A téli horgászatot nálunk kevesen gyakorolják, de az utóbbi időben azt vettem észre, hogy ahol ilyenkor is lehet halat fogni, ott aránylag nagy tömegben jelennek meg a szenvedélyesebb horgászok.


A dermedt téli táj különleges varázsereje

A téli horgászattól való ódzkodás talán a tipikusan magyar pontycentrikussággal is magyarázható, hiszen ez a méltán közkedvelt halfaj télen alig fogható. A másik, hogy kevesen öltözködnek helyesen, a téli hidegben, pláne a jégen, ezért gyakran betegség lesz a vége. A rutinos téli horgászok thermo ruhát és vastag talpú Orizo téli bakancsot öltenek, melyben akár a cudarabb estéken történő menyhalazáskor sem fáznak.


Minden a helyén, csak akapást kell kivárni

A tőlünk északabbra és keletebbre fekvő országokban, különösen Skandináviában és Oroszországban komoly hagyománya van a jégről történõ horgászatnak. Nem véletlen, hogy a legkiválóbb lékfúrót mi is Svédországból importáljuk. Barátaimmal együtt, akik gyakorlott léki horgászok, nem baltával csapkodjuk a jeget, amitől az összes hal világgá megy, hanem Mora lékfúróval pillanatok alatt, csendben kifúrunk több léket és már kezdődhet is a peca. Ez a készülék örök darab - lévén igazi svéd acél -, pengéi több évi használat után is borotvaélesek. Külön felhívom a figyelmet arra a nem elhanyagolható szempontra, mely a fúrt lék mellett szól. Kisebb mérete miatt, a későbbiekben figyelmetlenül arra közlekedőknek szinte nincs beszakadási esélye!

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, a vízterület több részén érdemes léket fúrni, mert nem ritka, hogy az egyikben egy kapásunk sem lesz, a másikból meg egymás után fogjuk a halakat. A mélyen lévő tartások általában sikerrel kecsegtetnek, de van amikor a mederesésen, sőt magában a mederben lebzselnek a halak. Történt olyan is, hogy végig fúrtuk és próbáltuk az egész tavat egy nyiszlett csukáért és végül hazafelé jövet az egyesületi csónakkikötő karói és oszlopai körül degeszre fogtuk magunkat sügérrel.


A második már szebb

Az előző év végén már írtunk a léki csukázásról, de más halakat is lehet jégről fogni. Lágy, köthető Technipeche előkével, vagy ha kevés az esély csukára, akkor normál monofil zsinórral szerelve, úszóval kishalazva jöhet a jég alól süllő is. Ezt különösen érdemes megpróbálni, ha a klasszikus csukázó szerelékre több óvatos, rontott kapásunk van, netán a roncsolt csalihalon „ebfogak" nyomai láthatók.

A Mora lékfúró csendesen dolgozok, nem riasztja el a halakat

A lékhorgászatban ritkán említik a keszegezést, pedig ha a fehérhalak vermelő-helyén fúrunk léket és egész finom, úszós felszereléssel próbálkozunk, igen szórakoztató pecában lehet részünk. Előfordul, hogy a téli hidegtõl alélt halaknak nincs igazán étvágyuk, de van egy módszer, mellyel mégis horogra tudjuk csábítani őket, ez pedig a mormiska. Magam is kételkedtem, hogy ez a jegesebb országokban igen népszerű horgászati mód nálunk is eredményes lehet, de Farkas Szabolcs barátom, aki hosszú éveken át élt a Szovjetúnióban és ott gyakorolta, bebizonyította, hogy itthon is eredményesen lehet vele horgászni. Az Energofish-nél kapható rövid, kimondottan a lékhorgászatra tervezett Ice Bass, Ice Zander, vagy Ice Pike botok és a hozzá való apró műcsalik kiválóan megfelelnek a célnak.


A kellékek és a zsákmány

A módszer lényege, hogy a finom felszerelésre kötött horogszárra öntött csepp vagy lapított baseball labdához hasonlító, egy centi körüli hosszúságú, csillogó fémcsalit leengedjük a talajra, majd apró rántásokkal fel-fel rángatjuk. Evvel ébresztjük fel a halak kíváncsiságát. Öt-hat rántás után megtartjuk a csalit az aljzat felett. Ilyenkor következik be általában a kapás. A finom spiccen jól érezni a ránehezedést vagy ütést. Hogy milyen halak jönnek rá? Csuka, süllő, sügér, de Szabolcs bebizonyította a szigethalmi Lajos-hókonyban, hogy a bodorka, veresszárnyú, elvétve karika és bagolykeszeg, sőt a dévér is bekapja. A sügér télen is aktív hal, ha beletalálunk egy bandába, szinte valamennyit kifoghatjuk.


Egy jól felszerelt mormiskázó doboz


Lévai Leffe Tibor képei