Megjelent: 2021. június 10. | Forrás: Szabó Bence | Írások

Megmondom őszintén, a tavasz végéhez közeledve már nagyon vágytam egy igazi nagyhalas pecára, hiszen jó pontyokat fogni feederrel mindig nagy élmény! Ennek érdekében felkerestem Kubuk Dani pontyhorgász barátomat és olyan vizekkel kapcsolatban érdeklődtem nála, amelyek számomra ismeretlenek, de reális esélyt kínálnak nagytestű pontyok megfogására a partról, feeder bottal is. Említette, hogy épp a napokban készül a Demecser mellett található Rober-tóra egy kétnapos túrára, így kapva az alkalmon úgy döntöttem, vele tartok. Nekem azonban két napom nem volt, mindössze egy reggeltől délutánig tartó horgászatban gondolkodtam, ennek mentén próbáltam felkészülni a pecára, összeállítani a csalogatóanyagokat és a stratégiát. 

A Rober-tó számomra teljesen ismeretlen volt, sosem horgásztam itt korábban és túlzottan sok információt sem találtam róla a neten, így meglehetősen improvizative készültem fel a nyolcórásra tervezett pecára. A helyválasztást teljes mértékben Danira bíztam, hiszen ő már előző nap megérkezett a tópartra, sőt, délután a 60 méterre elhelyezett bójájáról fogott is 5 db szép, egészséges, 10 kg körüli pontyot. Ezt mindenképpen biztató jelnek véltem, így még nagyobb reményekkel kezdtem neki felszerelésem összeállításának a megérkezést követően. 

Látva a tó méreteit, hiába fogott Dani éjszaka viszonylag közelről is jó halakat, én nagytávolságú horgászatban tudtam csak gondolkodni. Ennek a korábbi években hasonló jellegű vizeken szerzett tapasztalatom az oka, mely szerint a jó halak fogásának kulcsa nagyon gyakran a nagy dobás. Így két kifejezetten távdobó, nagyhalas feederrel készültem, melyekre bordás kosaras végszerelék került. 

Izgatottan ültem le székembe, miután mindkét végszerelék a helyére került. 

Mint a nagyhalas horgászataim során szinte kivétel nélkül, ezúttal is két bottal horgásztam. 

Mindkettőre bordás kosaras végszereléket kötöttem, hiszen, ha nagytestű pontyokra pályázok, nálam a nagymennyiségű bejuttatott kaja az alap!

Amennyiben nagyhalas horgászatról van szó, véleményem szerint kétféle stratégia jelenthet jó kiindulási alapot. Az egyik lényege egy nagyobb etetés létrehozása és annak meg-, illetve körbehorgászása, míg a másik a szisztematikus keresőhorgászat. Ezek közül ezúttal, főként azért, mert ismeretlen vízen horgásztam és annak hőmérséklete még nem lehetett sokkal több 10 Celsius foknál, utóbbi mellett döntöttem egy apró trükköt bevetve, mely szerint az egyik botommal végig egy pontba, 90 méterre horgásztam kiakasztott zsinórklipsszel, de alapozó etetés nélkül, míg a másikkal próbáltam minél közelebb dobni a tó középső részéhez. 

Ehhez a stratégiához mindenképpen egy intenzív, aromás és a nagypontyok számára vonzó kajára van szükség, amelynek kellően tartalmasnak kell lennie ahhoz, hogy adott esetben valamennyire helyben is tudjuk vele tartani a halakat. Ezért egy olyan keveréket állítottam össze, melyben valósággal „hemzsegett” a pellet, a pelletőrlemény és a darabos összetevő. Sőt, az etetőanyag beltartalmát még egy zacskó 2 mm-es mikropellet is növelte, így egy valódi nagyponty csemege lett a végeredmény. A félflakonnyi csípős aroma pedig gondoskodott arról, hogy kosaram tartalma akár messzebbről is fel tudja kelteni a sokat látott öreg bajszosok figyelmét -ami a keresőhorgászat során elengedhetetlen. Ez, szokásomhoz híven, ezúttal is a mikropelletre került, melyet a két etetőanyagtól külön nedvesítettem meg, majd készen adagoltam a kajához.

A pontos recept így nézett ki: 1 zacskó Commercial Natúr etetőanyag, 1 zacskó Seria Method XL chillis-kolbász, 1 zacskó Commercial Pelletmix, fél flakon hot spice Attractor Aromakoncentrátum.

Külön készítettem elő a pelletmixet és külön a két etetőanyagot. Előbbibe került természetesen az aroma, hiszen meggyőződésem, hogy sokkal hosszabban tartó csalogatóhatást tudunk ily módon elérni. 

Mikor mindkét komponens elkészült, összekevertem őket. 

A végeredmény önmagáért beszél! Egy valódi nagyponty csemege csípős ízzel és nagyon magas fehérjetartalommal. 

Az első dobások után nagyon kíváncsian vártam, hogy vajon mikor lesz kapásom. Nagy meglepetésemre aztán ennek kiváráshoz nem kellett sok türelem, hiszen nagyjából 20 perccel a kosár csobbanását követően határozottan meggörbült 420-as botom spicce és már kezdődhetett is az első küzdelem. Igen, küzdelem, ugyanis ez a ponty, hasonlóan a többihez, amit a nap hátralevő részében fogtam, nagyon jó erőben volt és kellett legalább negyedóra, mire merítőbe tudtam terelni. Végül azonban sikerült felülkerekednem, így egy szép, egészséges tükröst tarthattam a fényképező lencséje elé. 

Horgon az első ponty!

A No Limit Feeder ellen azonban nem volt esélye!

Szép, kerek, 8 kg körüli tükrös indította a halfogást. 

A fertőtlenítést követően öröm volt visszaadni a szabadságát! 

A második kapás is a hosszabb botomra érkezett, ami egyértelmű visszaigazolása volt annak, amit előzetesen gondoltam, tehát, hogy a jó hal itt is a nagy távolságban van. A nap későbbi részében sem volt ez másként, hiszen nagyjából háromszor annyi halat fogtam a 420-as botommal, mint a 90 méterre „akasztott” 390-essel. Úgy tűnt, hogy az etetőanyag remekül működik, aminek, megmondom őszintén, nagyon örültem, hiszen mégiscsak a sötétben tapogatózva állítottam össze a keveréket. 

A csalival kapcsolatban nem említettem még semmit eddig, hiszen ez egy kulcsfontosságú eleme volt a halfogásnak. Szerencsém volt, mert elsőre beletrafáltam, de a nap folyamán sok más csalit is kipróbáltam, halat azonban csak és kizárólag az édeskukoricás Pro Corn Wafters-szel fogtam. Nem működött semelyik másik ízű e kukorica formájú waftersek közül, sőt, a Bicolor Smoke Wafter Dumbellekkel és a Floating Pelletekkel sem tudtam most halat fogni, kizárólag az édeskukoricás Pro Corn Wafters adta a kapásokat, semmi más. Hogy ennek mi lehetett az oka, azt nem tudom, hiszen aromájáról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy harmonizálna az etetőanyagéval, de aztán lehetséges, hogy éppen ezért volt kapós annyira?!

A Rober-tó pontyainak kedvence ezen a napon egyértelműen az édeskukoricás Pro Corn Wafters volt! 

Ennek megfelelően az egyik botomon végig ezzel csaliztam, míg a másikon egy darabig váltogattam a különféle horogcsalikat. 

Mivel azonban semmi más nem adott halat, így déltől mindkét készségem csalitüskéjére ez került. 

Innentől pedig az egyik végszerelékem rendre parton volt, általában egy-egy szép tükrös társaságában. 

Brutálisan mozgalmas volt a horgászat! Onnantól, hogy megtaláltam a nyerő csalit, szinte folyamatosan fogtam a halat, de még mindig elsősorban a távolabbra bevetett készség volt kelendőbb. A nap legnagyobb hala is erre érkezett, amely egy valamivel több, mint 14 kg-os tükrös volt. Vele kellett egyébként messze a legtöbbet birkóznom, hiszen legalább 20-25 percig tartott a fárasztása, ami egy olyan karakteres bottal, mint a 420-as No Limit Feeder, nem mindennapi esemény! Nem véletlen, hogy nagyot kiáltottam, amikor végre megmerítettem, hiszen a mai napig ő a legnagyobb ponty, amit 2021-ben fogtam. 

Erős, egészséges öreg türkös, melyben a nap legnagyobb halát tisztelhettem.  

Szerencsére a pontyok kapókedve a délután folyamán sem csökkent, sőt! Egyre-másra tekerték a spiccet, volt egy dupla kapás is, így remek hangulatban telt a horgászat. Az egyre erősödő szél sem jelentett problémát, hiszen a No Limit botok lehetővé tették az extrém erős dobások kivitelezését is, amelyek egyértelműen elengedhetetlenek voltak ezúttal a halfogáshoz. Hiába dobtam ugyanis időnként rövidebbet, teljesen felesleges volt bent hagyni, hiszen kapás ilyen esetekben garantáltan nem érkezett. Társam, Dani is kénytelen volt bentebb horgászni, hiszen a rövid, 60 méteres bójája egyetlen halat adott mindössze a nap folyamán. 

A horgászat utolsó hala az első pikkelyes ponty volt. 

Nem volt könnyű abbahagyni a pecát, azonban délután 4 óra környékén kezdtek ijesztően fekete felhők gyülekezni a tó körül, így jobbnak láttam pakolni és elindulni haza. A megfogott, tucatnyinál is több ponty azonban nagyon emlékezetessé tette így is a napot, sőt, másnap reggel bizony éreztem mindkét karomban, hogy a Rober-tó pontyai tényleg jól megdolgoztattak. Remek peca volt! 

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán