„A legmagyarabb folyó" jutott eszembe Jókai híres gondolata, miközben könnyű felszerelésemmel a kezemben, a keskeny ártéri erdő átszelése után megpillanthattam a Tiszát. Nagyon-nagyon vártam már ezt a pillanatot. Rég voltam már „itthon", noha nem itt születtem, dunántúli fiúként csak a vakációkat töltöttem nagymamánál, de a kis Tisza parti faluban elröppenő sok-sok nyár felhalmozódott emléke ezt az érzést keltette bennem mindig is. Itthon vagyok. Azon a helyen, ahol a legmélyebben tudok elmerülni a természet csodájában és nyugalmában, és annak részévé válni… A nagykörei Tiszán.

Rendhagyó hangulatot teremt, békességet és nyugalmat ont magából a Tisza part

A meredek, homokos parton óvatosan lépkedtem a folyó irányába. A lehető legkevesebb felszerelést igyekeztem csak magammal hozni a rövid délutáni keszegezésre. Másutt a több tízkilós versenyládás-szerelés vonszolása mellett is nyugtalankodok valaminek a hiánya miatt, most pedig teljes biztonságban, türelmesen és átszellemülten tudatosítottam magamban; nyugi, ami kell, minden velem van. Számomra már ismerős terepen, korábbi horgászataim színhelyén alakítottam ki állásomat egy vastag, kitört fűztörzs közvetlen szomszédságában. Az etetőanyag bekeverését a nagy mennyiségre való tekintettel két részletben végeztem el, kellő vizezés és egy zacskónyi (2 kg) folyóvízi föld hozzáadása után alapos figyelemmel törtem át szitán, hogy a darabosabb rögök is homogén szerkezetűek legyenek. A plusz vizezést követően hagytam időt, hadd szívják meg magukat a szemcsék, addig is a szereléket készítettem el, így nem veszett kárba egyetlen drága perc sem.

Nagy nevű, fogós keszegező etetőket vittem magammal. A közepes szemcsemérettel rendelkező Carp Expert Bream és Super Mix nagyon sok feltűnő, figyelemfelkeltő színes morzsát tartalmaz!

Tokjából a folyóvízi fenekezés egyik legmegfelelőbb darabját húztam elő, az E.T. Rubin Feeder személyében. 3,60m-es hossza ideális, hiszen meredek szögben állítva a parttal tökéletesen kiemeli zsinórunkat a vízből, így nem fog szerelékünk - a zsinórra nagy erőhatást gyakorló víznyomás miatt - a part felé „oldalazni". Könnyű bot, mégis kellően erős a nagy súlyú etetőkosár eldobásához, és rugalmas a fárasztás közben. Mindezen túl a bottest napfényben való rubinvörös csillogása igazán imponáló volt a hangulatra. A feederbotot személyes kedvencemmel, a match orsók királyával, a 4000-es Ryobi Zauber Match-csel vérteztem fel, rá pedig vékony, de erős és ellenálló 0,20-as E.T. Power Feeder zsinór került, az előke viszont 0,14-es E.T. Specialis Bream volt!

A kosárkészlet a meder akadós jellege miatt, a vékony előke és a kiváló minőségű horog pedig a kapások fokozása miatt indokolt!

Az egyszerű, oldalszálas végszerelék megkötése után kb. tíz darab kétkezes gombócot készítettem, és alapozó etetésnek szánva a parttól 15 méterre juttattam be azokat. Az utam során, a szolnoki horgászboltban vásárolt csontkukac tökéletes minőségéről hamar meggyőződhettem, és a horogra három szem elevenen nyüzsgő natúr lárva került. A nagyméretű, jól megtömött etetőkosár szinte robbanásszerűen csapódott a vízbe, megtörve ezzel a tiszai táj csendjét, nyugalmát. A nehéz szerelék pár méter fenéken való sodródás után megállt, a Rubin feeder erős karbon spicce megfeszült, majd kiváncsian vártam a halak érdeklődését.

Keményre gyúrt alapozó gombócok kerültek a háromméteres mederbe

Az első jelentkezőre perceket kellett várni csupán, mohó kapással, folyamatos spiccrázással mutatta érkezését az első kis dévérkeszeg. Az apróságokból álló dévércsapat jól megszállhatta a helyet, mert kb. fél óra elteltével már a sokadik kis keszeget sikerült kifognom. A Tisza felett mintha megállt volna az idő. A festői szépségű, vadregényes partszakasz minden rezdülését, moccanását érezni véltem, olyan pompás, olyan valódi és energiával teli volt a természet játéka, de ugyanakkor mégis mérhetetlenül szerény és egyszerű. A valóságba egy vehemensebb, nehezebben lekövethető, gyorsabb és határozottabb kapás taszított vissza, érezhetően komolyabb uszonyos verekedett a vékonyka előkezsinór végén a bevágás nyomán. Rokonszenves ismerőst üdvözölhettem egy formás karikakeszeg személyében.

Bármennyire is törekszünk egy-egy kirándulás alkalmával a felszerelésünk minimálisra csökkentésére, egy stabilitást és biztonságos elhelyezést szolgáló bottartót, és a halak élve tartásához elengedhetetlen 3-4 m-es versenyszákot azért vigyük magunkkal!

Sejteni véltem a karika kitapasztalt természetéből adódóan, hogy mohósága mellé párosuló pofátlansága miatt nem nagyon hagy majd lehetőséget táplálkozásra más halak számára az etetési hely környékén. És valóban, sokáig csak ők jelentkeztek, jellegzetes rohamszerű kapásaik nyomán csak úgy kalimpált néha a feederbot spicce. Villámgyors ütéseire bizony jó reflexel kellett reagálni, máskülönben csak a fémtiszta, csontiktól totálisan megszabadított horgot tekerhettem fel a vízből. A horgászat menetébe csupán a délután folyamán egyetlen elhaladó uszály szólt közbe, igaz, az akkora hullámokat keltett, hogy szinte már-már magam előtt láttam a háromméteres meder aljáról partra vetett etetőgombócaim nyomait. Ez szerencsére, csak rémképzet volt. A kaját a hullámzás alábbhagyásával alaposan pótoltam, folytatódhatott minden ott, ahol abbamaradt…

Teketóriázás nélkül jött, és csak jött, nem kérdezett semmit

A nagykörei átkelőnél épp időben kötött ki a komp és került leengedésre a kötél. Ez az uszály tényleg nem gatyázott

A késő délutáni órákig rohamoztak a keszegek, nagyon tetszhetett nekik a meder fenekén létrehozott terülj-terülj asztalkám. Nemcsak a Nap fénye volt fogyóban az ártéri erdősor mögött, de a csali készletem is a végét járta már. Indulnom kellett, a Székesfehérvárra való hazaút előttem állt még. Végezetül egy jó tanács a Közép-Tiszára, az élő folyóra látogató horgászoknak. A kérészrepülés idején (minden év 06. 20. környéke) - ami több tényező függvényében (hőmérséklet, vízállás) persze változhat - kevesebb fogásra, szerényebb eredményre lehet számítani. Előtte és utána viszont jó reményekkel szervezheti mindenki a túráját, sok és szép hal él még mindig a Tiszában, többek között a keszeghorgászok igazi Kánaánja lehet!

Természetesen jöttem már haza én is szerény zsákmánnyal, de a legtöbbször…

…mint a mostani kirándulásomon is, hamisítatlan tiszai karikák…

… és bagoly keszegek örvendeztettek meg!

Forrás: Halmos Mihály