Megjelent: 2013. szeptember 10. | Forrás: Székely Zoltán | Írások

Különös jelenségre jöttem rá. Amióta a Nagy-Duna alacsony vízállása miatt nem áramlik a Ráckevei-Dunaágban a víz, a pontyok – főleg éjszaka – kijárnak táplálkozni a nádasok táplálékban gazdag sekélyebb vizébe. Az tűnt fel, miközben bámultam mederbe dobott fenekezőim mozdulatlan kapásjelzőit, hogy a csónakkikötőm melletti nádban többször megrezzentette valami a sás és nádszálakat

Először apró kárászokra gyanakodtam, de néha úgy kilengett néhány szál, hogy érdemesnek véltem egy úszós szereléket bevetni.

A sűrű vízparti növényzet nádi pontyozásra csábít.

Előkaptam a három méteres Extreme Spin kétrészes, középerős pálcámat, rajta a Banax Iris 5000-es orsómat harmincas Carp Expert zsinórral és összeállítottam egy felfektetős úszózós készséget. A Joker két nagyon érzékeny 2 illetve 3 grammos változatát választottam, az utóbbit, mivel világító patronnal is felcserélhető az antenna vége, már az éjszakai horgászatot tervezve. Többször tapasztaltam ugyan is, hogy kis vízben, van hogy csak sötétben veszi fel az óvatos ponty a csalit. Örömmel tapasztaltam ennél az úszótípusoknál, hogy a szűk és vastag peremű műanyag rögzítőfül helyett, csapágyon elforduló, rendkívül igényes, fémgyűrűt alkalmaz, így a jelző mindig gyorsan és függőlegesen áll be, bármely szereléssel használjuk. A horog a szokásos Excalibur Carp 2 méret, melyen egy szem Carp Expert mézes, üveges kukorica várta az érdeklődőket.

Rendkívül érzékeny, éjjel-nappal használható Joker úszók.

Balról – csapágyas, fém rögzítőfül, az eredeti antennával megegyező méretű világító patron külön, majd az úszóba téve, az eredeti cserélhető antenna.

Az úszós pontyozás fontos kellékei, az erős, borotvaéles, nagyöblű horog, a lehelet finom ólmozás, melyet könnyen megemel a hal, és mivel egyre több vízen pontosan kell beírni a hal súlyát, egy jó digitális mérlegre is szükség van.

Nagy izgalommal állítottam be az eresztéket, az első sásszálak elé vetve a hosszú vékony antennával ellátott lehelet finom úszót, és mindössze egy marék csemegekukoricát hintettem köré. Az ólmozást két hosszúkás egygrammos stillel oldottam meg, mely a további finomítás okán, akár így szét is húzható és akkor csak egy gramm fekszik a talajon, amit a legrafináltabb ponty sem vesz észre, ha megemeli. Az első valamire való kapás akkor következett be, bár lehet hogy ennek semmi jelentősége, amikor az úszó körülötti terület a növényzet árnyékába került. Érdekes, egy nádrezzenés nélkül jött meg az első ponty. Lassú, álmos emelkedéssel dőlt el az úszó. A bevágás a nádi pecánál mindig szívdobogtatóbb, mint a fenekezésnél, én legalábbis így éltem most is meg. A másfeles körüli tőpontyot azonnal felhúztam a kis vízből és igyekeztem elkormányozni a növényzettől, gyorsan bele a merítőbe, hogy ne riassza el az esetleges többieket.

A pontyozó úszó helyes beállítása.

Kapás! A hal a csali felvételével megemeli a súlyozást is, az úszó dőlni kezd, lehet bevágni.

A bevágás lendületével erőltessük el a növényzettől a pontyot.

Ez a ponty már révbe ért!

A rövid tusa után hamar elcsendesült a víz, de a következő halig vagy fél órát kellett várnom. Oldalra indult meg az úszó és nagy meglepetésemre szinte semmi ellenállást nem éreztem, mikor egy harmincdekás jászt húztam a felszínre, mely abban a pillanatban le is akadt. Féltem, hogy az elszabadult keszeg elriasztja a többi halat, de nemsokára néhány helyen megrezzent a nád. A következő kapásnál félig kiemelkedett az úszó és indult a nádba. Úgy vágtam be, hogy már a balkezemmel toltam is előre a hosszúnyelű merítőt. Mire felocsúdott a dundi kettes körüli tükrös, már alá is kanalaztam. A horog fantasztikusan akadt, ugyan úgy mint a következő kettőnek, melyek éppen méretesek voltak, ezért visszaengedtem őket. Ez hiba volt, mert valószínű, elmondták a többieknek, hogy vigyázzanak a kukorica evészettel, mert elég nagy csönd keletkezett.

Újabb kapás, feltűnik egy kettes körüli tükrös sziluettje.

Így akad az Excalibur.

A retúrok is lelkesen emelgették a Joker úszót.

Éppen csak méretes, élj tovább szabadon!

A nagy unalomban én is elmentem ebédelni, hadd pihenjen a pálya, sőt két marék kukoricát is kaptak. Két óra múlva tértem csak vissza, izgatottan dobtam be. Az első kapást nem vártam ki igazán, luftot ütöttem, de valamit megneszelhettek a halak, mert látni lehetett a nád mozgásán, hogy visszatörtek a sűrűbe. Utánuk dobtam egy kis kukoricát és vártam. Minden előjelzés nélkül dőlt el az úszóm, de már a bevágáskor éreztem ez jobb lesz mint az eddigiek. A megakasztott hal nagy hömpölygéssel jött a felszínre, majd szerencsémre a meder felé tört. Az erős szerelék azonban hamarosan a merítőbe terelte.

A 3,7 kilós töves és legyőzője az Extreme Spin 3000-es pálca.

A siker annyira feldobott, elhatároztam, két nap múlva teliholdkor éjszaka is megpróbálom. Most világító patront tettem az úszó végébe, de egyébként a felszerelésen semmit sem változtattam. Megvártam, míg a szúnyogok elülnek, csak tíz felé dobtam be az előzetesen megetetett nádspicchez. Meglepetésemre először dévérek, majd kispontyok jöttek, de később azért akadt köztük pár pecsenyeponty is másfeles átlaggal.

A nappali három szép ponty a nád elől.

Ilyen szép teliholdas éjszakán pontyról álmodik a horgász.

A világítópatronos úszó még 15-20 méterről is jól látható.

Meglepetésemre, éjjel kilátogattak a kis vízbe a dévérek is….

Kezdtem már beleélni magam a felfedezés örömébe, de a pontyok védőszentje megemelte a Duna vízszintjét, elindult a Kvassay-n a vízbetáplálás és a megindult áramlás friss vize elcsábította az én éppen csak felfedezett nádi pontyaimat. Nem baj, majd kitalálok megint valamit!

…és egy sütetre való össze is jött belőlük.

Egy vaskosabb ponty az éjszaka sötétjéből.

A megpipáltatott ponty már merítésre készen.

Forrás: Székely Zoltán