Ki ne ismerné azt, amikor rekkenő, fülledt a levegő, és a májusi havazás pihéi ellepik a víztetőt, vízpartot. Ilyenkor leülni horgászni kész agyrém, és egyáltalán nem hat nyugtatóan, hogy a szomszéd sem fog semmit.

Az ember már egy megveszekedett kárásznak is örül, csak hal legyen a horog végén, de így nyár elején már a kárászok sem úgy kapnak, mint tavasszal, különösen akkor nem, ha légnyomás és még ki tudja, mennyi dolog hatása miatt ők is csukva tartják a szájukat.

Kilátástalan, a feedert ilyenkor kell elfelejteni – vagy mégsem?

Sokan azt hiszik, hogy csak a nyárfa szöszöz, de előbb a fűz kezdi a pamacsokat eregetni

Amikor leül a vízpartra, akkor még nem sejt semmit az ember. Békésen kipakol, előkészül a fenekezésre, egy-két ugrást is lát talán, és ez felbátorítja, de amikor egy kis szellő miatt elkezdenek hullani a vattapamacsok, majd utána levél se rezzen, úgy megáll a levegő, nem tudja eldönteni, hogy melyik a rosszabb.

Mindkettő rossz a horgásznak. Jobbra-balra meg sem moccannak a kapásjelzők, és már a szemközti spori is átjárogat a szomszédjához trécselni, annyira reménytelenné válik miden. A Nap, meg csak egyre magasabbra kúszik, nemsokára véget ér az a reggeli időszak, ami máskor a biztos halfogást jelenti.

Két részes, két spiccel, három méter, átlagos dobótömeg

IM8-as karbonnal

Ilyenkor az ember vagy ül, és nézi tovább a fenekezőit, vagy megpróbálja elviselhetővé tenni horgászatot, és az azutáni kínos lépcsőházi találkozásokat, amikor megkérdezik a jóravaló lakótársak, hogy sikerült-e halat fogni. Olyan jó büszkén rávágni, hogy igen, sikerült és annyira kellemetlen azt mondani, hogy nem. Ezért mindent meg kell tenni a halfogásért, hiszen hazudni nem szabad.

Nem pont rávaló a GS orsó...

...de távolra dobni előnyös

A bottartó zsákban nem csak merítőnek, de egy kis pickerbotnak is lennie kell, ha jól emlékszem, este még azt is bekészítettem…

Meg is van, áh, de a nagyobb orsót hoztam el. Ráadásul nem is az Atro-t, hanem egy Gold Star-t (pontosabban GS Cyklone NG 40). Sebaj, talán így még nagyobbat lehet majd dobni!

Egy tekercs 0,16-os damil, alátöltéssel, gubancgátlócsöves kosár, egy aprócska horog, és már kész is a finomított fenekező szerelék.

Nagy dobás után

Eredmény

A jól megtömött kiskosár kihajítása nem okoz nehézséget, vagy 60-70 méterre repül. (Mellettem néznek, hogy leszakadt-e a cucc, amiért ekkorát repült.) Megfeszítem a laza damilt, és a dobon lévő zsinórrögzítőbe beakasztom. Kicsit várok, hogy az etetőanyag kiomoljon a kosárból, majd kitekerem, hogy újra oda dobhassak. Cél a szemközti fa. Az erőteljes hajítás meg sem kottyan a pálcának, és a kanóc is jól bírja.

Ilykor kellene egy dobóelőkét kötni, hogy ne a 0,16-ost terhelje a dobás, de a sok szösz miatt a vastag zsinór és egy plusz csomó csak nehezítené a horgászatot. Így is félő, hogy mit szólnak a picker apró gyűrűi a fűzfapamacsokhoz, bár ami igaz, az igaz, nem is annyira aprók.

Ha már Bream…

Nagy lyukak a gyűrűkön

A horgon 5-6 darab csonti várja a kapást, hátha valami nagyobb hal is észreveszi a techno golyócska segítségével fenék fölé emelt intenzív táncot. A víztetőt pedig kezdi birtokba venni az átkozott vatta. Furcsa volt kitekerni úgy, hogy egyáltalán nem tapadt rá a damilra semmi sem belőle.

Tíz perc sem telt el, amikor az első spicc-rezegtetős kapás megjött. Csipegetés, ütögetés látható csak az érzékeny picker spicc ellenére – egyiknek sem lehet bevágni egyelőre.

Ezek még csak a snecik lehetnek, mivel elég sekély a víz, hamar megtalálják az etetőt, de ez nem baj, hátha így észreveszik a többiek is.

Új dobás, új csalik, mivel az apróhalak elnyűtték a nyüveket.

14 SIC vezeti a damilt…

A rögzítő pedig visszafogja

A dobást szinte elrontani sem lehet, az irányzék belőve, a távolság meg a rögzített zsinór miatt adja magát. Nagy suhintás, a szomszéd csak nézi, hogy nem törik-e el a bot, de megnyugtatom, hogy ez a bot kibírja. Nagyon finom, lágy, és a damil is vékony, legrosszabb esetben az szakadna el, és nem a bot törne. Felhúzott íjként lövi ki a végszereléket, a zsinór szinte ellenállás nélkül fut le – még egy előnye a vékony monofiloknak.

Már leszállóágban feszül meg a zsinór, de akkorát még tud nyúlni, hogy ne erős rántással, hanem óvatos fékezéssel tegye le a vízre a kosarat. Ebben a bot is segít.

Ha beindul az üzlet

Jönnek az ügyfelek is

Külön feszíteni nem is kell a cuccot, mivel eleve feszesen pottyan a vízbe a végszerelék. Egy rövid rántás, és egy pillanat alatt a bottartón is a felajzott pálca, ami csak az újabb kapást várja.

Nem is kell sokat várakozni, jön is a rángatás. De sokkal agresszívebb, mint a korábbiak, sőt ez már vinné is az egész nyelet. A bevágás ül, és érezhető súly fickándozik a távolban a zsinór végén. Senki sem hisz a szemének amikor egy kárászt emelek partra. De hamar megszokják, mert kisvártatva érkezik a következő és a harmadik, aztán egy dévérkeszeg.

Süthető mértet

Ha odaengedik a kárászok, felveszi a csalit a dévér is

Nem ellenfél

Apropó dévérkeszeg. A bot a dévérről (Bream) lett elnevezve és a lágysága, puhasága annak tulajdonítható, hogy a keszegek finom száját ezzel a bottal – akár közelre, akár távolra horgászunk – nem téphetjük szét. Ezzel együtt minden olyan hallal pariban lehetünk egy akadó mentes horgásztavon az Energoteam Bream Pickerrel, ami 4-5 kiló alatt van, hiszen a háromméteres botban fárasztáskor olyan tartalékok vannak, amit egy rövid időre a fűzpihék között is sikerült kipróbálni, de a – vélhetően ponty – szájából félúton kiakadt a pici horog.

Hát igen, ez egy eldöntendő kérdés: vagy szórakozni akarunk egy lehetetlen időben, vagy a finnyás pontyokra várakozni. Elképzelhető, hogy a kettő együtt nem működik, ezért jó ha mindig kéznél van egy picker. Sőt, akár át is szokhatunk rá!

Kapcsolódó termékek:

ET Bream Picker/

GS Cycklone NG 40

ET Specialist Bream

Etetőkosár