Szabó Bence2019. május 13.

600 négyzetkilométernyi vízfelület, fantasztikus környezet és megannyi kihívás jellemzi hazánk legnagyobb tavát, a magyar tengert, melyen eddig mindössze egyetlen alkalommal horgásztam, egészen pontosan tavaly novemberben, Keszthelyen. Már akkor megfogadtam, hogy amint lehetőségem lesz rá, rögvest visszatérek, hiszen magával ragadó élmény egy ekkora tavon bevetni a készségeket és halat fogni. Hónapokig vártam az újbóli látogatásra, hiszen az év eddigi hónapjai intenzív versenyzéssel teltek, de május első hétvégéjén, egy négynapos családi kirándulás alkalmával ismét a Balaton parton találtam magam, természetesen horgászbottal a kezemben. Bár az idő pocsék volt, hiszen végig esett az eső és fújt a szél, másfél napot így is pecával töltöttem, szerencsére nem is eredménytelenül. Hogy hol, mit és mivel fogtam, az alább kiderül!

Mivel monumentális vízfelületről van szó, ezért már önmagában az is hatalmas dilemma, hogy hol horgásszon az ember. Nekem ebből a szempontból könnyű dolgom volt, hiszen Révfülöp és Balatonszepezd jöhetett kizárólag szóba, elvégre e két település között volt a szállásunk, sokat pedig semmiképp sem szerettem volna innen autókázni. Mivel a turistaszezon még korántsem kezdődött el, ezért ilyen tájt a strandok nyújtják a legkézenfekvőbb horgászati lehetőséget, hiszen május 31-ig bárki bemehet ezek területére, természetesen a kiváltott napijegye birtokában. Nyáron azonban, amikor fürdőzők hada lepi el a Balatont, már más lehetőség után kell nézni. Én péntek délután a szepezdi strandon próbáltam szerencsét. Ekkor az idő jelentős része még elment azzal, hogy összeállítottam a saját és családtagjaim felszerelését, előkészítettem a bevetésre váró csalogatóanyagokat, kötöttem néhány előkét, úgyhogy érdemi pecára mindössze 3-4 óra jutott. Ebből kifolyólag mindenféle alapozó etetés nélküli kereső horgászattal próbálkoztam, ami, valljuk be őszintén, egy ekkora vízen nem biztos, hogy a legjobb taktika. Mindezek ellenére már ekkor is sikerült fognom két halat, egy nagytestű ezüstkárászt és egy kisebb pontyot, amely mindenképpen jó jel volt a másnapi, egésznapos pecára nézve.

A péntek délutáni peca első hala ez a szép pikkelyes volt.

A horogszabadítás, fertőtlenítés és egy gyors fotó elkészítése után természetesen visszakerült éltető elemébe.

Az első ponty megfogását követően nem sokkal érkezett egy szép ezüstkárász is, amely bajszos társához hasonlóan a ponty-kárász ízesítésű Floating Pelletre éhezett meg.

A péntek délután gyorsan elröppent, több hal már nem érkezett. Másnap úgy döntöttem, hogy körbe nézek a környéken és meglátogatom az összes szóba jöhető strandot Révfülöpön és Szepezden, hátha valamelyik opció lényegesen szimpatikusabb lesz a többinél. Végül a szombati, szinte egész napos peca helyszínéül a Császtai strandot választottam, amely Révfülöp szívében helyezkedik el. Éreztem, hogy itt talán jobb esély kínálkozik majd a halfogásra, hiszen már kora reggel többen is vallatták a vizet, ki több, ki kevesebb sikerrel.

A szombati peca helyszíne a Császtai strand volt.

Tipikus, északi-parti strand, sziklákkal megerősített, füves parttal és viszonylag gyorsan mélyülő vízzel.

A felszerelések és a csalogatóanyagok összeállításánál a pénteki, illetve a tavaly novemberi tapasztalatokra támaszkodtam, így kedvenc távdobó botjaim és orsóim hoztam magammal, valamint gabona bázisú, kimondottan durvára őrölt tartalmas, pontyos etetőanyagokkal készültem. A Balaton halállományáról tudni kell, hogy hihetetlenül sok dévérkeszeg lakja a tavat, melyek jelentősen megnehezítik a pontyfogást. No, nem mintha bármi gondom lenne a dévérekkel, de ezen az alapvetően pihenős, családi pecán én pontyon kívül semmi mást nem szerettem volna fogni. Pörgős keszeghorgászatban bőven lesz még részem az év hátralevő részében!

Ha távdobós peca, akkor csakis a Pro Cast Method Feeder orsó!

Tökéletes zsinórképe hatalmas segítség akkor, ha minden méter számít!

Természetesen a Pro Cast orsók társai ezúttal is a Benzár Method Feederek voltak.

Döntött, „K" szériás gyűrűik hatalmas segítséget jelentenek a 100 méter feletti dobások kivitelezésében.

Reggel 15 alapozó dobással indítottam a napot, hiszen egy ekkora vízen az etetés a siker egyik alapvető feltétele tapasztalatom szerint. Az „öklömnyi" gombócok 95-100 méterre történő bejuttatása bőven felért egy reggeli tornával, de pihenős családi peca ide, szakadó eső oda, én mindenképpen pontyokat szerettem volna fogni!


A használt keverék három komponensből állt, melyekhez még két marék főzött takarmánykukorica került.

Ilyen gombócból ment be 15 alapnak annyira pontosan, amennyire az egyre erősödő szél csak engedte.

Az etetést követő órák teljesen eseménytelenül teltek. Ennek persze nem a bejuttatott kaja volt az oka, hanem pusztán az, hogy nem volt ott a hal, ahol horgásztam. Erre fel is voltam készülve lélekben, hiszen sejtettem, hogy a siker egyik kulcsa az lesz majd, hogy a folyamatosan vonuló pontyokat meg tudom-e állítani akkor, amikor elém érnek. Ez volt az oka annak, hogy hiába nem volt kapás, negyedóránként mindkét botomat újra dobtam, hogy egyre több etetőanyag legyen a vízben, egyre nagyobb legyen az etetés, amit horgásztam. Nem variáltam a csalit sem, hiszen a Floating Pelletekben vakon is megbízom és pontosan tudom, hogy ha van ponty a kosár körül, akkor az bizony jó eséllyel fel fogja venni e lebegő, fúrt pelletek valamelyikét.

Mindkét botomon a Floating Pelletek valamelyikét használtam horogcsali gyanánt.

Az egyik szereléken önmagában, míg a másikon egy szem kukoricával kombinálva kínáltam fel őket.

A Floating Pelletek kapcsán egy szóra mindenképpen megállnék. Joggal merül fel a kérdés, hogy ezúttal miért nem a Method Tojásokat vagy a Coated Waftereket használtam, hiszen az idei évben ezekből fogy toronymagasan a legtöbb nálam is. A válasz azonban roppant egyszerű. Ahogyan a bevezetőben is írtam, én pontyon kívül semmi mást nem szerettem volna most fogni, így egy olyan csalira volt szükségem, ami ellenáll a keszegnép támadásainak és megvárja a pontyokat. A Floating Pelletek legnagyobb előnye pedig pontosan ez, így nem volt kérdés számomra, hogy őket vetem be a Balatonon!

Bár kukoricával kombinálva már nagy falat a csali, a balatoni pontyok egyszerűen imádták!

Dél körül járhatott az idő, amikor elérkezett a várva várt pillanat és meggörbült a jobbos Method Feederem spicce. Éreztem, helyben vagyunk, ponty csapat érkezett az etetésre! Mi sem bizonyította ezt jobban annál, mint hogy a délután folyamán összesen 8 bajszost is szákba tudtam terelni, miközben a délelőttöt megúsztam kapás nélkül. A pontyok nem voltak nagyon, másfél kilogramm körül mozgott a súlyuk, de szépek, egészségesek és erősek voltak, arról nem is beszélve, hogy milyen remek érzés volt őket fárasztani a balatoni panorámában gyönyörködve!

Bevallom őszintén, fura érzés volt egy strandon horgászni, ahol alig egy hónap múlva már fürdőzők hada fog lubickolni, de ez is a balatoni peca varázsa.

A nap utolsó és egyben legnagyobb hala ez a szép pikkelyes volt. Ő már súlyban bőven 3 kilogramm felett járt!

A délután gyorsan elröppent, na meg a pénteken vásárolt 24 órás jegy is lejárt, így pontban négykor nekiálltam pakolni. Nem tagadom, a folyamatos eső és szél kiszívta minden energiámat, de egy fantasztikus horgászat kerekedett ki a napból, amely életre szóló élmény volt számomra! Túlzásnak hangzik, de alföldi gyerek lévén csak ritkán jutok el egy ekkora és ilyen víz partjára, így tényleg minden percét élveztem az itt töltött időnek. Mi mást is mondhatnék a végére, mint azt, hogy alig várom, hogy visszatérjek!

Szabó Bence


Csurgói nagypontyok – 2. rész

Csurgói nagypontyok – 2. rész

2019-11-13 | Forrás: Szabó Bence

Az előző részből kiderült, hogy nem akármilyen élményeket tartogathat egy hatalmas víztározó, persze csak akkor, ha kellően felkészültek vagyunk, na meg mellénk áll a szerencse is. Az első nap délutánján sikerült fognom egy fantasztikus, 14 kg feletti pikkelyest, amely nemcsak szépségével képráztatott el, hanem félelmetes erejével is, hiszen hatalmas küzdelem árán voltam csak képes szákba terelni. A fogást követően tudtam jól, hogy elképzeléseimben van...


Kamasaki wobblerek – 2. rész

Kamasaki wobblerek – 2. rész

2019-11-11 | Forrás: Őze Dániel

A Kamasaki wobblerek első részében az igazán süllős, éjszakai, a felső vízrétegekben eredményesen eszközölhető modellek szerepeltek. A jelen 2. részben is helyt kapnak felszíni kivitelek, de azok formája részben különbözik a tipikus Shad és Minnow testektől. Ezek sorban a Vertic, Joint, 3-Joint és a Perch modellek. Ezek az akár, vertikális és többrészes wobblerek, a csukák ellen igazán jó opciók, míg a kisebb méreteket magáénak tudható Perch-ek, a...


Kamasaki wobblerek – 1. rész

Kamasaki wobblerek – 1. rész

2019-11-08 | Forrás: Őze Dániel

A Kamasaki márka alatt, megszokhatták a horgászok, hogy igazán kedvező ár-érték aránnyal párosuló termékek kaphatóak, mindenki kedvenc módszeréhez kötődően. Nincs ez másképp a pergető, azon belül wobbleres szortimentben sem. Sokak szkeptikusan állhatnak e termékkörhöz, a rengeteg, akár japán vagy kézzel készített balsa különlegesség mellett, de van létjogosultsága ezen csaliknak is. Ebben a cikkben a Kamasaki felszínközeli wobblerei kerülnek...


Kapcsok, praktikák pergetéshez

Kapcsok, praktikák pergetéshez

2019-11-07 | Forrás: Halmos Mihály

Talán mindegy is hol, hogyan és milyen műcsalival pergetünk, de egy dolog biztosan megegyezik mindegyik esetben: valamilyen kapcsot használnunk kell a zsinórunk végén. Vagy azért, mert könnyen és egyszerűen cserélni szeretnénk a műcsalit, vagy csak azt szeretnénk, hogy a zsinórt a villantó ne pörgesse be túlzottan. Más kell a fonotthoz, és más a monofilhoz, nem mindegy a terhelhetőség és persze az sem, hogy butítja-e valamennyire a kapcsunk a műcsalit a...


Csurgói nagypontyok – 1. rész

Csurgói nagypontyok – 1. rész

2019-11-06 | Forrás: Szabó Bence

2016 szeptemberében találkoztam először a Fehérvárcsurgói-víztározóval, melybe azonnal beleszerettem, hiszen egy fantasztikus, üzemi vízszint esetén 200 hektárnál is nagyobb vízfelülettel rendelkező, megannyi kincset rejtő vízterület ez. Első látogatásom során a tározó fehérhalaival kötöttem barátságot, belőlük sikerült szép számmal fognom ezen az ominózus, őszi napon. Erről a pecáról egyébként film is készült, amely tulajdonképpen a...


Apró wobbleres örömök

Apró wobbleres örömök

2019-10-28 | Forrás: Halmos Mihály

Sokszor szóltunk már arról, hogy a pergetés ultra light szegmensébe tartozó csalikkal a kisragadozók számos faja horogra keríthető. Az apró wobblerek mellett a kis méretű körforgók, twisterek, gumihalak, körömvillantók és mini támolygók állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a domolykók, sügérek, kősüllők, jászok és pisztrángok színét-javát becsaphassuk. Jómagam hosszú évek óta kísérletezek azokkal az UL csalikkal, amelyek méretük és mozgásuk...