Érdekes, hogy amíg mindenki a wobblerek után nyúlkált, engem a körforgók kötöttek le inkább - a Mosca villantók amúgy is olyan széles választékkal bírnak, ami mellett nem lehet elmenni szótlanul. A nagyobb méreteket már többször próbáltam, az egészen aprókra pedig ezúttal került sor… Kis víz, kis hal… Vagy akár: kis villantó, kis víz - a lényeg, hogy ezúttal minden csak kicsiben ment, nem számoltam hatalmas zsákmánnyal. Felszerelést is a legkönnyebbek közül választottam, 16-os monofilhoz igazítva mindent. A tesztelés helyszínéül választott patakom alig volt egy méter széles, a benne lakozó kispisztrángok pedig nagyon kis pisztrángok…
Az érdekesebb méretek a No. 1-nél kezdődnek (kár, hogy ennél kisebb már nincs) Első maradandó élményem a MOSCA SPANTO IRIS nevű körforgóhoz kapcsolódik: a piros hologramos matricával ellátott kanál olyan magabiztosan rángatta ki a bokor alól első pisztrángomat, mintha már száz éve csak ezt csinálná. Hinnye, mondtam hirtelen, ha ez ilyen egyszerű lesz, akkor nem lesz különösebb tétje a tesznek - itt minden dobásban hal lesz!
Szerencsére tévedtem. Az első hal után kissé megszeppent a patak, és pár méteren keresztül semmit sem adott. Pedig jobbnál jobb kis öblök követték egymást, és dobásaim is meglepően pontosra sikeredtek - talán a rövidke bot miatt, vagy csak egyszerűen jó napom volt. Nem tudni.
Kicsi a patak. Nehéz eldönteni, hogy hová dobjon az ember
Az tanyák oldalirányú meghorgászásáról hamar leszoktam, azután fentről dobtam lefelé, és folyással szembe húztam a műcsalit. Ez amúgy nem lett volna rossz taktika, de a sodrásban álló halak így hamar kiszúrták a tanya fölé meredő alakomat, és kereket oldottak, még mielőtt eljuttathattam volna hozzájuk a műcsalit. Nem tehetek mást, mögéjük kell állnom! - mormogtam magamnak.
Hát maradt a sodrással szembe való dobálás, ami mellesleg nem egyszerű dolog a sebesebb patakon, de ha a villantónk jól forog, és húzásra könnyen beindul, így is lehorgászhatjuk a kis folyóvizet. A sodrással azonos irányban közlekedő műcsali pedig már könnyen elcsábíthatja a várakozó kis lazacokat.
https://images.energofish.hu/publ_images/pisztrangvacsora/mosca_10.jpg
Csendben, szótlanul közeledik 
A pöttyös SPANTO kellett neki Eme felfedezés birtokában már nagyobb bizalommal akasztottam a kapocsba az 1-es méretű MOSCA SPANTO körforgót. Körülbelül tíz percet dobáltam eredménytelenül, míg az egyik bokor alól kis pöttyös halat láttam utána iramodni… Sietve belemart a villantóba, de nem volt túl magabiztos. Hát ennek megfelelően, nem is akadt meg. Csak megnézte, és visszatette. De azt nagyon gyorsan.
A főszereplők: NOME RED, SPANTO IRIS, SPANTO (csak amolyan mezei, pöttyös) és a MOSQUITO 
SPANTO akcióban Becsülettel végigdobáltam minden apró sodrást és minden tenyérnyi helyet, ahol hal képzelhető el, de kapás csak a látványosabb, mélyebb gödrökből érkezett. Egy idő után tehát csak ezekre koncentráltam. Ĺszintén szólva, jelentősen kényelmesebb is volt: csak két dobás a legjobb helyekre, és már léptem is tovább. Elképesztő sebességgel lehet így haladni felfelé a patakon, egy délután alatt három-négy kilométer is könnyedén lejárható.
Amikor az egyik forgóba lazán beejtettem a SPANTO kanalat, azonnal ráfordult egy pisztráng, és ezzel megbizonyosodhattam: íme, egy újabb modell, amit ezután is érdemes lesz a dobozomban tartanom! A pettyes futott egy kisebb kört, aztán a lábam előtt dobálta magát, míg hálóba nem került. Óvatosan megszabadítottam a kanáltól, és újabb forgók után néztem.
Csak állt, és nem bírta feldolgozni, hogy átverték… A MOSCA MOSQUITO körforgó a legizgalmasabb volt mind közül: a Longet-formájú kanál és műlégy-bojtos horog azt sugallta, hogy ezt a modellt a gyártó is a sebes vizek pettyes halainak szánta. Nos, a kezemben lévő darab némi eltérést mutatott a katalógusban szereplőhöz képest: a hármashorogra kötött műlégy a valóságban inkább egy rendes bojt volt, ami jelentősen lassította a villantót, így az igen nehézkesen indult be. Nem tudom, talán az is van, hogy lefelé húzva a telt kanalak jobban fogják a vizet, míg ez a Longet fűzfalevél-kanál általában erősebb ellenállás alatt pörög jól… Én mindenesetre lefaragtam a bojtot (MORA késsel! :) Asszem.), és így próbáltam kihozni valamit a műcsaliból, de továbbra is igen kényelmetlennek tűnt a vezetése. Egy aprócska pisztrángot sikerült kierőszakolnom vele, aztán hamar visszakívánkozott zsinórom végére egy teltebb körforgó.
Ez a tanya már nem annyira bonyolult: egyértelmű,
hogy a gyökér elé kell dobni!
A MOSCA NOME RED viszonylag régóta lapult már dobozomban, így számára is életre szóló esemény lehetett, amikor végre a vízbe került. Nem is okozott csalódást: könnyed pörgésű, jól kezelhető műcsalit fedezhettem fel benne, és ekkor már szinte biztos voltam, hogy a halaknak is tetszeni fog!
Így is volt. Ezzel a kanállal új történet kezdődött - majdnem minden tanyából rámozdultak a pisztrángok. Az erős villogású körforgó váratlanul meglepi a kis patak lakóit, így azok az első pillanatban, gondolkodás nélkül odavágnak neki. Legalábbis úgy tűnt, hogy a pisztrángok különös vehemenciával támadják ezt a kanalat. Nyilván a kapások jelentős része nem akad, vagy idő előtt lerázza magát a hal (pláne, ha kicsi), de ez a pisztránghorgászatban már megszokott dolognak számít, eszembe sem jutott izgulni miatta. Meg egyébként is, ha minden harmadik hal megakad, az már egy jó átlag!
Már megint a SPANTO… Jó lesz odafigyelni erre a kanálra! A MOSCA villantók horgai tehát viszonylag jól helytállnak - ugyan nem eget rengető minőségűek, de erős átlagosak, és egy kis fenéssel már elérhetjük, hogy nem kell lecserélnünk őket. Amennyiben ilyen sekély patakokra járunk, a horog hamar élét veszti a kövek között - kár lenne egy jobb minőségű, vegyileg élezett horgot itt tönkretennünk, amelyet azután már fenni sem lehet. Ilyenkor jobb ez a "hagyományos" horog, amelyet könnyedén utána fenhetünk, ha szükséges. Én emiatt sem cseréltem le.
A MOSQUITO egyetlen hala (halacskája…) Végezetül pedig ki kell térnem arra is, hogy a MOSCA villantók festése meglehetősen tartósra sikeredett… Már az alaplakkozás is szinte a végtelenségig fényesen tartja a kanál felületét, az erre felvitt pöttyök és minták pedig hosszas használat után sem tűnnek kopottnak (mert a más márkájú körforgó-kedvenceim bizony túl gyorsan fakulnak, így némi használat után, már a víz alatt pörögve is más képet adnak).
Ugyanakkor - ha már tartósságról esett szó - dicséret illeti a villantók minőségi acéltengelyét: ez az általában görbülésre hajlamos alkatrész a MOSCA modelljeiben igen szívósan viselkedett, a kőre vagy fára dobott villantót is teljesen egyenes tengellyel kaptam vissza. És nálam ez is egy plusz pont!
Európai Uniós Pályázataink