Öreg csónakmotorom kiszámíthatatlanná vált, a másnapot tehát Szasza hajójában kezdtem.
Borzanatra igyekeztünk, de legalábbis valahova, ahol életünk és testi épségünk károsodása nélkül megúszhatjuk a délelõttöt.
Rendesen korbácsolta a hullámokat a szél, s mire a tározónak erre a részére értek, alaposan megdagadtak, úgy estek neki a régenvolt holtágnak.

A Csapói-Holt Tisza és a Borzanat egy ívású terület. Szemben a tegnapi hellyel ezek kevésbé izoláltak, inkább nyílt, egybefüggõ területen fekszenek, és az északi, észak-nyugati, nyugati szél bizony telibe kapja õket.
A Borzanat nagy kanyarja utáni kar a Tisza felé néz. Ez némileg védett a nyugat felõl fújó orkánban. Nádak határolják dél-nyugatról, ezek tövében akár még szélcsendet is kifoghatunk, legalábbis ezt gondoltuk. A szél azonban erõs volt és átfújt a vékony, meg-megszakított nádason, de legalább a víz nem tudott hullámba lendülni.
A torkolat, azaz a csendes holtágrész és a nyílt víz találkozásának helye, a kanyar, iszonyatosan felkavart vízzel és hullámaival lehetetlenné tette a horgászatot. Meg sem álltunk, irány tovább a belsõ részek felé.



Csúnya hullámok rontották a képet a tározó felõl.

Hátul Balázs csónakját pillantjuk meg, köztünk 2-3 ladik, mi maradunk félúton. Csendes, azaz szinte csendes a felszín.
A víz átláthatósága is jobb, bár kicsit azért zavart.
A növényszélben macskázunk le, innen dobálunk mindenfelé.
Kapás elsõre a mély víz felõl! Szasza nem tudja megütni, pech.
Egy órát bénázunk, kisebb helyváltoztatásokkal és kajálásokkal fűszerezve. Pótcselekvésnek jó, horgászatnak nem.

Nézzük meg Balázst! – határoztuk el. És tényleg, de tényleg nem játszott szerepet ebben Balázs pár perccel korábbi telefonhívása, amiben beszámolt, arról, hogy fogott kettõt és elment kettõ.
Nem. Már úgyis menni akartunk.


A bugyli Oregont evett

Hátul tisztább, átlátszó víz fogadott.
Nagy kiterjedésû, foltokban fonalas moszat-telepek burjánoztak, de egyszerû hínár is akadt a sekélyesben. Egyfajta ritka erdõként, nagyon kevés tisztással.
A vízinövény szárai a víz mozgásának irányába álltak be, ezzel megkönnyítették a csali vezetését, persze így is volt pár zöldséges kapásunk.

Balázs mellé siklottunk volna, de õ közben épp arrébb állt, ám közben mutatott a vízre: itt, meg ott. Súly le. Nem szólt, csak dobott, és már vágott is be, alig volt vízben a kanál.
Szaszával összenéztünk. Hűha.


Lemerült fotó-akksim miatt a kikötõbe hoztuk a legszebb mintás csukát, hogy lefotózhassuk.

Tényleg jó a pálya.
Én három kapásból kettõt tudtam megfogni. Egy méretest és egy bugylit. Szasza sem sokkal maradt el, csupán két hallal, de a kapásai megvoltak neki is.
Már leírtam valahol, hogy szerintem itt a trükk csak annyi volt, hogy hinni kellett a helyben. Meg persze látni a vízben.
Balázs könnyű helyváltoztatással csendes ide-oda csurgással feltérképezte a placcot, közben azért fogott is, és jól meg tudta dobni az ideális részeket. A moszatcsomó széleket, a távoli tisztásokat, de pottyintásra is fogott párat. Összesen 11-et. Közte egy kapitálisat, de az lelépett a csónak mellõl. Hej! A többi csónaknál egész nap egy hal jött!

Errõl csak utólag szerezhettem tudomást, mert koradélután visszasiettünk a kikötõbe Szaszával otthagyva barátunkat a tutiban. Szasza autóba, én pedig egy kis ejtõzés után a gumihajóba ültem. A közeli Jana-fokhoz eveztem ki, mivel még mindig komoly szél volt.


A füresi kikötõ

A nyolcas öblítõre esik az Örvényi-norotva, és az abból nyíló Jana. Ez utóbbi teljesen megegyezik fekvésileg a Borzanat keleti ágával. Elvileg tehát szélvédett.
Az volt, de a víz kevésbé tûnt tisztának mint a délelõtti pályán.

Ettõl függetlenül jól mutatott a kis víz. Két szélén sekélyesbe szaladó, széles tökös szegély, középen tiszta felszín, alatta méteres, fenékhínáros meder.
Mondom, jól nézett ki.
Ennek ellenére az elsõ kapást csak alkonyat elõtti órában tudtam kicsikarni. A pirosas kettes körforgót úgy ütötte el egy csuka, hogy majd kiszedte a botot a kezembõl. Igazán jó súlyúnak éreztem, nálam a két-három kiló jónak mondható. Soha nem tudom meg azonban, hogy mekkora lehetett, mert mindenféle piruett és extra mozdulat nélkül, egy spontán húzás közben lemaradt.

A következõ egy kaszakõ. Szinte ugyanonnan – ahová egyébként vissza kellett eveznem, mivel a légmozgás a fárasztás közben kicsit arrébb fújt.
Jó hely! Végre én is találtam valamit.
Erre feltámadt az az átkozott szél, és súly híján képtelen voltam megmaradni az ideális pályán.

Be a susnyába, onnan nem visz ki semmi. Nem. De kapásom sem volt.
Végre megint csendesül valamicskét. Ki a nyílt részre! A töklevelek mellett bármikor lapulhat bármekkora hal, ez az elvem. Be is jött.
Tök sötétben, a holtág keleti oldalánál végre megfogom a nap utolsó halát. Egy bugylit.
Mindenesetre a cserkelõ-csurgó egyszemélyes gumihajópeca nagyon megtetszett, elektromos motorral egyszerûen királyság.

Balázs közben az életével játszva a legkomolyabb szélben tudott csak visszaevickélni, alaposan elázva, rendesen kapott vizet a hajója. Mindenre azért mégsem alkalmas a gumi, ezek szerint.

Mérleg a nap végén, kevés halam mellé többet kéne fogni. Biztos valamit jól, és valamit rosszul csináltam, ez még tovább pontosítható talán a következõ napokban… már ha ki tudunk menni. Holnapra komoly szelet jósolnak…


Este, a Jana-fokon, ezzel a kiscsukával vigasztalódhattam csak a lelépett nagyobb után.

A Kingdom villantók között több olyan forma is kelleti magát, amit érdemes a műcsalis-táskába tenni, ha az ember csukázni indul sekély, ill. közepesen mély állóvizekre. Az Esox inkább a mélyebb vízben lapuló, a holtág medertörései, rézsűi közelében mozgó csukákra ideális. Viszont nagy felületéhez a 18 grammja ahhoz is alkalmassá teszi, hogy hosszú dobásokkal operáljunk a növényzet tisztásai között. Az Oregon ugyanezt tudja, annyi különbséggel, hogy szélben is roppant precízen dobható és a növény mellé érve, a legjobb, kapásraingerlõ mozgással süllyed a csuka felé. Ha különösen a pottyantós, kvázi célbaejtõs technikát követeli meg a pálya, mindenképpen az OREGON LIGHT a legjobb választás. Vékony lemezének köszönhetõen kettes méretben 6 gramal könnyebb a natúr változatnál! Remek! De van még két kanál, amirõl nem feledkezhetünk meg. Az egyik a CATFISH LIGHT, ami neve ellenére remek csukacsalinak tűnik. Igen, csak tűnik, mivel ezt nem próbáltam még, de biztosra veszem, hogy jól működik. A másik pedig a DUPLEX, amire egyik barátom hívta fel a figyelmemet. Én nem rajongok az egyszerű vasak esetén a faxninak, de idén ki fogom próbálnni ezt a kettõs lemezű támolygót, mert sok jót hallottam róla.