A korábbi évekhez hasonlóan 2013-ban ismét nekiveselkedett a szervezőcsapat a III. Szent Péter Kupa keresztény horgászverseny megszervezésének.

A Gyárvárosi Plébánia köré 10 templom szerveződik Pécs keleti részében, valamint Bogád környékén. Az itteni családoknak, gyerekeknek szerettünk volna egy élményekben gazdag, természetszeretet növelő, közösséget erősítő programot, a plébánia szervezésében.

Az ide évben a verseny színhelyéül a Pécs melletti Vasasi horgásztavat választottuk. A tó Baranya megyében jól ismert, szép halállománnyal rendelkezik, a környezete jól karbantartott. Ideális hely lett a mi versenyünkhöz. A program szervezésében és a lebonyolításában minden támogatatást megkaptunk házigazdáinktól, Ritától és Lacitól.

Lássuk tehát kis élménybeszámolónkat erről a szép tavaszi napról...

Élménybeszámoló a horgászversenyről

2013. április 27-én részt vettem a III. Szent Péter Horgászversenyen, melyet a Gyárvárosi Plébánia szervezett. Már kora hajnalban gyülekezni kezdtek a horgászat szerelmesei, így én is a kedvesemmel útnak indultam, hogy ennek a jó kis programnak a lebonyolításában részt vegyek.

Amikor a szememet még alig bírtam nyitva tartani, a buszmegállóban észrevettem az egyik tanítványomat, aki nevezett a versenyre. Az ő szemei is még eléggé csukva voltak, így néhány másodpercbe került meggyőzni, hogy nyugodtan beszállhat az autóba, nem fogom elrabolni, sőt, legalább odaér időben a társával együtt. Ugyanis a résztvevők közül sokat kísérővel jöttek, s nem maradt munka nélkül a segítő sem a legtöbb esetben, mert akadt a horogra itt is, ott is valami. No de ne szaladjunk előre! A hajnalban üdvözölve egymást a tóparton szépen beosztottuk a munkát és a jó időért fohászkodtunk. A versenyhelyszín kijelölése és a versenyzők beosztása zökkenőmentesen történt, mindenki elégedett volt a hellyel, ami jutott neki, legfőképp akkor, mikor egy jó óra elteltével a szerelés már nem hiába lógott a vízbe: mindkét oldalon egy-egy 2-3 kilós ponty volt az első fogás.

A gyakorlottabbak csak úgy kapkodták ki a keszegeket a vízből! Öröm volt nézni. Aztán még a délelőtt melege előtt kis nyugtalankodás a tó szélén: nagy hal ígérkezett… Majd egy órás fárasztás után a – később már tudtuk – nyertes versenyző egy 8 kilós halat tudott megszákolni. Nagy gonddal emeltük a partra, s mértük meg a gyönyörű pontyot. Aztán, mint a legtöbb halat, visszaengedtük a tóba, s persze előbb gondolatban mégis kívántunk ezt-azt, de ki nem mondtuk, csak „nevettünk” az aranyhal után.

A déli órákban ugyan nem volt annyi dolgunk, de így is összesen a verseny lefújásáig 130 kg halat fogott a 40 fő feletti versenyzőgárda. Aki megéhezett, egy kis zsíros kenyérrel kínáltuk. A segítők arany kezét hagymaillatú csókunk dicsérte…

Úgy láttam, mindenki jól érezte magát: mert halat fogott; mert ügyesebb volt, mint máskor; mert kislány létére nagy halak méretét írogathatja egy papírra; mert látja mások nagy-nagy halát; mert neki is van mit hazavinnie; mert megérte szervezőnek lenni és lemondani egy kis horgászásról látva mások örömét; mert elbeszélgethetünk a világ kis és nagy dolgairól a parton ücsörögve, a kapást várva…

Az eredményhirdetést együtt izgulta végig 60 ember. A kedves szponzoroknak köszönhetően senki sem távozott üres kézzel: olyan szép ajándékcsomagokat osztottunk ki nem beszélve a versenynap örömének értékéről, amely után mindenki elégedetten távozott. Kövesi Ferenc atya adta át a díjakat, majd egy imádsággal zártuk a napot.

Mivel még csak koradélutánnál tartottunk, többen tovább lógatták a botjukat a vízbe, kihasználva a gyönyörű időt, melyet reggeli imáink gyümölcseként élvezhettünk. A jó hangulatú elpakolás és tó körüli séta után nyakunkba vettük a lábunkat, vagyis inkább az autó „nyakába” ültünk be, és hazavezettük szekereinket a megérdemelt kiadós pihenés örömére.

Fazekas Éva, hitoktató

Hálásan köszönjük az Energofish támogatását, mellyel lehetővé tették a versenyzők díjazását!

Köszönjük Ritának és Lacinak, hogy versenyünknek helyet adtak és segítették a lebonyolítást!