Megjelent: 2023. december 02. | Forrás: Szebenyi Péter | Írások

2023. év végén lehetőségem nyílt részt venni az ország egyik legnevesebb horgász paradicsomában megrendezett 4 napos pergető rendezvényen, ami nem volt más, mint az I. Wizard – St. Hubertus Kupa Kaposváron a Desedai vítározón. Igaz érmekről, kupákról és nyereményekről nem tudok beszámolni, hisz az erős mezőny, a 3 órás technikai probléma (mindkét elektromos motorunk leállt) és a számunkra nehéz terep miatt sereghajtóként zártunk a versenyen, mégis úgy gondolom óriási tudást, tapasztalatot és ismereteket hoztam el magammal erről a 4 napról. Ezeket fogom megosztani önökkel ezen írásomban, amiben két különböző vizet és ezen a technikákat, csalikat fogom bemutatni.

A verseny első pillanatai!

Akik ismernek, tudják, hogy mély-tiszta vízű bányatavak és vad folyók alkotják az általam rendszeresen horgászott vízterületeket. Itt, ha nem is profi, de erős haladó szintnek tartom magam és kellő stabilitással tudom elcsípni a környék ragadozóit. A folyókat most nem is veszem bele az összehasonlításba. Maradjunk a tavaknál.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a következő sorok az én tapasztalatomat mutatják be. Nem szentírás egy betű sem, viszont szerintem azon kevesek közé tartozom, akiknek mindkét vízen volt lehetősége több napot eltölteni, így bízom benne némi segítséget nyújthatok azoknak a sporttársaknak, akik ezen vagy nagyon hasonló vizek meglátogatását tervezik.

Bányatavi hajnal.

Desedai reggel.

A két víz összehasonlíthatatlan, mégis az általam fontosnak tartott paramétereit a megfigyeléseim alapján próbáltam a lenti táblázatban összeszedni, mely egyben már egy iránymutatás is lehet hogyan induljunk neki ezeken a vizeken a pecának.

Ezeket a szempontokat vettem figyelembe, amikor elkezdtem a csalikat összeválogatni.

Desedára a pár centis víz átláthatóság miatt színes, szinte rikító plasztikokkal készültem. A Mann’s neon twisterre és a Mann’s fehér Manipulátorra is adott edzésnapon süllőket. Emellett két kedvenc plasztikom is a dobozomban lapult, amik nem mások, mint a Floating Long Fly 7 cm-es változata és a Power Kick 9,5 cm-es változata. Előbbi kősüllőre, míg utóbbi fogasok esetében vált be. Utólag a „helyi erőket” figyelve döbbentem rá, hogy igaz páran hozzám hasonlóan használnak hasonló méretű csalikat, de verseny körülmények között sokan az ezeknél kisebb, akár 4-5 centis csalikkal varázsolták csónakba a szebbnél-szebb tüskéshátúakat. Az iszapos aljzat miatt igyekeztem kisebb súlyokat feltenni, amelyeket különböző cheburaskha ólmok formájában használtam. A kis súlyuk segítették a finomabb vezetését, hisz az iszapba belekoppanó plasztik semmi eredményt nem hozott. Finoman, szinte az iszap tetején csúsztatva, kis pöccintésekkel, fél-egyharmad orsó fordulatokkal kellett pattogtatni a plasztikot. Az offset horgokat részesítettem előnyben a sűrű part menti akadók átvizsgálása érdekében, de nyílt vízen előszeretettel használtam Legend Jigeket.

Desedán általam bevetett csalik.

A Debreceni tavon sokkal másabb a helyzet. A víz átláthatósága még szeles, zavaros időben is több mint 2 méter. Szélcsendes letisztult időszakban nem ritkán eléri az 5-6, de akár a 7 métert is. Ezen a vízen egy-egy kivétellel szinte csak a realisztikus színeket használom. A fekete és fehér kombói mellett a barna és a szürke színeket helyezem előnybe. Ezen a vízen a 9,5 cm-es power kick-nél már nem teszek fel kisebb csalit, ha süllő a cél, hisz nem egyszer már a 35-40 centis példányok is garatra rántják ezeket is. Ha van rá lehetőség, akkor az 5-7 gramm közötti súlyozást használom, de nagy szélben már 8 gramm alá nem mehetek, hisz a 10-12 méteres gödrökbe úgysem egyszerű pontosan letenni a plasztikot. 20-22 méternél már a 10-12 gramm dukál. Igaz közel sem olyan akadós, mint a Desedai partszél, de nádtorzsák, bedőlt fák és egyéb tereptárgyak gyakran megviccelhetnek. Elkerülve a bosszankodást, idén nagy sikerrel elkezdtem használni a Wizard Chebu JIG-et ami ötvözi a JIG adta stabilitást és az offset adta rejtett horgos plasztik felkínálást. Személy szerint itt az agresszív nagy ugrásokkal vezetett, de finoman-folyamatos kontaktban ejtett csalivezetést preferálom.

Napi szinten általam használt bányatavi kollekció.

Ha mindent jól csinálunk és a hazai pályát élvezők hagynak nekünk halat ... :D, akkor mindkét vízben gyönyörű halakat tudunk elcsípni. A lentebbi két képen látható egy-egy faroktőig 55 centis fogas. Teljes hosszban 63-65 centi körül lehettek valahol. Egyik a Debreceni tóból érkezett, míg a másik a Deseda vizében vadászik. Tisztán látható mind színben, mind testalkatban, mind pedig úszó méretben köztük a különbség. Igaz egy-egy példány összehasonlításából még nem lehet konklúziót levonni, hisz a nem, a genetika ... stb még sok mindent befolyásol, mégis mint érdekesség bemutatom.
A Debis süllő nagyobb hát, mell és farokúszót növesztett Desedai társához képest.
Hasuk színe hasonló, viszont a hátuk már eltér. A Desedai süllő sokkal világosabb. Ez mindenképp az átlag vízmélységgel van kapcsolatban.
Testalkatban a Desedai példány jóval pocakosabb. Ez lehet a táplálék sűrűség miatt, hisz a radarképek alapján a Desedában sokkal szórtabban találhatóak táplálékhal rajok. Úgy gondolom kevesebbet kell mozognia-vadásznia a süllőknek a szükséges táplálék elfogyasztásához.

55 centis bányatavi sárkány!

55 centis Desedai szörnyeteg.

Mindent összevetve két óriási vadregényes vízről van szó, mely bőségesen rejt szebbnél-szebb ragadozókat. Amennyiben aki ezen vizekre ellátogat és megfelelő csalikat, technikákat alkalmazza, izgalmas pecákban lehet része.

 

Képek, szöveg: Szebenyi Péter