 Alkonyodik a Pó mellékágán, a Goro-n |
 Egy éjszakára általában ennyi wobblert vittem ki magammal |
Elsőként a nagyobb Salmókat erőltettem – a haveroktól összegereblyézett infók szerint, jó nagy csali kell a Póra! Az mondjuk, sértette a fülemet, hogy egy Whitefish vagy Fatso akkorát szól beeséskor, mintha máris rajta lenne a harcsa, de gondoltam, így kell ennek lennie… Viszont amikor hosszú időre elmaradtak a beeső kapások, sejteni kezdtem, hogy talán finomabban – vagy legalábbis máshogy – kéne vízre érnie a csalinak. Megpróbáltam rátartani, ezzel fékezve a becsapódó műhalat, de a felszíni kapások csak nem akartak megérkezni. Volt pár tétova hozzányúlás húzottra, de az olasz harcsák nem adták könnyen magukat.
 A nagy Hornet tavaly jelent meg, de az olasz harcsák nem erre vártak… |  A Skinner-t is sokan ajánlották, de ő sem váltott meg |
 Ekkora harcsákkal voltam kénytelen beérni az elején |  Nagyobb harcsáimat a Pó folyó fő ágából reméltem |
Idővel megsejtettem, hogy halaim inkább húzottra kívánnak jönni, ne várjak sok kapást a beesőre. Jött egy szűk tízes harcsa, majd lemaradt még egy, mindketten az első méteren nyúltak oda. Pedig akár a beesőt is elkaphatták volna… Nem, ők inkább megvárták, amíg vontatni kezdem a wobblert. Sebaj, nekem így is jó volt.
A halak a parthoz nagyon közel várták zsákmányukat, klasszikusan a két kő között, vagy a belógó ág alatt, gyökér előtt, satöbbi. Nem jelentett különösebb újdonságot vagy nehézséget a halas helyek felismerése, sokkal inkább a wobbler tálalásával adódtak gondjaim, de egy-két éjszaka után már láttam a helyes irányokat.
 A Boxer mindig jó volt, de itt ez is vékonyan szedte a halat |  Minden wobbleren lecseréltem a horgokat |
 Egy másnapos arc turkál zavartan a wobblerei között, érzi a betli leheletét… Ez én vagyok |
A nagyméretű wobblerek mellett szólt az is, hogy bő 30-40 centis csefalók (jó ég, tényleg nincs valami rendes neve ennek a pérfélének?) ugráltak ezres csapatokban, és a harcsák főként ezeket ették. Meg aztán a „nagy csali, nagy hal" elv is tovább erősített a naiv elképzelésemben, miszerint, majd így írom át a világ-, vagy minimum a helyi rekordokat…
 Ment a tuning állandóan |
| Csörgőkapszulát is ültettem… |  …pár wobblerbe |
A csefalók idegbeteg pancsolásában sokszor elveszett a wobblerem. Kezdett felmerülni bennem a gyanú, hogy a harcsák nem is érzékelik azt. Talán jobb lenne, ha valami belső csörgővel tovább tuningolnám a műhalat… Persze, ott volt a Salmo Boxer, ami csörgős is, meg jó harcsás wobbler is, de pár dobás után tisztázódott, hogy az olasz harcsák nem Boxer-rajongók, valami más kell nekik. Másnap éjjelre csörgőkapszulákkal preparáltam pár nagytestű Salmo wobblert, de nem lettem sokkal sikeresebb. Pár óvatos mellényúlás, aztán nagy csend. Mehettem lefeküdni.
 Kis wobblerek adták a nagyobb halakat |  Szája sarkában hozza a hatcentis Hornet-et |
 Valamit otthon felejtett… Visszafordul |
Első szebb harcsáimat a kis wobblerek hozták meg. Ma is áldom a percet, amikor végül felcsatoltam egy 6 centis Hornet wobblert… Sűrűsödni kezdtek a kapások, rögtön láttam, hogy valamiért éppen ez a wobbler tűnik ki a nagytestű zsákmányhalak közül. Néha meglepően nagy halak is odanyúltak a kis Hornet-nek, már kezdtem reszketni az apró horgok miatt – igaz, hogy többszörös erősségű sósvízi horgokra cseréltem minden drillinget, de még így is túl kicsinek tűntek. Amikor az első nagyobb harcsa lecsavarta a Hornet wobbleremet, csak azért imádkoztam, hogy ne tegyen nagy kárt benne. Végül csak a horgokat hajlítgatta össze, a wobbler épségben kijött, szerencsére hallal együtt.
 Már attól tartottam, hogy mind ilyenek jönnek majd |  De érkezett pár mérhető példány is |
 A kis Hornet mindkét horga tartott |  Ez megy a Facebook-ra |
 A hal pedig nem kell már semmire |
Hamar elmúltak a félelmeim, miszerint a kis Hornet-re majd támadni fog a harcsakölykök hada. Szinte csak testes halak érkeztek. Folyamatosan azon agyaltam, hogyan tudnék nagyobb horgokat installálni a kis wobblerre, anélkül, hogy kárt tennék a mozgásában. Közben elkezdtem óvatosabban fárasztani, már nem téptem annyira a tízes harcsákat sem, hagytam, hogy nyugodtan kijárják magukat. Közben élvezhettem a bot-orsó kombómat is: a verhetetlen Spin Blade jelentette a rudat, és a Ryobi vadiúj Arctica orsója volt a motor. A botot már régóta ismerjük, szeretjük, az orsót viszont itt használtam először élesben, és megerősödtem abban, amit már a szobai tesztelés alatt is láttam: a Ryobi ismét komoly eszközt adott a kezünkbe. Az Arctica precíz fékje és erős meghajtó szerkezete állandó biztonságot jelentett a fárasztások alatt, a kiterített harcsa mellett pedig gyönyörű látványt nyújtott a feketén csillogó ékszer.
 Több Ryobi Arctica is kéznél volt: 5000-es és 6000-es modellek |
Horgászat a Pó folyón: www.pofolyo.hu
A Carp Expert orsókínálata 2025 tavaszán egy újabb példánnyal bővült. A Method Indicator 5500 személyében egy teljesen új technikát ismerhettek meg a horgászok. Ez az innovatív orsó egyedinek számít a hazai piacon, ugyanis a hibrid fékcsillagba integrált egység képes a kapásaink jelzésére, fény és hangjelzés egyidejű közvetítésével! A Method Indicator orsó elsősorban a feeder horgászoknak készült, de hasznos társ lehet bármely fenekező...
Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...
A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán. A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...
Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...
A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket. A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...
Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos volt. Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...
Európai Uniós Pályázataink