Régi vágyam volt eljutni a pródi bojlis tóra, melyről csupa jót hallottam a sporttársaktól. Így hát eldöntöttem, hogy a következő horgászatom célpontja ez a tó lesz. A tó 33 ha-on terül el a keleti főcsatorna szomszédságában. Átlag mélysége 1,3-1,5 m. 41 állás foglalható 7-17 óra illetve 24 órás időtartamra. Az állások többsége 2 fő részére nyújt horgászati lehetőséget azonban találhatók 3 férőhelyes stégek is. A tó jellegzetes halállománya a ponty, melyből nem ritkák a 10 kg feletti fogások, azonban 20 kg feletti példányok is kerültek már matracra. Ha valaki ide látogatna ügyeljen arra, hogy időben foglalja le a kívánt állást, ugyanis én sajnos későn telefonáltam és már csupán egy szabad állás volt elérhető a tavon, így tehát a 18-as álláson foglaltunk helyet.

Igyekeztem némi információt gyűjteni a tó sajátosságairól mielőtt belevágtam volna a túrába, melyre menyasszonyom is elkísért. Amit előljáróban sikerült megtudnom, hogy a 100 m körüli dobások általában jó eredménnyel szolgálnak. Így tehát egyértelmű volt számomra, hogy milyen felszereléssel fogok érkezni a tópartra.

Horgászbot tekintetében a Carp Expert Neo Long Cast 390-es 3,5 lbs botot választottam melyel ennek a távolságnak az elérése nem okoz gondot persze némi gyakorlás szükséges hozzá, hogy megfelelő távba röpíthessük szerelékünket. A bot 2 illetve 3 részes kivitelben kapható mely főként a szállítás szempontjából lehet fontos (én a 3 részes kivitelt választottam mely 135 cm szállítási hosszt jelent a 205 cm-es 2 részes kivitellel szemben). A botra szerelt orsó szintén a Carp Expert palettájának távdobásokra kifejlesztett tagja.

Ez az orsó nem más mint a Pro Cast 150+. Nagyméretű kúpos dobjáról szinte ellenállás nélkül pereg le a rá töltött damil. Stabil és precíz gyors fékkel rendelkezik. Extra lassú dobemelésének köszönhetően gyönyörű zsinór profilt alkot, mely további métereket jelenthet a dobások során. Grafit házának köszönhetően meglepően könnyű darab, tehát ha valaki nem szereti a nehéz orsókat, mégis szeretne egy stapabíró, tekintélyt parancsoló pontyozó orsót, remek választás mint dobós, mint pedig behúzós horgászathoz, ugyanis dobjára jelen esetben majd 900 m damilt csévéltem fel 0,25-ös UV purple damilból.

A damil egy különleges bevonatot kapott, melytől kimondottan sima felületű lett és remekül ellenáll az UV sugárzás káros hatásainak. Fárasztás közben nem nyúlik túlzottan illetve a terhelés megszűnése után nem csavarodik a zsinór, így bátran ajánlom mindenki számára.

Miután a felszerelés letisztázódott, jöhetett a horgászati stratégia kialakítása. A tervem az volt, hogy a két botom közül az egyik horgászbot rövidebb távra 30-40 m távolságra kerül bevetésre, ahol némi alapozó etetést készítek, a másik botommal pedig a távolabbi részeket próbálom vallatni némi koncentrált etetéssel. 

Így tehát a párom segítségével elkészült a PVA-ba való, ami nem másból állt, mint némi felezett bojli és 3 mm-es halibut pellet keverékből. Ezek gyorsan betöltésre is kerültek.

A zacskóban helyet kapott természetesen a csali és a szerelék is ezzel garantálva a lehető legpontosabb etetést. Egy előzetesen kapott információ alapján az utóbbi időben a gyümölcsös-halas ízek voltak a legfogósabbak, így tehát igyekeztem ehhez igazítani a csalogató anyagokat. A horogra első körben 18 mm-es The One Red oldódó csalizóbojli került egy szem pop-up-al kikönnyítve.

Megtörtént az etetés a közelebbi helyre, valamint minden dobáshoz PVA csomagot társítottam a távolabbra juttatott szerelékhez, azonban a kapás nem következett be. Órák teltek el kapás nélkül ezért valamin változtatnom kellett. Mivel egy rapid 10 órás horgászatra érkeztem, nem ülhettem tétlenül a kapást várva. Ekkor az in-line szerelékemet helikopterre cseréltem(az iszapos pálya miatt abban bíztam, hogy így a csalim az iszap fölött marad) és finomítottam a horog méretén (a korábbi 6-os horgot 8-as méretűre cseréltem) amit KD-rigként kötöttem fel ugyanis a tóban rengeteg a törpeharcsa és szerettem volna szelektálni őket. A közelebbi botomat a baloldali nádszegély mellé vetettem be és némi etetést készítettem bízva abban, hogy a nappali melegben a nádas szélébe húzódtak a halak. Tovább telt az idő azonban ez a módosítás sem hozott eredményt tehát a csalikkal kezdtem kisérletezni. Egy szem 18 mm-es oldódó The One Gold csalizóbojlit fűztem a hajszálelőkémre, melyet Gold Amino Dip-be mártottam, majd PVA zacskó nélkül, kihasználva a szélcsendet a túlparti nádas előtti sávba juttattam. Néhány perccel később azonban (3 órával a horgászat befejezése előtt) megtört a jég és kellemes hang ütötte meg a fülemet. 

A bot remekül dolgozott, folyamatosan őrölte fel a hal minden kirohanását és a parti zónáig a féknek szinte meg sem kellett szólalnia. A könnyű, karcsú bot igen könnyen kezelhető és elég gerinces ahhoz, hogy gond nélkül terelgessük akár a nagyobb pontyokat is a megfelelő irányba. A parthoz érve azonban elindult a játék. Ott már keményebben küzdött a bajszos. Folyton igyekezett betörni a nádfal szélében rejlő akadók közé, valamint tett néhány próbálkozást a stég alá való beugrással is, de mind hiába. A felszerelés felül kerekedett a hal erején. Így én is elnyertem jutalmam az egész napos horgászat végén és sikerült megszákolnom első pródi pontyomat.

Nem a legnagyobbak közül való ugyan, de számomra nagy öröm volt valamint jó visszajelzés is. Ezidáig tévúton jártam volna? A halas-gyümölcsös vonalat erőltettem, azonban ez a hal az édesszájúak közül való. Ekkor tehát újra csaliztam és visszajuttattam a készséget az imént már bizonyított helyre. Kitekertem azonban a közelebbi botomat is, és arra is The One Gold került, csak 14 mm-es méretben. Ez a szerelék is távolabb kapott helyet ezúttal és rövid időn belül meg is jött a válasz a kérdésemre. Valóban az édes íz mozdította meg a halakat. Ezúttal egy töves indította meg a féket.

Ekkor már csupán egy óra volt hátra a horgászatból, így gyors csalizást követően visszajuttattam a szereléket a helyére. Így elégedetten pakolászni kezdtem, hogy a 17 órai zárásig elkészüljek kényelmesen. Épp a pakolászás közepén járhattam mikor menyasszonyom felhívta figyelmem egy újabb kapásra. Már a kapásjelzők is ki voltak kapcsolva és már csak az orsó hangja jelezte számunkra az érdeklődést. Szinte füstölt az orsó mikor odaértem és megakasztottam a nap utolsó halát. Viszonylag hosszan bíbelődtünk egymással, ugyanis jó erőben volt a kis töves.

Többször visszatört a stég elől és termetét meghazudtoló erővel és vehemenciával próbált szabadulni a szájában ülő kis horogtól. 

Ezután már nem maradt idő az újbóli dobásra, azonban hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam. Sikerült némileg kiismerni a pródi pontyok ízlését, ami a mai napon egyértelműen az édes, vajkaramellás oldódó bojli volt, ellentétben a horgászok által ajánlott halas ízekkel. Ne féljünk tehát váltani, ha egy szerelék, taktika vagy csali nem hoz eredményt próbáljatok bátran változtatni és az eredmény nem marad el! A következő horgászatra már a most megszerzett tapasztalatokat felhasználva, gondosan felkészülve fogok érkezni erre a tóra, melynek szépsége és halai egyaránt magukkal ragadóak. Már az indulás előtt eldöntöttük, hogy júniusban visszatérünk egy akkor már hosszabb, tartalmasabb horgászatra és bízom benne, hogy a következő írásomban újabb tapasztalatokat oszthatok meg az olvasókkal eme csodálatos vízzel kapcsolatosan!

Addig is görbüljön!

Szöveg: Kubuk Dániel