűrte.

A nap végére az összesen kifogott pisztrángok száma, közelebb állt a húszhoz, mint a tízhez. Maradandó élmény és jó móka volt. Remélem lesz még alkalmam randevúzni ezekkel a fenséges halakkal.