Megjelent: 2025. február 15. | Forrás: Kiss Gábor Zoltán | Írások

A süllőfogás egyre szerényebb esélyekkel kecsegtet itt lent, a déli Tisza szakaszon, ám késő ősztől a fajlagos tilalom kezdetéig mégis sűrűn csónakba szállok és nyomukba eredek.

Elöljáróban, no meg azért is, mert azt gondolom, így illik, néhány szóban bemutatkozom én is, és azt is elárulom, hogyan kerül az a bizonyos csizma az asztalra, vagyis a Wizard pergetőfelszerelés a csónakomba.

Minden lényeges a képen, az új felszerelés, a Tisza és persze Szeged.

Kiss Gábor vagyok és Szegeden élek, itt a szegedi Tiszán, a Maroson és a környékbeli tavakon, csatornákon horgászom. Több évtizede már, hogy első csónakomban ülve elkezdtem a folyó titkait kutatni és az első pergetett halaimat is sok-sok évvel ezelőtt kerítettem horogra. Folyóvízi horgászként nem csak pergetek, ám egyre inkább nem mindegy nekem, hogy azt az adott halat hogyan fogom meg, így az egykor napi használatban lévő erős feederek egyre ritkábban jutnak szóhoz, míg a pergető botok szinte beköltöztek az autóba.

Az Energofish által gyártott és forgalmazott termékek közül jópárat ismerek és előszeretettel használok, olyannyira, hogy van olyan pergető bot széria, amelyből a teljes szortiment ott sorakozik a horgászkuckómban és jópár horgászcimborám az én javaslatomra szerezte be és használja megelégedettséggel. Így amikor kiírásra került a Wizard teszthorgász pályázat, kézenfekvőnek tűnt, hogy beküldjem jelentkezésemet. Február első napjaiban felgyorsultak az események, a pályázatom megfelelőnek bizonyult és a Fehova kiállításon sor került egy személyes egyeztetésre is. A számomra fontos kérdésekre megnyugtató válaszokat kaptam és a szűk fél órára tervezett megbeszélés több mint egy órás beszélgetéssé fajult. Kialakult egy kölcsönös szimpátia is, így a rendelkezésünkre álló idő lejártával kézfogással pecsételtük meg a közös munka elkezdését.

Régi nagy kedvencem a sajnos már nem gyártott L&K Light Shot

Az utóbbi évek slágere a Floating Long Fly szerencsére marad a szortimentben

A Long Fly kisebb, 5 cm-es változatát a sügerek is nagyon szeretik

Az idei télen végre alacsony vízállások között horgászhatunk a Tiszán, bár egy-egy kisebb árhullám azért át-átrendezi a viszonyokat. Januárban azzal szembesültem, hogy bár a vízszint néhány centivel magasabb csak a téli állásnál, a vízhozama jelentősen magasabb, így bőven 20 gramm feletti súlyokkal kellene gumihalazni, pláne, ha nagyobb testű csalikkal szeretnénk azokat kombinálni. Ennek fényében kezdtem el az első kipróbálásra méltó botok válogatását, 2 méter feletti hosszban és nagyobb, 20-40 gramm körüli dobósúlyban gondolkodtam. Az Edge Spin, és a Senso Feel mellett a titkos favorit a Spin Blade Elite is benne volt a kalapban ám ez utóbbit legnagyobb sajnálatomra gyorsan el kellett vetnem, pedig szép emlékek fűznek az egykori elődhöz. A másik két pálca között már nehezebb volt dönteni, a technikai paraméterek is csak egy kicsit vittek közelebb a megoldáshoz és ahogy az lenni szokott, végül kézbe véve tudtam a Senso Feel mellett dönteni, egyrészt a markolat kialakítása tűnt alkalmasabbnak a téli pecákhoz, másrészt szolidabb, elegánsabb megjelenése miatt tettem le mellette a voksomat.

Hidegben nem mindegy, hogy milyen anyagból készült markolatot fogunk. A formázása is el lett találva, egyszerűen jó és kényelmes.

A 2,25 m-es változattal távolabbi dobások első métereinél is érdemi mozgást tudunk adni a csalinak, a 12-56 grammos dobósúly pedig pont lefedi az általam használt csalik tömegét.

A bothoz orsó is dukál, ám itt pont fordítva válogattam, azt vettem le a polcról, amelyik tetszett és csak utána kezdtem el a részleteket összehasonlítani. A Skill került így elsőként a kezembe, a 4000-es változat, mondanom se kell talán, egyszerű fekete színe volt az első indok, ám kézbe véve, jobban szemügyre véve is megfelelőnek tűnt. Persze körbenéztem a kínálatban, ám csak arra jutottam, hogy jónak kell ennek lennie, nem mondom, hogy nem tetszett a Predator Spin vagy az MXT, sőt az Edge majdnem elcsábított, ám végül maradtam az első választásnál. Az árcédula ezután került a szemem elé és akkor már kifejezetten kíváncsi lettem a szerkezetre, vajon mit tud, tudhat eleget egy orsó manapság 11 500 Ft-ért?

4000-es méret, hogy egyensúlyban legyen az erősebb bottal, 5,2-es áttétel, 255 gr önsúly

Az első próbára napokon belül sort tudtam keríteni, és vasárnap délután, szokásomtól eltérően, egyetlen horgászbottal indultam a folyóra, ahol most elsősorban nem a halfogás, hanem a felszerelés kitapasztalása volt a célom. Az az igazság, hogy nem vagyok babonás, de az új bot a csónakban olyan nekem, mint a régi tengerészeknél az asszony a hajón, ilyenkor nem sok jót remélek. A kíváncsiságomon túl talán ezért is akartam mihamarabb túlesni az első horgászaton. A csónakba rutinosan, percek alatt bepakoltam, előkészítettem minden szükséges eszközt, majd alapjáraton elindulva a szokásos töprengésbe kezdtem. Messzire nem tudok menni, ahhoz rövid a horgászatra szánt időm, a városi szakasz túl zajos most a hangulatomhoz, a város alatti szakaszról meg eltűntek a halak. Csak remélni tudom, hogy az áradás hatására behúzódtak a kikötőbe, mert a másik magyarázat az, hogy megették őket a kormoránok, mert az bizony van bőven sajnos a folyón. Nem maradt így más irány, megyek felfele, ami szintén városi szakasz, de legalább autóforgalomtól mentes, így csendesebb, nyugalmasabb valamivel.

Radar nélkül manapság már sehova, ám azért ne járjunk csukott szemmel, a vízfelszín is sok mindet elárul a mederalakulatokról

Jól ismerem ezt a részt, ám természetesen bekapcsolom a halradart is, támpontot keresve, azon viszont cseppet sem csodálkozom, hogy halra utaló jelet olyan szakaszon találok, amelyet egyébként is terveztem felkeresni. Becsúszott kövezés töri itt meg a meder egyenetlenségét, a parttól hajításnyira alig több, mint 2 méteres víz van, majd törik le egészen 8 méteres mélységig, jókora burványokkal mutatva a vízen járóknak, hogy itt bizony van valami a víz alatt. Február lévén a törésen állok meg, nem a sekély részen, és a törés gödör felőli szakaszát igyekszem meghorgászni. Kisebb, offszet horoggal szerelt csalival kezdek, mivel szépen süt a nap, a zöld színnek szavazok bizalmat, és a 18 grammos fejjel pont eltalálom a szükséges súlyt, egyértelműen, jól érzem a fenékre érkezést. Az első dobásokkal gyakorlatilag feltérképezem az előttem lévő területet és mivel nem érzek masszívabb akadót váltok, felteszek egy ugyanolyan csalit csak a nagyobb, 9,5 centis méretet és ezt már sima jighorogra tűzve. Nem tartozom a villámkezű pecások közé, nekem bizony segít, ha ráragad egy-két pillanatra a támadó süllő a kellően hegyes horogra.  Most nem támad, hiába állok néhány méterrel beljebb, hogy más szögből is meghorgásszam az előttem lévő területet, kapás nélkül maradok. A felszereléssel mindenesetre elégedett vagyok, a bot könnyen dobja a nagyobb csalit is, de feszessége miatt a medret is jól érzékelem, a rézsű aljára gurult köveket is megtalálom, ám hiába lassítok be ezeken a pontokan, ma nem lakik itt éhes ragadozó.

Minden titok látszik a képen, a Power Kick csalit sűrűn bordázott teste teszi igazán fogóssá.

A talp nélküli, könnyű gyűrűzés által a spicc jól közvetíti a víz alatti történéseket.

Más jellegű helyre kormányzom a csónakot, itt nincs markáns törés, inkább csak egy parttal párhuzamos vályú, hasonlóan 8-8,5 m-es vízzel, amelyben jóindulatú, öreg fák fekszenek. Kisebb, horogmarasztaló ágaikat már elkoptatta a folyó, ám mellette, alatta árnyékot, búvóhelyet találnak a halak. Itt is offset horoggal szerelve kezdek, ám ezúttal fakezű vagyok, nincs koppintás, csak elnehezedik a felszerelés, de annyira várom a kapást, hogy egy embereset odavágok. Akad persze jól, a fában, és semmilyen pöckölgetésre, trükközésre nem enged, node ha már így esett legalább jól ráhúzok a botra. Nem csalódok, azt kapom, amit vártam, kellő erőtartalékokkal rendelkezik, szépen, egyenletesen dolgozik a bottest és az orsó is meg-megnyikkanva adagolja a zsinórt. Addig-addig feszegetem, amíg a horgonyzási pozícióból is elhúzom a csónakot, így rá is hagyom, kezemre tekerem a zsinórt és beszakítom a csalit. Új kapocs, új csali, ezúttal kisebb fejjel, lassabb itt a sodrás, elég a 14 gramm, így már rendben van a peca, jól tudom vezetgetni a csalit, legalábbis nekem tetszik, de ott vannak a fák, gallyak a fenéken, így marad a védett horgos végszerelék.

Más jellegű, lassabb folyású, akadósabb terepre kormányoztam a csónakot

Az akadó közelít, vagy a csónak csúszik lejjebb, ki tudja, a bot bírja…

Lebukik a nap, már a fák mögött se kukucskál, lassan eltelik a horgászatra szánt idő, ám ez a legjobb időszak, így újult erővel koncentrálok és lejjebb is csúszok egy dobástávolságot. Itt úgy érzem, kevesebb az akadó, fel kéne tenni a sima jiget, gondolom, amikor meglibben a zsinór és a boton is érzek egy halvány húzást, nohát, hal gondolom, ám mire cselekszem és elindítom a bevágást, már tudom, lekéstem. Kitekerve a csalit egyértelmű a dolog, lehúzta a süllő a gumit a horog öblére. Panaszkodnom nincs kinek, így igyekszem mihamarabb visszatenni neki, hátha újra támad, hiszen meg nem szúrta a horog. Nem tudom becsapni, vagy már tovább is szaladt, mindenesetre váltok jigfejre, nagyobb csalira és a kedvenc zöldet is lecserélem rózsaszínre, amely szürkületben január elején jól működött, ám nem járok sikerrel.

Ez a hal nem akarta torokra venni a csalit, így szépen el is késtem a bevágással.

Sötétedik, foga van már a levegőnek és a gyenge szellő is bekúszik a kabát alá, hiába gombolkozom be nyakig. Mára ennyi jutott határozom el és a távozás mellett döntök, pár perc csak a kikötő, ám ilyenkor ez is soknak tűnik. Hal nélkül maradtam, ám nem vagyok elégedetlen, jól választottam, mind a Wizard Senso Feel bot, mind a Wizard Skill orsó bőven produkálta azt, amelyre szántam és mivel az első pecán túl is vagyok, legközelebb már reményeim szerint hallal is fel tudom avatni őket.

Mire a kikötőbe érek, felgyúlnak a város fényei, el is gondolkozom, talán most kellene igazából elindulnom?