Az előző napi horgászhelyemen – ahogy már előre éreztem – mára erõs szélrohamok és sárosra korbácsolódott víz fogadott. Kétségbeesve jártam körül a mólót, hol találhatnék szél- és hullámvédett pályát. Alig volt olyan, ahol esély is lett volna a halfogásra, de oda össze is szorultak a horgászok. A móló másik oldalán, a strand végében találtam ideális helyet, de tudvalevő a Balatonon a strandokon szezonban nem szabad horgászni. A kerítés túloldalán volt viszont egy négyzetméteres, köves terület, aztán bokrosok következtek. Ezt a kétbotnyi fenekező pályát építettem ki magamnak, mert a lapos, hínaras víz és az erős oldalszél miatt, csak ez a módszer jöhetett szóba.

A strandon túli szélvédett, de igen nehéz terepű pályám.

A negyven méterre lévõ mélyvízi bóját néztem ki magamnak, mármint hogy oda etetek és rá horgászok. Bementem a kukoricás vödörrel és nagy meglepetésemre, a kis vízállás ellenére, hirtelen mélyülõ, jó kettes vizet találtam, köves-kagylós aljzattal, egészen vékony iszappal borítva. Alacsony termetem miatt nem volt egyszerű az etetõanyag beszórása, de a dobócsõ segített. Szokásomhoz híven kétféle bottal, eltérõ csalizással szereltem, majd meglátjuk melyik lesz a fogósabb.

A Comet Runner masszív pontyozó orsó és hozzávaló zsinórok

A harmincas Carp Expert zsinórt ötvenes Comet Runner orsón kínáltam a halaknak, de a pótdobon ott volt a harmincötös változat is, ha nagyhalak jönnének, amire a mély víz és a sok kagyló miatt meg volt az esély. A masszív, nagyhalas orsót az idén általam megkedvelt Viking Vario medium heavy 300-as kétrészes pálcára rögzítettem, mely igencsak jól fogja mostanában a nem is kicsi halakat (szinte egy halam se ment el róla)!

A Viking Vario 300-as most sem okozott csalódást, bár jobb lett volna, ha õrá akad a szomszéd pontya.

Kéthorgos, lapos-bordás önetetõs készséget szereltem rá, és a 4-es méretû Excalibur D-Killer horgokra két-két kemény kukoricát fűztem Carp Expert szilikon szálra. A másik hasonló szerelékre „Cukk" kukoricát tűztem hagyományos módon.

A használt anyagok és a szerelék

A Carp Expert féle pontyos etetõanyagot keményre gyúrtam, hogy a dobást és az áramlást jól bírja, a belekevert Technoplanktonos „Felhõs" úgy is hamar megteszi csalogató hatását. Az elsõ nap fantasztikusan keszeges volt. Kétszer is megtörtént, mire a nehéz terepen lekászálódtam a botokhoz bevágni (mert nem volt annyi hely sem, hogy a botok mögé telepedhessek), már mind a két csalit felvette a dévér, illetve a bodorka.

Az elsõ napi teríték jobbára keszegekbõl állt

A „Cukk" kukoricára jobbára ilyen szép dévérek jöttek

Viszont míg a mólón, a hullámzásban szenvedõk csak alig tenyérnyi dévéreket fogtak, nekem több 50-60 dekás is jött, de akadt közel kilós is. A húzós, rázogatós kapások mellett nem egyszer a vízig ejtették a keszegek a csiptetõs kapásjelzõt.

A keszegek fotózás után valamennyien amnesztiát kaptak

A nagytestű bodorkák is felvették a pontyoknak szánt aránylag nagy horgot

Délidõben szokás szerint megjött a ponty is, 2,6 kilós méretben, egy különös, kellemes meglepetést okozva merítéskor. A megakasztott halat ugyanis helyben a lapos, köves, hinaras pálya miatt nem lehetett kivenni (ezért is használtam lapos kosarat, mert az az elsõ húzásra feljön a felszínre, nem akad el), beszaladtam vele oldalra, a strandra, ahol merítésre alkalmasabb volt a víz. Míg partközelbe erõltettem a halat, egy csinos fiatal hölgy felkapta a szákot és a nehéz terep ellenére egy lendítéssel kimerítette. Csak pislogtam a profizmus láttán, késõbb kiderült, õ is horgászik néha.

A strandolók közül hirtelen elõkerült segítõm nem csak bájosnak, de ügyes merítõnek is bizonyult

A gyerekek körében nagy sikere volt a strandon a pontyoknak

Aznap még egy jó pontyot akasztottam, de kagylóba vitte a zsinórt és szakított. Délután halászlét kellett fõznöm a barátaimnak, újra etettem, és nagyon bíztam benne, hogy másnapra beérik a szórás. Úgy is lett, a Viking Vario derekasan bólogatott, sõt kettõs támadás is ért a pontyok részérõl. Délfelé ugyanis megint fárasztottam egy két és feles pontyot, szokásos módon a strand felé araszolva, mikor látom, a másik boton is felcsapódik a jelzõ, görbül a bot, zizeg a fék, végletekig feszül a damil. Tehetetlenül néztem harminc méterrõl az egészet, miközben a kezemben is rugdalózott a pecabot. Rövid sivítás után aztán elhallgatott az orsó, petyhüdten betõgyelt a zsinór, már hiába szaladtam a közben megmerített ponttyal. Szerelék nélkül tekertem ki a kagyló metélte fonalat.

A két szem fűzött kemény kukoricát is felvették a nagyobb dévérek

E szép napon többször elõfordult, hogy mindkét boton, szinte egyszerre volt kapás. Megemeltem õket, és amelyik nehezebbnek mutatkozott, azt tekertem ki elõbb. Eleinte sokat kellett szerelnem, mert a kagylók rendre megsértették a damilt, de miután fonottra váltottam az elõkéket, ha bolyhosodtak is, de kevesebb halat, horgot vesztettem. Végül is, a késõbb megjavult idõjárás ellenére is itt maradtam, mert pontyosabbnak éreztem ezt a pályát, és a mélyebb víz miatt bíztam a nagyobb méretű zsákmányban. A megérzésem jó volt, csak a szerencsém nem. Délután jött egy illetõ, befurakodott mellettem a bokrok közé, ide-oda dobált, nem figyelt, aztán egyszer csak felkapta a botját és háromszori mellémerítés után kikapott egy 9-10 kilós tükröst. Nekem a nyolc pontyom közül talán háromkilós, ha volt a legnagyobb. Hát, ilyen az élet!

Nekem fenekezve is csak ilyen 2-3 kilós pontyokhoz volt szerencsém, de azért nagyon örültem nekik

A strand végében fogott pontyokkal

Az erõs hullámverés miatt már csak a kikötõben, a hajók között lehetett tartani a zsákmányt