Idén márciusban a korán jött meleg sok horgászt csalt ki a vízpartra. Mindannyiunkat hajtott a tél fagyos béklyóit összetörő langyos szél. A természet álmából lassan újraéled. Az ember gondolataiba befészkeli magát a víz hullámzásának hangja, a halfordulások csobbanása, a tóparti illatok. Egyre többen jönnek. A téli kényszerpihenő alatt szenvedéllyé érett remény, a halfogás ígérete csábít mindannyiunkat.

A tópart még kopár, de a vizekről eltűnt a jég. A tavasz hamarosan zöldbe borítja a tájat.

A sikeres horgászat ilyenkor sokkal többet követel tőlünk. Különösen fontos, hogy ismerjük a meghorgászni kívánt vizet. Uszonyos barátaink - a téli időszakkal szemben - ilyenkor nem a mélyebb vizekben tartózkodnak, mint vermelés idején. Kimerészkednek a sekélyesbe, a nap által – ha csak pár fokkal is – felmelegített területekre táplálékot keresni. Ilyenkor finom szerelékkel partközelben szépen foghatók.

Egyszerű method feeder szereléket készítek.

A nap szépen süt, de a szél még csípős, jól jön a szélálló ruházat.

Fő az egyszerűség! Ez különösen fontossá válik ilyenkor. A halak a hideg víz miatt lassan mozognak, tartalékaikat jórészt felélték a tél folyamán. Arra törekszenek, hogy minél kisebb erőbefektetéssel jussanak fehérjedús táplálékhoz, amitől új erőre kaphatnak. Néhány pelletfajta, főként a gyümölcsös/édes fajták ilyenkor is hatásosak lehetnek, nem érhetik el az élő csalik eredményességét.

Hideg vízi etetőanyaggal és aromával készültem. A kukorica most sem maradhatott el!

Használjunk tehát élő csalit! A giliszta, a csonti, a pinki és a szúnyoglárva egyértelműen verhetetlenek. A hideg vízben az ő mozgásuk is lelassul, természetesen nem olyan virgoncak, de ez a halakat általában nem szokta zavarni. Mindenesetre hasznos valamivel gyakrabban frissíteni őket. A kapások számában mutatkozik meg az eredmény!

A szezon első fárasztása, majd a röptetést követő sikeres landolás. Végre halszagú lett a kezem!

Tökéletes az akadást apró horoggal és megfelelő hosszúságú előkével érhetünk el.

Ahogy korábban is említettem, ilyenkor fontos, hogy használjunk finom szerelékeket. Nem túlzás azt mondani, hogy létjogosultságot nyernek a 0.08-0.10-es előkezsinórok, 14-16-os méretű horgok. Ezeket használva szükségünk lesz erőgumi közbeiktatására, hogy megóvjuk szerelékünket a bevágáskor jelentkező extra erőhatástól. Jómagam ősszel és tavasszal 0.12-es ET Competition Leader-t használok erőgumi nélkül. Két és fél - három kilogrammos pontyok gond nélkül kijönnek vele.

Hadseregnyi tenyeres kárász állt rá az etetésre.

Ez a gyönyörű tőponty is az extra-finom szereléken vesztett rajta.

Próbálkoztam kukoricával is hajszálelőkén, de kevésbé bizonyult sikeresnek. Inkább csak piszkálgatták.

Viszont a három szem csonti folyamatosan adta a halat.

A felszerelésre is külön gondot kell fordítani, hogy harmonizáljon a lágy szerelékkel. Egy light, vagy medium feeder tökéletes választás lehet ilyen körülmények között. Nem csak a spicc érzékenysége a fontos! A bot akciója ugyanilyen jelentőséggel bír. A bot az, ami dolgozik, fáraszt velünk, tompítja a fejrázásokat és kitöréseket. A Competition Feeder és az Extreme Match-Feeder is nagyszerű erre a célra. Míg az előbbi egy light, addig az utóbbi egy klasszikus medium feeder bot (mely egy negyedik, match taggal is rendelkezik, ha úszóval szeretnénk horgászni). Szeretem ezeket a pálcákat. Amellett, hogy jó minőségű anyagból, nagy gondossággal készülnek, kifejezetten esztétikusak.

Az Extreme Match-Feeder érzékenységének köszönhetően könnyedén foghatunk tenyeres kárászokat a hideg víz ellenére is.

A bot technikai paraméterei és a kedvenc Banax Iris 40-es orsóm.

Az a bizonyos tavaszi szél engem a márciusi hosszú hétvégén a Hajnal horgásztóra csalogatott. Sokat gondolkodtam, mivel indítsam a horgászszezont? Gondolataim a match bot és a feeder peca körül kalandoztak. Végül az időjárás jelentés döntött, amit előző nap este nézegettem. Erős szelet jósoltak. Nem voltam meglepve, nálunk majdnem mindig fúj a szél! Ha máshol szeles napot ígérnek, nálunk legalábbis orkánra lehet számítani. Végül is a feeder mellett döntöttem. Nem akartam bajlódni a gubancokkal, annyira pedig nem vagyok ügyes a match bottal, hogy bogozás nélkül megússzam a napot, erre a szél még rá is tesz egy lapáttal.

A Competition Feeder sem pihent.

Az Extreme Match-Feeder nyéltagján stramm keverőgyűrű, míg a bot többi részén finom feedergyűrűk sorakoznak.

Miután bekevertem az etetőanyagot és beetettem, szinte azonnal megérkeztek a kárászok. Ütemesen fogtam őket egészen a potyka megjelenéséig. Bevágáskor karikába hajolva maradt a spicc. Már azt hittem, akadóba dobtam a szereléket. A rejtélyes erő rúgott kettőt, majd lerántott 15 méter zsinórt a dobról. Szerencsére a vékony előke remekül kitartott, akárcsak az apró horog! Hiába, valamit tudnak az angolok a horogkészítésről! A potyka szákba terelése és fotózás után újra a kárászoké lett a főszerep a nap hátralevő részében.

A zsákmány túlnyomó részét kitevő kárászok tipikusan tenyeres méretűek volak.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem az aprónéppel folytatott viaskodást, azért örültem volna pár nagyobbacska potykának. De nem szabad telhetetlennek lenni! Ez a nap igazán tökéletesre sikerült. A tavasz első horgászata élményszámba ment. Ha így alakul az egész év, nem lehet majd okom panaszra. A szél délután fél kettőre mindent kifújt belőlem, összepakolás és hazamenetel mellett döntöttem. Olyan euforikus állapotba kerültem, hogy észre sem vettem, a terítékem másik fele a hatalmas szákban maradt! Csak mikor a tokjába akartam rakni a szákot, tűnt fel, hogy mozog. Jót mosolyogva visszaengedtem uszonyos barátaimat, majd mentünk, ki-ki a maga útjára. A tavasz igazán elbódítja az embert!

Barátságos tavaszi zsákmány