A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált és kezdődhetett a felkészülés a legnépesebb szakág országos fináléjára!

Nagyon örülök annak, hogy 2022 után újra meg tudtam nyerni a bajnokságot!

A középdöntőből, ahonnan első lépésben tovább kellett jutnom, nekem sikerült a legkevesebb, 5 ponttal kvalifikálnom a fináléba, ami természetesen jó alapja lehetett egy szép végső helyezésnek. Persze a döntőben, a legjobbak között néhány pont különbség pillanatok alatt el tud tűnni, így helyén kezeltem az esélyesség terhét és lépésről lépésre szerettem volna haladni.

A vízben hal volt bőven, hiszen három nappal a tréningek kezdete előtt volt egy komolyabb telepítés, emellett az ősállomány és a szép számban jelen lévő fehérhalak horgászata is valós alternatívát jelenthetett. Minden szempontból izgalmas döntőre volt kilátás!

 Jellemzően pontyot kellett fogni mindegyik fordulóban.

A három tréning során, a Beta-mix-es srácokkal, akiknek ezúton is szeretnék megköszönni minden segítséget, szerintem egészen jól felmértük, hogy mivel és hogyan lesz majd érdemes horgászni. A képlet viszonylag egyszerű volt: nagytávolságú, pelletes horgászatra kellett számítani, amely 90 méteren indult és tartott akár egészen a túlpartig. Nem túl szép, de legalább egyértelmű feladat!

A rács kihúzása után, mely szerint „A” 1-5-ig, illetve „D” 1-5-ig fogok majd horgászni, nem voltam valami boldog, mert azt hittem, a “D” szektor külső fele lesz verhetetlen, az “A” 1-5-ig helyek pedig magukban hordozzák majd a bukta lehetőségét. Végül azonban nem így lett. Az első fordulóban az “A” szektor jutott, ahol kaphattam kiemelt helyet. Mivel a szektor szélső felében ülők közül csak ketten nem ültünk a középdöntőben kiemelt helyen, biztos volt, hogy szélső vagy széle melletti leszek. Szerencsére a jobb opció, a széle jutott végül, hiszen előttem kivették a kettes helyet. Nagy kő esett le ekkor a szívemről, hiszen tudtam, minden adott ahhoz, hogy jól induljon a döntő! Nem is volt ez a nap annyira izgalmas, mert rajt-cél győzelmet tudtam aratni a túlpart pontos meghorgászásával, 48 kilós fogással!

Bakó Petivel az első nap után kicsit elléptünk a többiektől, de semekkora megnyugvást nem jelentett ez, hiszen látszott, nem lesz sétagalopp egyik szektor sem! Pénteken a “B” szektor következett számomra, melynek a 18-as helyét kaptam. A túlpart 140 méter környéki távolsága miatt kissé aggódtam, de bíztam abban, hogy egy szép, 90-100 méteres pecával tudok majd érvényesülni. Hát nem tudtam... Sajnos az első két órában mindössze 2 pontyom és 1 kárászom volt, amivel biztosan 5-ön kívül voltam. Nem maradt más opció, mint menni beljebb és beljebb, egészen 130 méter fölé. Itt találtam ugyanis egyedül halat, közelebb egyáltalán nem. Persze nem voltam én erre a pecára felkészülve, mindössze kettőt dobtam a 450-es Concourse Methoddal az edzésnapok során, hiszen nem hittem, hogy szükség lesz majd rá. A helyzet azonban úgy hozta, hogy ezek a pálcák mentették meg a napom! Amikor ugyanis be tudtam dobni szépen, a kosarat megfelelően érkeztetve erre a 130+ méteres távra, rendre pontykapásom volt! Két ponty sajnos leakadt, egyet pedig valami akadó távolított el a horgomról, de öt kijött, melyeknek hála 16 kilós fogással kettes lettem ezen a napon! Nagy mentés volt ez, azt gondolom!

Az előnyöm a kettesnek hála 4 pontra nőtt az üldözőkhöz képest, ráadásul a legkiegyenlítettebbnek tűnő “D” szektor következett. Annak is a legbelső, 31-es helye jutott nekem a sorsoláskor, mellyel kapcsolatban nem voltak rossz érzéseim, sőt! A horgászat jól indult, 90 méterről tudtam fogni ugyanis két óra alatt 10 pontyot, utána viszont megállt a tudomány. Mentem beljebb, kapásom is volt, de 2 ponty lepattant, illetve a riválisok egyre csak jöttek felfele. Megint nem maradt más opció, mint a túloldal, ami itt közelebb, “csak” 125-127 méterre volt. Ezt szépen meg tudtam horgászni a 450-es bottal, melynek hála 2 nagytestű és 1 átlagos pontyot zsákmányoltam az utolsó másfél órában. A szektort így meg tudtam nyerni 41 kilós fogással! Ezaz!

Szombaton nagytestű példányok segítettek magabiztos szektorgyőzelemhez.

A limitem nem volt bonyolult! Egy-egy zacskó Twister Summer, illetve Aqua Uni Pelletet kevertem össze.

Persze vittem be félzacskónyi por állagú etetőanyagot is.

Ha nem a leghelyfüggőbb, “C” szektor maradt volna az utolsó napra, a 6 pontos előnyöm akár megnyugtató is lehetett volna. Mivel azonban bent volt a kalapban a 21-22-23-as hely, nem lehettem nyugodt. Ezekről ugyanis 6-osnál jobb eredmény egyik nap sem jött ki, a túlpart “vadregénytelensége” miatt sajnos innen nem lehetett felvenni a versenyt a szektor másik felének helyeivel. Egész reggel szugeráltam a 30-as számot, hiszen tudtam, ha jót húzok, nem lehet baj. Persze nem húztam jót, a 22-es helyet kaptam… Mérges voltam nagyon, hiszen úgy éreztem, megdolgoztam azért a korábbi 7 fordulóban, hogy szépen fejezhessem be a bajnokságot. Nem volt azonban mit tenni, szembe kellett nézni ezzel a nehéz helyzettel! A képlet egyszerű volt: ha 6-os vagy jobb leszek, enyém a magyar bajnoki cím, ha hátrébb végzek, nagyon izgalmas lesz a mérlegelés.

A reménytelen hely miatt a benti pontyozás mellett mindenképpen kellett készülnöm valami “B” tervvel is, hiszen nem akartam megélni azt, hogy ebből a pozícióból kicsúszik a kezemből a cím! A menekülőút egy rövidebb, 45 méteres finom method peca lett, ahonnan dévéreket és kárászokat szerettem volna fogni. Mivel az első óra után bebizonyosodott, hogy én sem fogok tudni erről a helyről elegendő számú pontyot fogni, hamar kézbe is vettem a finom pecákat. Kezdetben papírvékony dévérek, aztán egy-egy szebbecske keszeg, egy nagytestű dévér, utána pedig megérkeztek a kárászok. Fogogattam őket, de nem volt meggyőző a tempó, illetve az átlagsúlyt is nehéz volt megmondani a vegyes méret miatt. Egyszer-egyszer be is dobtam pontyra, amíg pihent a rövid táv. Egyet tudtam is fogni, azonban végig izgultunk, hiszen 6-os voltam gyakorlatilag a teljes öt óra alatt. Elfáradtam a végére, főleg mentálisan. Nagyon nehéz nap volt sok-sok bizonytalansággal.

Akkor nyugodtam csak meg, amikor megemeltem a haltartómat. A 14-15 kilóra saccolt fogásom ugyanis majdnem elérte a 20 kg-ot! Ekkor már tudtam, tudtuk, a 6-os biztosan meglesz, ezzel pedig a MAGYAR BAJNOKI cím is! Mint utóbb kiderült, a szektor 3. helye is csak bő másfél kilóra volt, ami persze cseppet sem zavart (na jó, egy kicsit azért de), de a 6-osom biztonságban volt. Mivel Peti sem nyerte meg a szektorát, így végül 2 pont különbség megmaradt közöttünk a végére!

2025-ös csalijaink a legkeményebb versenyen is bizonyítottak!

Az ananász-vajsavas Smoke Twister megfaragva volt a legjobb pontycsalim a héten.

Nagyon attraktív, vérző, oldódó csalik lesznek ezek!

Nehéz szavakba önteni azt, amit ezekben a percekben éreztem. Nem, még nem a földöntúli boldogság lett rajtam úrrá, hanem inkább a hatalmas megkönnyebbülés, illetve a büszkeség. Nagyon nehéz egy ilyen, összességében 8 fordulós versenyt végigcsinálni úgy, hogy tökéletesen fókuszált és koncentrált maradj, ne zökkenj ki a körülmények, a jó vagy a rossz helyek és történések hatására, mindeközben megmaradj annak, aki valójában vagy. 500-nál többen indultak idén is az ob-n, ami egészen elképesztő! Hatalmas a nyomás, mondhat bárki bármit, ezt a szakágat övezi a legnagyobb figyelem a nyilvánosság részéről, amit sokszor nem könnyű kezelni. Ha végig vezetsz a versenyben, ez hatványozottan így van. Sokan már pénteken nekem adták a bajnoki címet, amivel akarva-akaratlanul szembesültem, holott én pontosan tudtam, hogy ez koránt sincs így, illetve, hogy csak akkor fogok nyerni, ha nem hibázok és a szerencse sem pártol el tőlem. Végül azonban minden jól alakult, így most már tényleg nagyon, de nagyon boldog vagyok!

Az utolsó napon a finom method peca, na meg a folyamatos szurkolás segített bajnoki címhez.

A 9 method ob-ből 8-on ott voltam, úgyhogy egészen a kezdetektől testközelből tapasztalom, hogy hová fejlődött ez a szakág. Emiatt az, hogy én vagyok az első duplázó, azaz a szakág első kétszeres bajnoka, elmondhatatlanul büszkévé tesz!

Nagyon sok embernek tartozom köszönettel, hiszen egyedül képtelenség lenne egy ilyen bajnokságot megnyerni. Elsőként a családomnak és a kedvesemnek szeretném megköszönni a szeretetet, a törődést és a folyamatos támogatást, ami nagyon-nagyon sokat jelent! Ott voltak velem végig, a kiélezett, nem könnyű pillanatokban épp úgy támogattak, mint az öröm perceiben. Köszönöm!

Szeretném megköszönni az Energofish Kft. minden dolgozójának és Benzár Zsoltnak a segítséget! Hatalmas dolognak tartom, hogy mára a legszélsőségesebb helyzetek megoldásához is minden eszköz a rendelkezésemre áll “házon belülről”. Annak pedig különösen is örülök, hogy több új botunk és csalink vizsgázott csillagos ötösre ilyen kemény körülmények között!

Végül, de nem utolsó sorban pedig szeretném megköszönni csapattársaimnak, horgászbarátaimnak a folyamatos biztatást, drukkolást, nemcsak otthonról, hanem a helyszínen is, hiszen ez is rengeteget jelentett! Közülük a legnagyobb hálával Sisa Józsinak tartozom, aki végig ott volt mögöttem a héten és segített mindenben, amiben csak lehetett! A limitem elkészítését, a pakolást, a botok kölcsönzését, a szektor folyamatos monitorozását, a jó tanácsokat, azt, hogy jobban izgultál értem, mint én magam… Mindent köszönök, Józsi! Nélküled nem ment volna!

Köszönöm az egész heti segítséget, Józsi! Nélküled nem ment volna!

Gratulálok Bakó Petinek, az ezüsthöz és Gyimesi Bence, a bronzhoz! Tóth Bálintnak pedig ahhoz, hogy fantasztikus horgászattal újra ott volt a legjobbak között! Tudom, hogy milyen érzés fogott súllyal lecsúszni a dobogóról, de jövőre ki jönni neki a lépés, ebben biztos vagyok!!

Szívből gratulálok a dobogósoknak!

Minden döntőbe jutott versenyzőnek gratulálok az eredményéhez!

Az ob-k sora ezennel véget ért számomra. Brutális volt az elmúlt időszak, de azt gondolom, büszke lehetek arra, amit idén elértem! A pihenés ideje azonban még nem most van, úgyhogy jöhetnek az újabb kihívások!

Szabó Bence