A tegnapi sikeres fenekezés megdobta a hangulatomat. Erre rátett az a locsogás, amit nyitott ablak mellett aludva észleltem éjszaka, sejtettem, megkezdődött a dévérek ívása. Tapasztalatom szerint ilyenkor más fajok is kilátogatnak a szélvízre, talán ikrafalási, talán hormonális késztetés okán, a nagyobb ragadozók pedig, hogy az ilyenkor óvatlanabbá vált keszegek közül szemezgessenek. Én sem bírtam sokáig lustálkodni, a hajnal rózsás-aranyló fénypászmái már a nádas előtt találtak. Nem ott ahol vastagon ívtak a halak, hanem a ritka lengésnél ahol a kevésbé szerelmesek ólálkodtak. A lassan szétnyíló, meg-megremegő, összeütődő feslő nádszálak jelezték jó helyen járok.

Ilyen az úszó optimális kisúlyozása, ha emel, ha viszi, jól látható.

A nádi pecához természetesen erősebb pálcát, egy Rubin Carp 330-as botot, 35-ös Carp Expert Carbon zsinórt, melynek alig van nyúlása, ami a nádas miatt előnyös tulajdonság, Rubin Runner 40-es orsót és vastagabb húsú, nagyöblű, klasszikus formájú Excalibur Carp horgot használtam. A hosszúantennás, háromgrammos, jelzőpomponnal ellátott Joker úszót úgy állítottam be, hogy a piros jelzőtest éppen a vízszint felett billegett. Etetésként csak négy félöklömnyi Carp Hunter gombócot és két marék csemegekukoricát hintettem a nád elé.

A speciálisan szőtt carbon szál, a masszív orsótartó és a vastagabb parafa nyél erős botot sejtet.

A nádi úszózás egyéb kellékei

Hamarosan megjöttek az első húzogatós bodorka és karikakeszeg kapások, míg egy szép emelésbe beleütve végre egy dévérbe akadtam. De mekkora nádi dévérbe! Csak úgy feketéllett mikor felhúztam, alig verekedett, pedig már túl volt az íváson, teljesen lapos volt és 1,78kg-ot nyomott a későbbi mérésnél. Tenyérnyi karikák közé meglepetésemre, egyre több félkiló körüli dévér keveredett, melyek a közeli nász legkisebb jelét sem mutatták. Hiányoztak viszont az ilyenkor megszokott nagy kárászok, hatalmas bodorkák és a pontyok. Azaz jött ponty nem is egy, de tenyérnyiek, ami csalódás volt számomra, bár a jövő ígéretét hordozták magukban. Hirtelen elcsendesült minden, még szöszmötölések sem voltak, ez izgalommal töltött el, hátha nagyobb halak jelentek meg, azért.

A Rubin Runner bírta volna, de én balga korán vágtam be.

A nádi úszózás egyéb kellékei.

Az úszómtól egy méterre lassan szétnyomódott két csenevészke nádszál, ez komolyabb halat sejtetett. Tudtam, hogy nem már nem sok kaja maradhatott már a talajon a keszegek, pontyocskák után, reméltem hát hogy hamarosan megtalálja valami a horgon lévő pálinkás kukoricát. Rátettem a kezem a parafanyélre, de sokáig nem történt semmi. Kezdtem lemondani róla, de egyszer csak kicsit megemelkedve elindult oldalra az úszó. Zakatolt a szívem mikor bevágtam és fel is álltam, hogy jobban el tudjam terelni a nádtól vendégemet. Fel is jött a felszínre a nyolcvancentis/8/ vízben, de mikor visszanyerte az egyensúlyát, egy kanyart leírva, nagy csobogás közepette a nád felé tört. A szélső szálakat éppen csak elérte, de sikerült elfordítanom, most már a csónak előtt zajlott a küzdelem. Közepes tömegéhez képest megveszekedett erővel küzdött, de a harmadik körnél sikerült a merítővel alákanalaznom. Álomszép, igazi sportos nyurga volt, bár alig ütötte a 2,5 kilót.

Az álomszép öreg dévér.

A felettébb zajos birkózással, ha voltak egyáltalán, sikerült társait elriasztanom. Kicsit meghintettem a pályát kukoricával, de még a keszegek is csak ímmel-ámmal tértek vissza csipegetni. A két szép hal birtokában mégis elégedetten gyönyörködtem a hirtelen éledő vízi világ rohamos pezsdülésében, ahogy a hosszúra nyúlt tél átkát igyekszik kiheverni, lemaradását behozni. Egy-két maszatolásra lukat ütöttem, apróságok próbálkoztak a félkemény kukoricaszemmel.

Egy átlag dévér az Excalibur Classic Carp horgon.

Látszik, hogy nem kreált a kép, a szép nyurga teljes erejével igyekszik visszatörni a nádba, a hirtelen mozdulatoktól homályos kissé a kép.

Az erős felszerelés könnyedén vezette rövid küzdelemben a nádból a merítőbe a halat.

Két sárgarigó felelgetett éppen a víz két oldalán egymásnak, mikor egy újabb maszatolásba beleütöttem. A „maszatoló keszeg" majdnem kitépte a kezemből a botot, miközben felállított, a zsinór alatt felpúposodott a víz és a ritkás nádon áttörve kivágtatott a meder felé, aztán harminc méter megtétele után leakadt. Megsemmisülve visszahuppantam az ülésre és úgy éretem magam, mint akit a semmi sötétjéből jól pofon csaptak. Ki kellett volna várni még a bevágással, de ki gondolná, hogy egy ekkora hal, így szöszmötöl egy szem kukoricával? Egy óra teljes csend után jött egy méretkörüli, vézna pontyocska, természetesen elengedtem. A május eleji déli nap szokatlan erővel tűzött le rám, köröttem a nádasban elcsendesülni látszott minden, és a közeli öreg fűz vízben állógyökérzete körül is lassan elhalt a locsogás.

A jól verekedő nyurgával is könnyedén elbírt az erős Rubin Carp 330-as

Büszkeségeim a nád mellől

A nád mellől úszóval fogott félnapos zsákmányom

Az előző napi fenekezés és az úszózás kilófeletti terítéke.