Megjelent: 2009. február 18. | Forrás: Gotthárd Ferenc | Írások Nem tartozom a magányos farkasként kóborló horgászok táborába, szeretem, ha van egy társ, főleg, ha jégről horgászom. Ezúttal mégis másképp hozta a sors. Délre járt az idő, mikor már nem bírtam nemet mondani a csalogató napsütésnek. Napok óta februárt meghazudtoló tavaszias idő tombolt, nem volt maradásom.

Havat csak az árnyékos részeken találni, de a jégpáncél még biztonságos

A nagy sietségben „elfelejtettem" szólni bárkinek is, hogy velem tartson, ezért majd kapok a fejemre. Az igazat megvallva egyedül szerettem volna egy kicsit barangolni a jég hátán, horgászgatni, kicsit fotózgatni, egyszerűen csak kint lenni a friss levegőn. Cuccot is alig vittem magammal, egy szál Ice Bass lékes pálca, rajta egy Zauber orsó, amin 0,18 –as Extreme damil várta a bevetést. Csalinak csupán négy darab Salmo Chubby Dartert vittem a 4 centis változatból. Horgászmotyóból ennyi is elég, ha halat rendeltek nekem az égiek, akkor ezzel is meglesz. A maroknyi felszerelést a fotógépem és egy állvány egészítette ki.

A vágytól és a lóerőktől hajtva egykettőre a zetelaki víztározó jegén találtam magam. A súlyos plusz fokoknak köszönhetően, ruházatom inkább hasonlított egy gyenge őszi öltözetre, mintsem téli viseletre. A napokkal előbb vágott lékek nem fagytak be, ezért még jégfúróra sem volt szükségem. Volt ott kérem mindenféle lyuk a jégen, kisebb – nagyobb fúrt lékek, baltával vágottak, még láncfűrésszel alkotott fél asztallapnyi nagyságúak is akadtak. Felhők gyülekeztek az égen, számíthattam rá, hogy nem tudok estig maradni, előtte hazazavar az eső, ezért elsőre az elmúlt napok legadakozóbb lékeihez vitt utam.

A kis vertikális Salmok: HP, LOD, RR, D színekben

Ő a kedvencem, többnyire a halaknak is bejön

A kristálytiszta vízben hosszasan tudtam követni szememmel a merülő csalim útvonalát, majd elnyelte e mélység. Hiába, az öt-hat méteres vízmélységben már nem látok semmit, bármilyen tiszta is legyen a felette lévő vízréteg. Próbáltam elképzelni a kis szalmóm mozgását és igyekeztem minél érdekfeszítőbben táncoltatni azt. Lekoppantottam a fenékre majd felemeltem mintegy félméternyit és lassan ejtegetve ismét érintettem vele az aljzatot. Trükközgettem a csalival, próbáltam élethűen utánozni a sérült kishalra hasonlító mozgást. Csupán néhány percet időztem minden léknél, hogy minél nagyobb területet átfésüljek.

Már vagy tíz léket is átvizsgáltam mire egy gyenge kapást véltem felfedezni a boton tartott mutatóujjammal. Enyhén bevágtam, kisebb ellenállást éreztem, hirtelen megdobbant a szívem, de korai volt az öröm, csupán egy ágat sikerült átvernem a bukdácsoló csalimmal.

Teltek múltak a percek, rohamosan fogyott az idő, közben teljesen eltűnt a nap a felhők mögött. Több mint másfél órája voltam a jégen és még halnak színét sem láttam, de szándékomban állt akár a végsőkig kitartani.

Éppen kitekerni készültem a műhalat az isten tudja hányadik lékből, mikor erőteljes ütést kaptam, majd sírva kezdte adagolni a zsinórt a kissé puhára állított fékem. A meglepetéstől alig tudtam bevágni. Halam első nekifutásra lehúzott 8-10 méter madzagot majd nagy köröket kezdett róni a jég alatt, eközben hevesen rázta a fejét. Hírtelen nem tudtam, mibe akadhattam bele, védekezési stílusa nagyon megzavart. Csak imádkoztam, hogy nehogy valami eltévedt csuka legyen, mert ez esetben elbúcsúzhatok a csalimtól is, nem kötöttem fémelőkét. Érősen görbülgetett kezemben a vékonyka horgászbot, de valamivel több, mint egy perc után sikerült a lék felé erőltetnem a harcos kedvű ellenfelem. Beletelt még újabb két percbe, mire először megpillantottam, ekkor ismertem fel: egy sebes pisztráng volt. A lék közelségét megérezve megbolondult és újra kezdődött elölről minden. Jó ötpercnyi csata után sikerült csak kiemelnem a fejét a lékből. Óvatos voltam mindvégig, a jég szélén súrlódó damil miatt. Végül kezem közé foghattam a piros pettyes halat. Örömöm leírhatatlan volt. Rövid gyönyörködés után szabadon bocsátottam, túl szép volt ahhoz, hogy vacsora legyen belőle.

El sem hiszem

Jól meg kellett markolnom, hogy egy helyben maradjon

Bármennyire is szomorkás, nyálkás idő kerekedett a korábbi napsütésből, az én napomat már nem tudta elrontani.

Átballagtam egy újabb lékhez, és ismét próbára tettem a sikeres csalit. Rövid kísérletezés után jól érezhető kapásom volt. Ez a hal azonban közel sem volt olyan vad, lomhán, tétován védekezett, néha megiramodott, de csak alig nyekkent meg a fék. Pillanatok alatt a lékbe cibáltam egy termetes domolykót.

Ő is elcsábult a „kishalra"

A domi után ismét a böjt ideje következett. Hosszú ideig nem történt semmi, azt leszámítva, hogy lehűlt a levegő és néha az eső is eleredt, de azért tartottam a frontot. Látván elkeseredett próbálkozásaimat, Fortuna ismét a kegyeibe fogadott. Kemény rávágással köszönt az újabb látogató, aztán jött a húzom – eresztem játszma, és ismét én voltam a jobb, de csak egy hajszálon múlt a siker. Amint kint volt a lékből a koma, rögtön ki is akadt a horog – hiába, aznap mellettem volt a szerencse. Ellenfelem, az ősszel telepített szivárványos pisztrángok egyike volt.

Jól harcolt ez a példány is

Habár sügér névre keresztelték, jól bírta a pisztrángok ellen

Viszlát nyáron

Még erőltettem a horgászatot egy darabig, de az egyre hűvösebb levegő és a néha már havas eső jellegű csapadék, távozásra késztetett. Ezen a vidéken nem ritka, hogy egy nap alatt tavaszból ismét télre fordul az idő. A változékony időjárás ellenére, vagy épp azért, egész jó kis horgászat kerekedett.

Kapcsolódó termékek:

Ryiobi Zauber ET Ice Bass

Salmo Chubby Darter

ET Polar felső

Extreme 150m