Nem akar kitavaszodni. Esik, havazik, fagy és a szürke fellegek dacos gomolygással hirdetik, ne is reménykedjek, hogy a simogató, melengető napfény életet csalogat a didergő vízparti tájba. Február vége felé járunk és semmi jele a rügyfakasztó megújulásnak. Talán mintha a szomorúfűz vízbe nyújtozó ágai kicsit sárgábbak lennének, de lehet hogy csak a tavasz utáni vágyódásom színezi ki a néha előbukkanó bágyadt napsütésben a pőre szálakat. Mindegy, ha a vágy megszületett elfojtani már nem lehet, így aztán horgászni indulok.

A kora reggeli jégtől éppen csak megtisztult a víz.

Az Y alakú mellékág kiszélesedésében próbálkozom először, ott ahol tavaly ilyenkor szép karikákat és egy meglepően nagy dévért is fogtam. Az eliszapolódás miatt messze kell dobálni, mert a mélyebb vízben szokott lenni a hal. Az általam nagyon megkedvelt Extreme Match 420-as bothoz ezért jókora önsúlyos úszót használok 14-es monofil zsinórra rögzítve, melyet az Extreme Spin 4000-es orsóra csévéltem. Hidegvízi úsztatáshoz talán kicsit túlzott is ez az univerzális, erős orsó használata, de nekem nagyon bevált. Az úszón cserélhető karikák találhatók a fül szárán, melyek tetszés szerint alkalmazhatóak, én mind rajta hagyom, így csak egy kisebb sörét kapaszkodik a 14-es Excalibur horog felett tizenöt centivel a damilon.

Minőségi keszegező horgok, a pirosra színezettet főleg gilisztához, pinkihez, szúnyoglárvához ajánlom.

A bodorkák inkább gilisztára jöttek.

A két nyerő csali a giliszta és a csonti volt.

Csontival, trágyagilisztával csalizok, az úszó rögzítőjét le-fel húzogatva áttapogatom a víz különböző mélységeit, de minden eredmény nélkül. A kapástalanság miatt már kezdek csalódott lenni, mikor egy közelben horgászó jóindulatú spori megsúgja, kint a kiságban vannak a keszegek. Igaza van, itt egyik kapás a másikat éri, szinte kéjelgek a kissé álmosan vonuló, vagy lassan kiemelkedő úszó lenyűgöző látványában, de mint a jó dolgok, ez sem működik sokáig. Mert nem csak jóindulatú, tőről metszett bunkó horgászok is akadnak, és a sors úgy akarja, hogy éppen akkor kóvályogjanak arra, amikor végre megtalálom a halat. Ötször lapátolnak el ide-oda az úszóm mellett, sőt közvetlen közelébe kishalas hálózásba is kezdenek. Természetesen a letisztult, másfeles vízben világgá mennek az én gyönyörűséges, ámbátor elég apró keszegjeim. Egy órát kutatok utánuk, de mind hiába. Feladom hát és egy hazafelé útba eső öblöcskében próbálok meg halat fogni.

Az Extreme Spin 4000, megbízható, többfunkciós orsó.

Az első idei pontynak – még ha retúr is volt – nagyon megörültem.

A nagy távolságok meghorgászására is alkalmas önsúlyos úszó.

Meglepetésemre, a hideg idő és hétköznap ellenére elég sokan csapkodják itt a vizet, és mint a hálók mutatják, nem is eredmény nélkül. Surranva száll a nehéz, de érzékeny úszóm, a meder közepén dugja ki élénkpiros bóbitáját. A szomszédban itt is, ott is esik pár hal, nekem viszont semmi. Igaz, ők fenekezővel ügyködnek, de az én úszóm ugyan abban a távolságban virít egy pöccenés nélkül, vajon mi lehet a probléma? Lecserélem a másik helyen sikeres gilisztát három szem csontira. Magam is alig hiszem, az úszóm szinte azonnal lassan balra kezd vonulni, mintha a szél fújná, de egy fuvallat sincs, ezért megemelem a botot. Jólesően visszarúg valami, némi cikk-cakkolás közepette a stég elé kényszerítek, majd merítőbe terelek egy félkilós pontyocskát. Az Extreme Match szépen bókol, csillanó szép íve a tavalyi hatalmas dunai paducokat juttatja eszembe. Az erős folyásban derékszögbe hajlították a sötétarany pálcát, minden egyes halért hogy meg kellet küzdeni! Régen volt, de most itt az első idei ponty, még ha kicsi is, de valóságos csoda, hiszen hajnalban még jég volt a vízen.

Az első helyen ilyen karikák jöttek.

Az első compó színével nem hazuttolta meg magát, hiszen népies neve: zöldike.

Első meglepetésemben csak vödörbe gyűjtöttem a halat.

A második hal még keményebben áll ellen, meg-meglóduló kitörésekkel igyekszik menekülni. Jellegzetesen ismerős ez a védekezés, csak nem ….compó….? De igen, nem is kicsi! Vaskos teste kiaranylik a sötét vízből, óvatosan tolom alá a merítőt. Csodaszép hal, de nem érek rá gyönyörködni, hamarosan megjön a párja, majd két retúrponty után a harmadik is. A három compó van vagy két kiló! Gyöngéd simogatások közepette engedem őket vissza. Hamarosan újabb csoda születik a horgomon. Kemény cikázás után feltűnik az első idei méretes ponty. Vékonyka 31-es, de mégis milyen örömteli bizsergést tud oltani a horgász szívébe. A nap bágyadt fényét lassan a parti fák kopasz ágai mögé rejti, és mire a kontúrtalan árnyak a víz közepéig nyújtózkodnak, meg van a második méretes. Szákba teszem ezt is, de összepakoláskor a siker öröme megfordítatja velem a haltartó nyitott száját. Elengedem az összes halat. Nem lesz ez mindig így, de a hosszú böjtölés után olyan jól esett a sok kapás, fárasztás, merítés, ezt a csodás napot nem szeretném a nekem örömöt okozók lemészárlásával elrontani.

Begyógyult kormoránhasítás közel kilós compón.

A második compó aranyló színben tündöklött.

Az első idei méretes ponty és kistestvére.

Forrás: Székely Zoltán