Megjelent: 2009. szeptember 25. | Forrás: Székely Zoltán | Írások
Hetek óta rendkívül magas, zavaros volt a Nagy-Duna, de sáros víz folyt a Ráckevei-ágon is, törtem a fejem hova is menjek horgászni. Mivel átellenben a lakhelyemmel szemben kezdődik, eszembe se jutott a Duna-Tisza-csatorna. A hangulatos Duna-Tisza-csatornán
gyakori látvány, hogy a vízre
lógó nádleveleket
az amúrok, mint itt is,
lerágják. Éppen ezért álltam
le itt horgászni, jelenlétükben bízva.
Aztán egy hajnalon átpillantottam a Duna-ág szürkés vize felett és szép löttyenésekre lettem figyelmes a csatorna nyugodt felszínén. A fejemhez kaptam, hogy miért nem jutott ez előbb az eszembe, és már pakoltam is a csónakba. Egy finomabb és egy erősebb, nagyhalazós készséget ragadtam magamhoz. A csatorna egészen lassan áramló, 0,6 – 2 m mély, letisztult vizében nappal rendkívül óvatosak a halak, ezért a 4,20-as Competition Tele Match pillekönnyű botomra az Omega 30 H orsót, egy különlegesen finom műszert tettem fel, melyen tizennégyes Specialist damilt csévéltem /2,77 kg a szakítója!/.

A dévérezés minőségi kellékei.
A horog méretében volt a legnagyobb dilemám, mert akár tízkilós amúrokra is van esély ezen a vízen, végül is a Maruto nyolcas méreténél döntöttem, ez aránylag nagy öble miatt több húst fog, ezért a komolyabb halat is jól tartja.
Csendes lapátolással sompolyogtam a buja nádfalak között halas helyet fürkészve. Baloldalt egy három-négy méteres ritkás szakaszra lettem figyelmes, valamikor itt egy hókonyhoz vezetett egy átvágás, melyet mára benőtt a nád. Hátha itt ki-be közlekednek a halak, ezért elhatároztam, itt fogok próbálkozni. A nád előtt 1-1,5 méterrel kitapogattam az evezővel a talajban egy keményebb foltot és megszórtam kukoricával és négy áztatott kenyér és Tímár mix keverékéből készült gombócot is lesüllyesztettem úgy, hogy a szárcsák ne lássák, különben vége a kajának.

Ez a dévér, ahogy a szája is mutatja, már volt horgon.
Mogyorónyi kenyércsipettel csalizva behelyeztem a finom készséget, majd nekiláttam az erősebb cucc szerelésének. Ez egy univerzálisnak mondható, háromrészes, 3,4 méteres, 30-60 grammos, nagy erőtartalékokkal rendelkező Classic Pike Trio carbonbotból, egy rendkívül masszív Ryobi Applause 4000-es japán orsóból, rajta Ultra Power 22-es damilból állt. Ez az összeállítás, ezen az aránylag nyílt vízen, a legnagyobb békéshalak kifogásánál is megállja a próbát.

A legnagyobb dévér bőven verte a kilót.
A Maruto horog méretét is arányosan felvittem kettes méretre, három szem csemegével csalizva, bízva a nagyobb halakban. A könnyű antennás úszókat egy ponton fenékre súlyozva szereltem. Lassan billegtek a gyenge áramlásban, a nádszálak közt átszűrődő fény játékos árnyakat rajzolt köréjük.
Ilyen dévérekkel hamar teli a szák.
Az első óra elég unalmasan telt, leszámítva a szúnyogokkal folytatott hadakozást. A kenyeres horgot a mélyebb mederoldalba dobtam elsősorban dévérekre számítva, a nádfalhoz közelebb a kukoricás szereléket helyeztem, amúrban, pontyban bízva. Végre a kenyeres úszó elindult és rövid pocsolás után szép bodorkát mertem ki a vízből. Némi várakozás után elindult a kukoricás póta is, de hiába vágtam be szívdobogva, csak egy tenyérnyi bodri volt ez is.

A rendkívűl rugalmas Classic Pike Trio 3,4m-es
ól állta a sarat a csatában.
Könnyű szél fodrozta időnként a vizet, és egy ilyen fodrozódásnál megremegett a kenyeres úszóm is. Tétován beemeltem. A finom spicc keményen behajlott a megugró hal lendületétől mikor elkormányoztam a nád elől a halat. Először kisebb pontyra gyanakodtam, de egy tiszteletkör megtétele után könnyen hálóba kormányoztam a megtermett kárászt /1,37 kg/. Hamarosan, úgy ahogy számítottam, a dévérek percei következtek. Hol kissé megremegve kiemelkedett, vagy oldalra billenve elindult a jelző. Gyönyörűség volt nézni, ahogy bevágás után nem sokkal bronzos testük elfeküdt a felszínen. Néhány apróbb karika is betársult melléjük, a nagyobbak felvették a csemegét is. A kenyeret vette fel egy félkilós jász is, de a merítés előtt leakadt.

Nagy küzdelmet vívtam a nyurgával.
Annak ellenére, hogy többször ráetettem, ritkulni kezdtek a kapások, vagy elfogytak a halak, talán csak tovább vonultak, de hamarosan hosszú csend következett. Olyan jól szórakoztam eddig, hogy nem is bántam a kapástalanságot, bár egy igazán jó hal teljességgel feltehette volna a koronát a napra. Délfelé járt az idő, csak egy-két vízre hajló nád vagy lósóska vetett némi árnyékot a vízen.

A négy és félkilós horgászálom.
Négy szem csemege volt a horgon melyet felvett a hal és talán maga is sejtve, hogy baj lesz belőle, villámgyorsan elmerítve az úszót, elindult lefelé a nádfal előtt. Odasuhintottam neki és azzal a mozdulattal igyekeztem a meder felé fordítani. Alaposan meghúzva a féket tovább rohant, majd megfordult és elvágtatott előttem a Duna felé. A bot olyan finoman védte ki a hirtelen irányváltoztatásokat, mintha gumiból lenne.

A pontynyi ezüstkárász már izgalmas zsákmány.
/itt kellene az önetetőt elretusálni/.
Kétszer is partnak fordult, de még idejében el tudtam fordítani a belógó vízinövényzettől, de lehet hogy a rimánkodás segített az istenekhez. A hal ezt nem tette, ezért mellém álltak. Már a ladik előtt rohangált le-fel jó ideje, de nem akart fáradni. Egy ilyen közeli vágtánál elétoltam a merítőt és beleszaladt. Hosszú, aranybarna teste még a hálóban is fáradhatatlanul tekergett, mikor beemeltem a csónakba. A négy és feles nyurga fárasztásával alaposan elijeszthettem a környék halait, mert nem volt több kapásom, egy árva keszeg sem.
Nagyon elégedetten lapátoltam haza és már a másnapi horgászatot tervezgettem. Felesleges volt, ugyan ott, ugyan úgy mindössze két tenyérnyi keszeg jött, hát ilyen a horgásszerencse.
Kapcsolódó termékek:
 ET Competition Match |  Banax Omega |  ET Specialist Bream |  Maruto 9411G |
 Tímár-Miix |
 ET Classic Pike Trio
|  Ryobi Applause |  ET Ultra Power |