Leugrunk este pár órára? Nem teketóriáztam, rögtön rábólintottam. Álmos barátommal már csak azt kellett eldöntenünk, hogy hová és mire? Végül egy közeli horgásztó mellett döntöttünk, és mivel túlnyomó részt pontyok vannak a tóban, a halfaj is adott volt.

Gyorsan dobáltuk be a horgászfelszerelést az autó csomagtartójába, hogy minél hamarabb útnak indulhassunk. Részemről igen egyszerű volt a dolog – lévén, hogy az egybotos horgászat híve vagyok, ezúttal is csak egy szál matchbotot vittem magammal. Plusz a hozzávaló apróságok. Természetesen a mára már hű társammá nemesült Strong Carp bot és a Ryobi Ecusima páros alkotta a fegyverzetet. Barátom is hasonlóképpen készült: egy szál úszós pecát készített elő.

Észre sem vettük, és máris tóparton találtuk magunkat. Szerencsénkre szabadon állt a kedvenc helyünk az erdő szélén. Mivel én távolabb a parttól, egy bedőlt fa mellett szerettem volna felkínálni a csalimat, tíz gramm összsúlyú, csúszó úszós szereléket állítottam össze. A csekély vízmélységre való tekintettel Álmos egy négygrammos fix úszót helyezett fel – ő a part közvetlen közelében, a fák alatt akart szerencsét próbálni. A horogra két szem csemegekukoricát tettünk díszítésnek. Bekevertem a pontyos hamit, és máris repültek az úszók köré a gombócok. Bőven adagoltam kukoricát is az etetésre, hogy helyben tartsa a pontyokat.

Az etetés végeztével kisebb sétára indultam a tó körül – sietni fölösleges, hisz csak nemrég dobtam be a horgomat… Útközben még megálltam beszélgetni a rég nem látott horgászismerősökkel is. Amikor visszatértem, barátom büszkén mutatta a hálóban pihegő halát. Elmondása szerint alig távoztam, máris kapása volt, minek eredményeként ezt a tükröst fogta. Nemsokára bukdácsolva merült víz alá az én úszóm is, gyorsan cselekedtem, és a bevágás jól ült! Halam elsőre az akadókat célozta meg, amit szerencsésen elhárítottam, majd a nyílt víz fele vette az irányt. Hagytam, hadd úszkáljon kedvére, én közben élveztem a fárasztás minden pillanatát… Idővel pontyom elkészült erejével, és jöhetett a szákolás pillanata.


Ez bizony pikkelyes lesz!

Fotómasinámat átadtam barátomnak, aki bőszen kattogtatott, én meg a merítővel próbáltam a halam alá nyúlni. Néhányszor még kitört, mikor a partközelbe ért, de már nem tudott jelentősebb zsinórt lehúzni az orsóm dobjáról. Végül sikerült szákba kényszerítenem az elfáradt halat.


Még egy menekülési kísérlet a partközelben


Pár pillanat és az enyém


A horog a húsos szájszélben pihent

Horogszabadítás után ő is ment a halóba, barátom hala mellé, abban a reményben, ha az elkövetkező egy órában még sikerül fognom melléje, és akkor a horgászat végeztével, közösen örökíthetem meg őket.

Alig dobtam vissza a cájgot, pár pillanat múlva újabb kapásom volt, ami máig ismeretlen okok miatt nem akadt meg... Kis idő elteltével újra megismétlődött az eset. A következő bevágás ült, de a hal feltartóztathatatlanul a közeli akadóba úszott, ahol le is tépte magát. Ezután kisseb szünet következet, amit társam unt meg elsőként, és az autójához ment a telefonjáért.

Már-már beletörődtem, hogy több kapásom nem lesz, de úszóm ebben a pillanatban szélsebesen tűnt el... A bevágás után éreztem, hogy valamivel nagyobb az ellenfelem! Húzott is rendesen, minden lehetséges akadót célba vett, de szerelésemet a maximumig terhelve, sikerült eltérítenem céljától. A nyílt víz fele tereltem, hogy ott tombolja ki magát… Tombolt is rendesen, csak épp fáradni nem akart, olyan jó erőben volt, hogy úgy tűnt, mintha azelőtt cseréltek volna elemet benne… Megelégeltem a dolgot, és kezdtem erőltetni magam felé a halat. Engedve húzásomnak, lassan közeledett felém, és végre a fáradtság jelei is mutatkoztak rajta. Amint megpillantottam, láttam, hogy nem olyan nagy, mint ahogy azt elsőre gondoltam, de mégis meglepően erősnek mutatkozott. A harmadik kísérlettel sikerült a merítőbe csúsztatnom. Mikor a horog felé nyúltam, meghűlt bennem a vér, egy hajszálnyi bőr tartotta horgomon a halat! Egy erősebb csapás, és búcsút inthettem volna neki...


Álmos mosolyogva fárasztja második pontyát

Nemsokára Álmosnak kedvezett a szerencse, ő akasztotta a következő pontyot. Élvezet volt nézni amint fárasztja a halát - természetesen ez is az akadót célozta meg elsőre, de a szigorú kezek nem engedték, hogy elérje célját. Jókora fröcsköléssel fejezte ki nemtetszését a dolgok iránt, de nem volt sok választása, egyre közeledett az elkerülhetetlen felé. Még egy utolsót csapott farkával, mielőtt végleg belecsusszant a merítő öblébe.


Ez is tükrös lesz, akárcsak az első


A horog ez esetben is jól tartott

A horogszabadítás után, ő is a szákba találta magát néhány percre. Mivel a fények lassan eltűnni látszódtak, kiemeltük a halakat, hogy megörökíthessük a fogást. Míg a halakt készítettük elő a fotózáshoz, barátomnak még egy kapása volt, amit meg is akasztott, de rövid úton elérte az egyik víz alatt lévő ágat és alaposan rátekerte magát.




Az utolsó hal is visszanyerte szabadságát

Fotózás után visszaengedtük halainkat a lakóhelyükre, és mi is a miénk felé vettük az irányt. Az a pár óra, amit horgászattal töltöttünk mégiscsak eseménydúsan telt, és remek alkalom volt egy újabb közös horgászat megtervezésére is.