A hófúvás napja óta, bár többször próbálkoztam, mintha a föld nyelte volna el a halakat, úgy eltűntek. Próbáltam az állóvizes részeken, de nem mentek vissza vermelni, de a folyásban sem lehetett egy kapást sem kicsikarni. Az eszméletlen időjárás nem oltotta szenvedélyemet, elbújtam a Duna-Tisza csatornára: snecizni, mert már rettentően ki voltam éhezve a kapásra, legyen az bármi. Mikor kezdett kicsit jobb idő lenni, a belvíz miatt egy méterrel leapasztották a Duna-ágat és beengedték a Nagy-Dunáról a sárga áradást, a pecának annyi.

Ma hajnalban is, mint minden reggel, az ágyból az ablakhoz vitt az első utam. Alig hittem a szememnek. A derengés szürkületében itt is, ott is hallöttyenésekre lettem figyelmes, amíg ellátott a szemem, itt vannak végre. Kaptam gyorsan a Riverado 500-as spiccbotot, Tímár féle tavaszi etetőkeveréket, egy kis aromával megvadítva, a kukacos dobozokat és irány a víz. Öt öklömnyi gombócot szórtam be indításnak, míg gyűltek rá a halak, összeállítottam a szerkót: kétpontos Britana úszó 2/7 grammos méretben, 16-os Power Waggler zsinóron, végén 12-es, piros Excalibur horoggal. Azért tettem fel ezt a kicsit az évszakhoz képest erősebb zsinórt, mely 3,29kg-ot bír, hogy az aránylag rövid bot ellenére is legyen esélyem, ha netán jobb hal akadna. A kissé erős áramlás miatt mindössze két részre osztottam a súlyozást, a horog fölé húsz centivel egy parányi ólmot, kicsit fentebb egy jóval nagyobbat, így szinte az antennáig süllyedt az úszó.

Ma végre olyan szép az idő és a halak is lötyögnek, biztos hogy lesz valami.

A Riverado Pole 500 finom, kecses, de erős spiccű pálca, 5 db méteres tagból áll.

Egy ötméteres botot nem könnyű fotózni, de első látásra is kézreálló.

Télvégi, tavaszeleji kaják, esetleg nem árt egy kis aromával megbolondítani.

A legjobban működő tavaszi csalik, bodorkás vízen a bábot se felejtsük!

Spiccbotos horgászatnál előnyösebb a kétpontos úszók használata.

A piros horgot elsősorban pinki és szúnyoglárva csalizáskor használom, folyásban inkább a hosszúkás styl ólom a kedvencem.

Először pár apró karika, sneci jött, majd a nap egyetlen bodorkája. Úgy merítették le az úszót álmos lassúsággal, mintha akadóba került volna a horog. A csali eleinte pinki volt, de a halak méretének növelése miatt megpróbáltam a kenyeret, erre aztán jobbak jöttek, többek között egy hetvenes dévér is, aminek nagyon megörültem. Eleinte szinte minden dobásra volt kapásom és szinte kivétel nélkül mind meg is fogtam, Amikor lanyhulni kezdett a csípés, három helyben tartó gombócot dobtam be, mire újfent megindult a kapás, de már nem olyan intenzitással, mint az elsőre. Visszacseréltem a csalit pinkire. A folyásban hirtelen levágódott az úszó és a bevágás után szép ívben begörbült a finom spicc. Egy darabig azt hittem pontyot akasztottam, rettentően verekedett, de a pillekönnyű pálca olyan rugalmassággal állt ellen, hogy érezni lehetett, jóval nagyobb hallal is elbírna. Egy combos kárász volt az ellenfél, mely még a merítőbe sem akarta feladni, úgy hányta-vetette magát.

Az első halak között még sneci is akadt.

Tavasz eleje ellenére negyven keszeg között csak ezt az egy bodorkát fogtam, számuk a kormoránok óta rohamosan apad.

Mikor kenyérre váltottam ilyen szép karikák jöttek.

A harcias kárász pinkicsokorra jött.

Ez a három méter hosszú merítő nagy kávájával, masszív nyelével nagyobb halak fogásánál is megállja a helyét.

Az izgalmas fárasztás után kissé alábbhagyott a kapás, ezért újra etettem, de nem álltak nagy intenzitással vissza a halak, ráadásul az oldalt szél is kezdett feltámadni. A halak mérete is zsugorodni látszott, hiába váltogattam a pinkit csontira, vagy kenyérre. Nem az étvágyukkal lehetett a baj, mert rendesen bevették a csalit és a horog úgy akadt, mint bogáncs a pamutgatyába, inkább az volt az érzésem, szétrebbentek. Az erősödő szélben jól jött a hosszú spicc, könnyebben lehetett az úszót vezetni. Két szép hal is ugrott közben a mederben, ami arra figyelmeztetett, érdemes lesz lassan elővenni a fenekezőket pontyra. Igaz, én jól elvagyok a keszegekkel is, ha így esznek, mint ma.

Ilyen szép halak előtt már a sapkámat is leveszem.

A nap legszebb halai.

Ugye milyen szép tavaszi teríték?!

Székely Zoltán