Csapatunk, András, Jani és jómagam péntek éjjel indultunk el, hogy megnézzük a német Peter Wielath által üzemeltetett Wallercamp nevezetű horgásztábort, és megpróbáljunk egy szép harcsát mi is elejteni a legendás Pó folyón. Sajnos, az időnk nagyon szűkre volt szabva, így nem sok horgászatot tudtunk bevállalni. Szombat délutántól hétfő délig voltunk szabadok, ami szűk két nap - az éjszakákat is beleszámítva.

Az indulás előtti időjárás jelentés nem sok jóval kecsegtetett bennünket, a héten már több esős nap volt, emiatt a víz magas és visszahűlt 4 fokot. Ilyen körülmények között szép nyerni - gondoltuk bizakodva, Peter guide-jai majd megfogatják velünk a nagy harcsát így is. Az utat kényelmesen, 9 óra alatt tettük meg az autópályán.

Dél körül értünk a La Motta vendégházhoz, ahol már várt bennünket Peter és túravezetői. Az idő gyönyörű volt, amit ki is használtuk. Fotóztuk a szállást és a környezetet, hogy minél több információt tudjunk majd átadni leendő vendégeinknek.

Harcsavadászatra indul a csapat

Délután 4-kor szálltunk vízre, két csónakban. Nagyon készültem már erre a horgászatra, hiszen még sosem jártam a Pó-n. A felszerelést is a túra „súlyának" megfelelően válogattuk össze. A Koós „féle" csónakos bottal és hozzávaló 51 kg-os Penn zsinórral szerelt Banax orsóval vágtunk neki az élőhalas horgászatnak.

Utolsó simítások az indulás előtt. A profi csónakokban mindennek meg van a helye

Végre vízen vagyunk

A víz kb. 4 méterrel volt magasabb az átlagosnál, hideg volt és a sodrás rettenetes. Napközben élő csalihallal próbálkoztunk, a sekélyebb vizeket keresve. Valójában kuttyogtatni szerettem volna, de a víz teljesen alkalmatlan volt ehhez a módszerhez.

Ezen a képen nem látszik, de nagyon erős volt a folyó sodrása. Ilyen és ehhez hasonló helyek viszont tucatszám akadnak a környéken.

Sajnos az idő és vízállás körülményei enyhén fogalmazva sem voltak ideálisak, így egyetlen gyenge kapással megúsztuk a délutánt. Ahogy kezdett sötétedni, elővettük a pergető botokat. Itt sem kötöttem kompromisszumot a felszerelés összeállításában. Annyi jót hallottam már a Lukácsi Béla nevével fémjelzett 80-120 grammos Spin Blade pergető botról, hogy nem volt kérdés a választás. Jani barátom pedig a Koós spin mellett tette le voksát. Mindegyik botra a 6000-es Ryobi Applause orsó volt szerelve, 39 kg-os Loom zsinórral szerelve.

Teljes az arzenál. Ami harcsára szóba jöhetett, mint műcsali, azt magunkkal hoztuk

A wobblerek tekintetében a Salmo-k közül a Boxer, a Skinner, a Fatso és a Whitefish típusokkal készültünk. A Predatekek közül a kisebb méretű, de nagyon mélyre törő Boomerangokat, és a nagy testű Vipereket hoztuk magunkkal. Ezek igazából nem harcsázásra lettek kifejlesztve, de mint kiderült, itt a Pó folyón kiválóan működnek harcsára is.

Itthon pergettünk már éjszaka harcsára, sőt a Duna-delta Chilia-ágán is többször próbálkoztunk éjszakai pergetéssel, de amit Alex és Mr. Big, a profi guide itt mutatott nekünk, az nagyon messze volt attól, amit mi harcsapergetésnek hittünk. A parttól mindössze 4-5 méterre csorogva, folyamatosan dobáltunk kifelé a part mellé. Persze minél közelebb ahhoz. A csalit szinte nem is vezettük, inkább csak bedobtuk és kitekertük minél gyorsabban. Mr. Big elmondta, 90%-ban a harcsa a beeső csalira vág rá, ezért hatékony ez a technika. Minél többet tudunk dobni, annyival nőnek az esélyeink. A túravezetők olyan különleges helyekre vittek bennünket, ahol a szigeteken lévő belső tavakból, a nappal felmelegedett víz lassan szivárgott vissza a folyóba.

Első ránézésre semmi különös, pedig a fű között meleg víz szivárog vissza a folyóba

Itt kerestük a halakat, és a mostoha körülmények ellenére megtörtént az, amire már nem is számítottunk: kb. 3/4 9-kor a Lukácsi féle Spin Blade pergető boton elakadás szerű kapás jelentkezett. Először úgy tűnt, valóban akadó, aztán a hal kitört a nyílt víz felé. Azonnal érezhető volt, hogy ez már fotózható darab lesz. Annak ellenére, hogy a bot első ránézésre rendkívül könnyűnek és vékonynak tűnt, nagyon keményen megdolgoztatta a halat. Annyira kifárasztotta, hogy miután párszor körbejárta a csónakot, kb. 7-8 perc eltelte után megadta magát és be tudtuk emelni a csónakba.

A hal elfáradt, a horgász kevésbé. Igaz, helyette a bot dolgozott inkább

Gyönyörű 1,6 méteres harcsa volt. Mivel napfényben szerettük volna szépen lefotózni, lekötöttük a közelben és folytattuk a horgászatot.

160-at mutat a centiméter - gyönyörű példány

Sajnos csak ennyit adott a Pó folyó erre az estére, de nem panaszkodhatunk, hiszen a cseppet sem ideális körülmények ellenére kb. 4 óra horgászat alatt sikerült egy gyönyörű harcsát csónakba emelni. Valljuk be őszintén, ennyi idő alatt ez nem kis mutatvány a 4 fokot visszahűlt és 4 métert áradt vízben. Akkor még nem tudtuk, hogy a horgászat számunkra itt véget is ért. Másnap orkán erejű szélre, és ömlő esőre ébredtünk. Annak ellenére vízre szálltunk és megpróbáltunk horgászni, de két óra elteltével az időjárás partra kényszerített bennünket. Egyszerűen nem volt értelme tovább próbálkozni. A guide-ok is azt mondták, teljesen felesleges küzdeni, ebben az időben már nem lesz eredmény. Az előző este fogott halat a rossz idő ellenére lefotóztuk, majd szépen elengedtük, ahogy azt a Wallercamp minden vendége megteszi a kifogott halakkal.

„édes" feladat egyensúlyozni az agyagos parton esőben egy ekkora hallal

Állva sem volt könnyebb, de megoldottam

Vártuk a hétfőt, hátha délelőtt még tudunk valamit kezdeni, de csalódnunk kellett. A vasárnapi időjárás hétfőn is folyatódott. Azóta már tudjuk, a Wallercamp sátortáborát két nappal később evakuálni kellett, mert még 4 méter víz jött a már amúgy is magas vízszintre.

Itt még áll a tábor, rá két napra már víz alá került

A túrát ennek ellenére sikeresnek értékelem, hiszen megismertük Peter-t, aki nagyon kedvesen fogadott bennünket, és sok szeretettel várja a magyar sporthorgászokat. Megismertük a profi túravezetőket, és rengeteg információt gyűjtöttünk az utazásról, árakról, körülményekről, melyekről itthon be tudunk számolni leendő vendégeinknek. Végül elmondhatjuk, hogy nagy élmény volt a horgászat is. Egy ilyen könnyű pergető boton érezni egy ekkora hal erejét, ráadásul legyőzni azt, felejthetetlen élmény marad. Egy biztos: az Adventure Fishing csapata még visszatér a Pó folyóra 2009-ben, hogy elejtse a „2 méter felettit" is. A hely adott, a felszerelés bizonyított, már csak az időpontot kell kitalálni.

Kapcsolódó termékek:

ETT Koós Catfish	Banax Poseidon	KG Loom	Salmo Boxer
ET Spin Blade	Ryobi Applause	Penn 51 KG	Predatek Boomerang