Megjelent: 2008. november 19. | Forrás: Murányi János | Írások
Régen örültem ennyire a rossz időnek… Az ősz minél őszebb, annál jobb! Csukára legalábbis. Márpedig az őszi horgászat számomra egyet jelent a csuka-pergetéssel. Tisztulnak a vizek, eltűnik a növényzet, éhesebbek lesznek a ragadozók, a hideg pedig kit érdekel?

Ha wobbleres csukázásról beszél az ember, ma már nem kerülheti el, hogy szót ejtsen a Salmo SLIDER-ről. Valójában mindent elmondtak már erről a műcsaliról, most már egyszerűen csak itt van, és fogja a halakat… Különösebben nincs mit hozzámagyarázni ehhez. Örülünk, hogy működik. Viszont ahogy az idő telik, a szlájderezés újabb és újabb nyűgjeire derül fény.


Mindenki megpihen…

Ma már hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Sliderrel, meg egyáltalán a jerk-csalikkal való horgászat teljesen más felszerelést követel. Nyilván kényelmesebb mindannyiunknak, ha a jó öreg pergető botunkkal küldjük el ezeket a súlyos műcsalikat - egyrészt, így könnyebben variálhatunk a műcsali-típusok között, másrészt megkíméljük magunkat egy multis jerk-bot vásárlásától. És amióta látom, hogy a 30-80 grammos Spin Blade bottal a kisebb jerkek jól kezelhetőek, már eszembe se jut, hogy a nagyobb horgászkultúrával rendelkező országokban erre a műcsalira is van speciális cucc.


Az egyedi mozgást végző jerk-csali viszont roppant hajlamos a visszaakadásra, ezt mindenki tapasztalni fogja már az első horgászat alkalmával. Amennyiben professzionálisan kívánnánk eljárni, egy kemény acéldrótból készített, merev előke dukálna a wobbler elé, de ennek hiányában egy sodrott acélelőke is megteszi. Nyilván ilyenkor különösen értékesek lesznek a legolcsóbb, hullamerev acélelőkék - ebből is a legvastagabb méretet választom. Félmegoldás tudom, de ez is több mint a semmi.


Mindenki ijedten mereszti a szemét

A Slider gyári horgai kicsinek tűnhetnek elsőre, a műcsali méretéhez képest, de általában nagyon kevés halat veszítünk miatta. Úgy tűnik, ez nem indokolja a horgok cseréjét - kivéve, ha valakit a gyári horgok minősége aggaszt. A kisebb csukák is biztosan akadnak, míg a nagyok törvényszerűen torokra veszik.

Első szlájderes sikereim a felúszó modellekhez kapcsolódtak, ellenben egyre többen javasolták később a lassan merülő modelleket… Kipróbáltam, és nem tudtam dönteni. A merülő modell valójában nagyon jól kontrollálható műcsali, pár centis vízben is vízközt lehet tartani, mélyebb vízben pedig elképesztő vertikális trükközésre ad lehetőséget. Az úszó modellben viszont éppen az a jó, hogy vertikálisan stabil, és jobban koncentrálhatunk a horizontális mozgatására - kisebb vízben, vagy növényzet felett egyértelműen ez a fegyverem!


Retrós csónakkal haladok a borongós őszi időben - tiszta nosztalgia :)

A pergetőhorgászok körében újabban elharapózó hosszúbot-rövidbot végtelen vitában a Slider leginkább a rövidbot-szekta híveit igazolja. Nem véletlen, hogy a tipikus jerk-botok is rendszerint rövidek - lévén, hogy a kis csutka botok gyorsabb műcsali-rángatást tesznek lehetővé. Amennyiben ezt szeretnénk.


Három Slider támadja a csukát, egyik már bele is mart a fejébe… :)

Én viszont gyakran láttam úgy, hogy a hosszú pergetőbotnak is van előnye a szlájderes pergetésben: nevezetesen, hogy biztosabb, hosszabb dobásokat ad, és partról történő fárasztáskor nem okoz tehetetlenségérzetet. Szó sincs arról, hogy a hosszú botok mellett kardoskodnék, de akinek éppen ilyen van, az is nyugodtan gondolkozhat a Sliderekben - nyilván, figyelembe véve azt, hogy a 7 centis, 20 grammos Slider eldobásához nem árt egy keményebb botot előkészíteni. Nagyobb Sliderekhez pedig még keményebbet.


- Na, jó van, nem úgy gondoltam…
http://www.energofish.hu/product.php/Salmo-Pike/641/
Lassan hasonló legendává növi ki magát a Salmo PIKE sorozata. Nem csak első látásra megnyerőek ezek a kis csukawobblerek, hanem a kisebb modelleket amolyan bárhol bevethető csukacsalinak is használhatjuk - szinte mindenféle vízen fogtam már velük, kisebb csukától a közepesig (a nagy csukákat rendszerint mások fogják… :)). Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy csak a kapitális csukákat célozhatjuk meg vele.


Pompás időjárás, ragyogó napsütés!

A PIKE modell ama pergetők csalitárában lesz értékes darab, akik általában a felúszó wobblereket részesítik előnyben, mert a PIKE család többnyire csak úszó és mélyre törő modelleket tartalmaz, merülőt nem. Aki a csukamintás műhalak közt merülőt keres, az már a Salmo testesebb jerkjei közül kénytelen választani.


A PIKE beindul…

Érdekes megfigyelés, hogy a PIKE modellt csak nagyon ritkán veszik torokra a csukák. Nagyon heves támadás mellett is leginkább vékonyan szájszélbe akad a csukamintás wobblerünk, ami arra enged következtetni, hogy a horogra akadó kisebb-nagyobb csuka nem feltétlenül megenni, inkább csak "megregulázni" akarta a területére "betévedő" kisebb fajtársát. Gyanítom, hogy eme csukák jelentős része nem volt különösebben éhes, tehát másfajta hal nem feltétlenül ingerelte volna kapásra. Ilyenkor kellett PIKE, meg egy kis szerencse…


Csak szájszélben akadt


Változnak a szabályok: a nagyobbik elmehet, a kicsit megtartjuk…

Az őszi portyára induló csukapergetők csalitárában nagy valószínűséggel szerepel mindkét fent tárgyalt Salmo modell - az ő tapasztalataikhoz próbáltam én is hozzátenni kicsikét, és persze én is szívesen meghallgatnám a másokét. Rengeteg új megfigyelés, érdekesség kapcsolódhat e két műcsalihoz, hiszen mindkettő új területet fed le a wobbleres pergetés birodalmában. Csak használni kell őket, próbálkozni, kísérletezni - amíg az őszben járunk. Itt az idő, most vagy soha!


- folytatása következik -