Nyolcadik alkalommal csaptak össze a román pergetőhorgászok a közkedvelt Salmo Kupa lobogója alatt. A helyszín immár sokadszorra is a Kolozsvár melletti Széki-tó. Ebből könnyű volt kitalálni, hogy az esemény főszereplői a csukák lesznek, azt viszont senki sem gondolta, hogy a tarka jószágok igencsak szemérmesen viselkednek majd.
 Irány a starthely felé… Ezúttal csak evezős csónakkal szabadott a vízre menni. Elektromotoros csónakot csak a bírók kaptak |
Talán a burjánzó növényzet, vagy lehűlés előtti időszak tette, hogy a Csukák tavaként is elhíresült állóvízből ezen a hétvégén nem volt egyszerű csukát fogni. Pedig gondosan telepített vízről van szó, plusz kőkemény catchandrelease-szabályzat, a profiknak mégis igazán meg kellett küzdeni az eredményért.
 Valóban ez volt átlagméret, csak keveseknek sikerült felülmúlni |  Adi Vlasiu műlegyes bajnok ezúttal a pergetők soraiban mérte le tudását, és nem rejti véka alá, hogy ő a multis cuccban hisz igazán! |
 Adrian Spiac – láttuk már első helyen többször is, ezúttal viszont nem jutott a dobogó közelébe |  Nahát, ettől a kalaptól sikoltozni kell! :) |
Az október 10. és 11. napjára tervezett verseny mindezzel együtt is hozta formáját: profi szervezés, baráti hangulat, és bőkezű díjazás. Nem maradt tehát hiányérzet senkiben. Az első napon minden versenyző higgadtan vette tudomásul, hogy kevés hal fogja eldönteni a helyezést, érdemes tehát minden kisebb csukát megbecsülni, és nyomban leméretni a bírókkal, ha végre horogra akad. Nyoma sem volt pániknak, vagy ideges kapkodásnak: mindenki a korábbi években is jól bevált technikával próbálkozott – egy kis bot apró gumival, egy váltóbot pedig nehezebb wobblerrel vagy támolygóval.
 A műcsalik szépen kéz alá készítve, többnyire wobblerek vesznek részt a játékban |  Páros verseny, összehangolt meló - megvannak az előnyei! |
 A wobblergyártó Eugen Cozma ezúttal feleségét hozta csapattársnak – pechjére, hiszen az asszony jelentősen többet fogott, megtépázva ezzel az öreg mester tekintélyét… |  Ez a hal már a nagyobbak közül való volt |
A tavalyi verseny óta mintha megszaporodtak volna a multis botok… Ez a felszerelés megállíthatatlan vírusként terjed a profik között, elsősorban nehéz jerk-eket húznak vele. Nem titok immár, hogy a nagyobb csukákat rendszerint ezzel ejtik el – a módszer több türelmet és kitartást igényel, de emlékezetesebb eredményhez vezet.
 – Kérem, húzzanak félre! Közúti ellenőrzés! |  A fődíjként felállított két Energo Team gumicsónakot az első helyezett páros tagjai kapták, Salmo wobbler-csomag kíséretében. A második és harmadik helyezettek elektromos csónakmotort vihettek haza, ugyancsak jelentős wobbler-kollekció kíséretében |
 A helyezettek: I. hely - Horea Vlasin és Adi Vlasiu, II. hely - Vasile Stiopei és Gabi Judet, III. hely - Paul Trestian és Octavian Coroiu |  Győzelemre születtek… Adi Vlasiu és társa sokadik első díjának örül |
Az Energofish Kft. által szervezett nyolcadik Salmo Kupa nem szolgált különösebb tanulságokkal. A romániai pergetők baráti találkozója megszokott hangulatban hozta azt, amire mindenki vágyott: könnyed evezgetés a kora őszi napsütésben, néha egy-egy hal, és rengeteg horgásztörténet sörös poharak és rakott tányérok mellett. Előre megálmodott történet, ügyes kivitelezéssel – ami a fenti képes beszámolóból is kiderül:
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...
Európai Uniós Pályázataink