Megjelent: 2016. szeptember 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Az új, az ismeretlen felfedezésének különleges vonzalma nem csak a gyermeki kíváncsiság meghatározó motivációja. Persze, csak elhatározás kérdése minden, a komoly, felnőtté érett férfiembert is könnyedén magával ragadhatja a hév, a felfedezés vágya. Az új élmények hajszolása előhozza belőlünk a felfedezőt, a kalandort, a kérdésekre választ kereső, mindenre kíváncsi gyermeket.

Augusztusra már én sem bírtam magammal, kellett az új, vágytam valami egészen másra. Pontosan nem tudtam, hogy mit is akarok. Egy helyet szerettem volna, ahol elbújhatok, ahol egyedül lehetek a halakkal, egy olyan helyre, ahol együtt lélegezhetek a fákkal, s nem hallatszik az autók, a város zaja.

Rövidesen megvolt a haditerv; a Sárrét útvesztőjében megkeresem az elhagyatott tőzegtavat, s annak háborítatlan, vad csukáit. Nyár lévén, a 30 fokra való tekintettel ruha alig kellett a motorra, vízből is elég volt kevés, a szűkre mért helyet semmi nem foglalhatta el a műcsalis dobozoktól. Egyetlen orsó és egyetlen bot, s már robogott is velem a Yamaha.

Egyenesen az ismeretlenbe

A kaland, a szabadság, az időtlenség gondolata kerített hatalmába, a sárréti kis települések házai gyorsan suhantak tova. Tudtam, hogy célom eléréséig a Nádor és a Malom csatornát kell kereszteznem, arról viszont sejtésem se volt, hogy hol találok rajtuk átkelőt, mert ugyebár ekkorka vízfolyásokon a hidak egyik térképen sem szerepelnek. A főútról letérve földutak útvesztője következett, szántóföldek, kaszálók, árvalányhajas mezők között vitt a motor, csak arra kellett figyelnem, hogy a betájolt iránytól ne térjek el sokban. Ebben szolgált támpontként a Bakony legnyugatibb púpja, mellyel mindig szemben kellett lennem. Úttalan utak, ösvények, csapások jöttek, melyeken autó el se férhet, de még kerékpár sem igen tud a növénycsomókon megkapaszkodni. Motorom viszont - még ha nagy ellenállással is - de legalább haladt.

A Malom csatorna jobb partja után a bal következett, szinte a semmiből terepjáró általi nyomvonalra tértem. Rövidesen a csapás egy jobbkanyarral eltűnt az erdőben, nekem viszont a víz mellett kelet haladnom, attól el nem térhettem. Pár száz méter után, folyásiránnyal fölfelé, valami egészen különleges helyre értem, a környezet, a patak képe egyre magával ragadóbb lett. A folyócskát kétoldalt húzódó erdősáv ölelte, az erős délutáni fény csak szűrve simult a sekély víz fölé. A vizet megközelíteni sem volt könnyű, a partot övező embermagasságú csalán falként meredt előttem. A vízhez vezető vadcsapásokon volt csak lehetséges a parthoz lábalni, s kémlelni a vizet.

Az érintetlen természet ölelésében megszelídült, kiszélesedett csatorna

Szemüvegem polárlencséin keresztül tárult elém a víz alatti csoda. A sekély, vízinövényekkel sűrűn lepett vízben soha nem látott mennyiségű domolykó úszott, a növényszálak alól egy-egy sügér sötét csíkos teste fordult ki a sodrásban. Mozdulatlanul, földbe gyökerezett lábbal, meredten bámultam a természetnek ezt a különös ajándékát. Remegő kézzel, a levegőt is visszafojtva szereltem össze a pergető botot, talán soha nem tűnt olyan hosszú időnek a Spin Blade gyűrűin keresztülvezetni a zsinórt, mint most. A jó öreg Tiny-vel kezdtem, melyről anno a hasi horgokat leoperáltam, a dobás közbeni összeakadás kiküszöbölése érdekében. Vízbe pottyanása után alig tekertem párat orsóm hajtókarján, a túlsó part széléről indított wobblerre vadult támadt az első domi.

Egy meglepett domolykó, aki még soha nem látott közelről embert

Biztos akadás, kevés sérüléssel

Az első domit négy társa követte, mígnem gyanút fogott a közelben portyázó csapat. Nemcsak csalit, de helyet is váltottam, egy Lil Buggal a zsinórom végén léptem be a patakpartra a következő vadcsapáson. Hangos puttyanással érkezett vízbe a kis felszíni csörgős falat. Pár másodpercre elcsendesedett minden, de a folyócska közepén egyszer csak felrobbant a víztető, egy csodálatos domolykó vetett véget az apró remegéssel V alakot húzó csali útjának.

Csodálatos színekben pompázó vadvízi domolykó szedte le a víz tetejéről a Bug-ot

Mrs. Lady Bird, akinek nem tudtak ellenállni a domolykók

Lil Bug eltűntetés domolykó módra

A túlsó part szélére pottyantott bogárra sok kapás érkezett. A folyócska közepére ejtett Lil Bug viszont egy idő után gyanús lett a halaknak, majd a szélről indított csalira is óvatosabban nyúltak. Ideje volt keresni olyan wobblert, amelyet lassú vontatással a vízfelszín alatt tudok húzni. A jól verető két és fél centis apróság, a Salmo Hornet legkisebbje kellett most ide. A növényzet alól kis csíkos lovagok támadták vadul a csalit, jelezvén, hogy ez bizony nekik minden áron kell.

Kis csalira kicsi sügér

A legfogósabbnak a BE Hornet bizonyult

Egy jól tartó, de laza kötéssel rögzített megoldás, mely semmiben nem zavarja a szabad mozgásában az apró wobblert

Nagyobb csalira váltottam egy újabb részen. A Butchert a parttal párhuzamosan, a növények mellett tudtam elvezetni, viszont felemelt spiccre azért volt szükség, hogy a kb. 60 centis víz alján elterülő növényzetet ne gereblyézzem össze, bénítva ezzel a wobblert rögtön az első métereken. Az öt centis Butchert már nem támadták az apróságok, a lassú vezetéssel felkínált csalit a legelszántabb, legvadabb domolykók és sügérek ragadták el.

A Butcher első vendége

Apró gyorskapoccsal nincs akadálya a gyors csalicserének

A sodrásiránnyal felfelé dobott wobblerre jött a legnagyobb kapás, az érzékeny Blade nyelén keresztül, szinte a csuklómban éreztem a hatalmas durrantást. Növényt tépve, akadályt nem ismerve, saját magát sem kímélve fúrta magát a megakasztott domolykó mindenhova, mígnem a kezembe vezethettem végre.

Fáradtan, legyőzve

Mindjárt mehetsz, búcsúfotó a visszaeresztés előtt

Az alkonyat kapássorozatát a sügérek vezették, a nagyobb egyedeknek felkínált nagyobb wobblert is a kis csíkos bundás lovagok ostromolták. Ahány hínárfolt, szinte annyi kapás volt, a kezem sűrűn járt, ujjaim hol a lüktető pergető boton, hol a Nikon exponáló gombján „pihentek".

Önbizalom sügérmódra: esti vacsoráját talán ő sem gondolta komolyan

A Butcher nagyon kellet nekik

A kis csatorna mélyebb, méter fölötti mélységet sejtető vizében volt lehetőségem hal után küldeni új kedvencemet, a Salmo Sparky Shad-et. Leheletfinom veretését még meg sem szokta a bal kezem, amikor határozott rándulással közvetítette érzékeny botom az újabb hal jelentkezését. A gyors, késlekedés nélküli akasztás után jó súlyt éreztem. Víztetőre kényszerítve egy sovány, de jó erőben lévő másfeles formájú csuka vetette a bukfenceket előttem.

Domolykók és sügérek után a csuka tette fel a koronát a napra

Nemcsak a csukának, de a Sparky-nak is búcsút inthettem volna, ha a wobbler szájon belül landol

A halfogással és az új folyószakasz megismerésével elrohant az idő, erősen belefutottam az alkonyatba. Már a motoron ültem, amikor jólesőn tudatosult bennem, hogy milyen csodának lehettem a részese. Igaz, hogy tavat kerestem, és helyette folyót találtam, de ezt egy cseppet sem bántam.

Öreg este volt már, amikor a tavat, melyért indultam, megtaláltam. Pedig akkor már nem is kerestem

Forrás: Halmos Mihály