Hátam mögött tudhatok két gyönyörû napot, amit a Tisza-tó adott. Hallal kicsit fukarul bánt, de a környezet mindenért kárpótlást nyújtott. Eljött hát a búcsú napja és ezt már itteni segítség nélkül akartam végig csinálni. Kicsit szerettem volna magam felfedezni ezt a csodát. Már amennyire hatalmas területének egy kis szelete felfedezésnek számít.


Indulás a kikötõbõl

Nem keltem korán. Nyaralni jöttem, és egyelõre fáradtabbnak éreztem magam, mint ideérkezésem elõtt. Sõt, a horgászatot csak délutánra idõzítettem. Az Albatrosz kikötõben foglaltam magamnak egy csónakot és délután három órakor vágtam neki a kalandnak Krisztivel. Nekem az is kaland, ami a helyieknek megszokott rutin.


Ilyet is sikerült fogni...

A tegnapi napon megismert "Nagy fordítóhoz" mentünk elõször. Szerettem volna compót fogni, de egy óra ücsörgés és mondhatni tétlenség után a továbbállás mellett döntöttünk. Az etetés ellenére mindössze egy felemás ollójú rákot és egy gébet sikerült kiimádkozni a vízbõl, ami némileg meglepett. Azt hittem csak folyóvízben él. Ebbõl is látszik, van még mit tanulnom.


Kleine fische - gute fische

Kicsit csónakáztunk, felderítettük a környéket még most is elcsodálkoztam a pazar és gazdag élõvilágon. Az addig látott madarakhoz egy újabb faj is csatlakozott, az énekes hattyú. Fenséges látványt nyújtottak ezek a hatalmas méltóságteljes madarak, ahogy a tündérrózsák között keresgéltek.


Na ez már darabosabb

Akármerre néztem, nád és hínár váltogatta egymást. Néhol vastag ágak nyúltak a víz színe fölé, megközelíthetetlen helyen, biztos jelét adva annak, hogy ott halak vannak, s intõ jelként azoknak, akik esetleg száguldozásra adnák a fejüket. Jobb az óvatosság!


A pontyozó bot sem volt az igazán jó választás, de majd legközelebb...

Közben azért a horgászösztönöm is mûködött (bár az elmúlt napokban kicsit cserbenhagyott). Egy nádsziget kis öblét vettem észre szemem sarkából amint elcsorogtunk mellette. Visszafelé jövet be is álltunk a csónakkal. Ígéretes placc volt, kevés hínárral és tündérrózsával. Láthatóan másnak is tetszik a hely, mivel két erõs karó volt leverve a nád szélébe, jelezve, hogy ide bizony visszajárnak.


...meg ilyet is

Felszereléseink hamar vizet fogtak. Az úszók környékét alaposan megszórtam Katus dévéres kajával, meg némi pellettel. Az elsõ kapásokra nem is kellett sokáig várni. Elõször egy törpeharcsa kapaszkodott fel Kriszti horgára, majd fogott egy szebb vörösszárnyút. Õ közelebb dobált a nádfalhoz, én pedig a nyílt víz felé esõ tündérrózsa csoportot horgásztam meg. A Dínó wagglerek - amik még mindig nem ide valók-, szinte rezzenéstelenül álltak.


Pirulok, de nem csak a halak mérete miatt

Körülbelül fél órának kellett eltelnie, mire nálam is bejelentkeztek a halak. Elõször az óvodások értek az etetésre, apró karikakeszeg, dévér, vöröszárnyú és bodorka boldogított, de aztán hála az égnek megjöttek darabosabb társaik is. Tenyeres meg nagyobb dévérek sorakoztak kis idõ után vödrömben. Itt kell megjegyeznem, hogy a Maruto 9411-es horga megint nem hibázott. Nem volt vesztett halam. Ezt jól megtanultam, ha dévérezés akkor ez a tuti.


Ez már valami:-))

Szóval végre szórakozhattam. Szegény Kriszti rosszabbul járt, nála csak öt centinél kisebb halak érdeklõdtek a felkínált csali után. Szegénykém, hiába dobott a helyemre nem tudott jó halat fogni. Rontás ült rajta ezen a napon.


Pompázó szinek

Iszonyú volt a forróság az elvonult front (mert tegnap az volt, és mint minden jó horgász valamire fogni kell a sikertelenséget, mi a frontra fogtuk) után félmeztelenre vetkõzve süttettem a fókazsírt. Rövid úton még néhány árnyalattal sötétedett egyébként is barna bõröm. (Munkatársaim meg is jegyezték, mikor visszaértem Paksra, hogy roma kollégám sápadt mellettem). Jó lesz ezután rászokni a naptejre. (Most hogy ezeket a sorokat írom, épp az utolsó réteg bõr vedlésével vagyok elfoglalva)


Ahogy közeledik az este, egyre nagyobbak a halak

Csak az alkony hozott enyhülést, sõt szinte hûvöset. Szépen fogtam, a vége felé még egy jó kilós dévér is beköszönt. Ezzel koronáztam a napot. Igazán csak az késztetett bennünket pakolásra, indulásra, hogy a csaliból kifogytunk.


Gusztusos csonticsokor, bábbal javítva

Kicsit aláméreteztük a szükséges giliszta és csonti mennyiséget. Kukorica meg nem kellett a halaknak. Így a lemenõ nap utolsó sugarainál pakoltunk, fényképezkedtünk és indultunk haza. Nem siettünk, még utoljára gyönyörködtünk egy sort a természet sokszínûségén.


Naplemente a Tisza-tavon

Szürkült már mire a kikötõbe értünk. Kirakodás után kifizettem a csónak bérleti díját, ami szerintem nem volt vészes. Krisztián a cég barátságos tulajdonosa már a következõ alkalomra invitált, amivel minél elõbb élni is szeretnék.


Jó kis peca volt

Ennyi volt hát! Elmúlt a hét. Magam mögött tudok három fáradságos horgásznapot. Igazán az átélt élmények és víz által produkált különleges szituációk még ülepedési fázisban vannak.


A kikötõben is kíváncsiak

A tananyag még érlelõdik. Próbálom elemezni az eseményeket és legközelebb ezeket a megtanult dolgokat, már a saját javamra szeretném fordítani. Így valószínûleg nagyobb sikerrel tudok harcba indulni a tiszai halakkal szemben. Bár csak az õszi leeresztés után tudok megint itt horgászni.


A szebbje

Az alacsonyabb vízszint miatt megint teljesen más lesz a felállás, valószínûleg egy újabb tanulási fázis áll elõttem. De sebaj! Ahogy a mondás is tartja: "-A jó pap is holtig tanul, mégis bután hal meg!" Miért lenne ez másképpen nálunk, horgászoknál!