Megjelent: 2008. október 14. | Forrás: Tóth Gábor | Írások
Aminek van kezdete, annak van vége is. Semmi nem tart örökké, és ez igaz az élet minden területére, horgászfelszereléseink se kivételek alóla. Egy gyönyörű, szépen ívelő pályafutás tört darabokra egy pillanat alatt.


Harcol a balin

Szeretett balinölőm végzete egy péntek délután jött el. Thrillem nincs többé. De mi is történt addig a végzetes pillanatig?
A horgászat rendesen indult, mint máskor: gyors pakolás a csónakba és apósom társaságában szeltük a habokat, a nagy süllőket és számtalan jó balint adó kő felé. Kicsit élénk déli szél fújt, ami némiképp felkorbácsolta a Duna hullámat. Kicsit döcögős volt az utunk de gyorsan megérkeztünk. Én szokás szerint a csónakban maradtam, apósom pedig partról, jobban mondva kőspiccről vallatta a folyót. Nadály és giliszta kellette magát horgain. Mivel elég korán jöttünk, még nem igazán aktiválták magukat a ragadozók.


Megvan, ez már nem megy el

Kikötöttem a zátony oldalába és snecizésbe fogtam. Jani bácsi kért meg rá. Mivel láttam a keszegrajt, biztos voltam benne, hogy gyorsan meglesz az a pár darab, ami neki kell. Hát nem ment minden simán. Egyszerűen bénáztam egy sort. Az első halacskát gyorsan megfogtam, de aztán átok ült rám. Rendre leakadt vagy a kezemből ugrott ki, sőt volt olyan sneci ami a csalihalas kannából vett repülőrajtot, úgy került vissza a vízbe. Némi küzdelem árán azért összejött a kívánt mennyiség.


Egy szép példány

Ahogy a nap kezdett egyre alább bukni a horizonton, a balinok is megélénkültek. Itt is, ott is riadt kishalak menekülése törte meg a mostanra kisimuló víz tükrét. Szinte észrevétlenül ült el a szél. Egyszer csak azt éreztem, hogy nem érzem.


Utolsó kirohanás

A csónakot kikötöttem egy parti bokorhoz és farába állva kezdtem a dobálást. A Trill, Spin Blade 10-30, Ryobi 4000 Applause trió harmonikusan dolgozott. A sekély víz miatt magasra tartott bottal kellett vezetni a wobblert, mert a veszett gyors tekerés ellenére is a feneket szántotta. Közben a parti sekély vizet ellepték a keszegek milliói. Szinte forrt a víz. A balinok tobzódtak. Minden felé rablást láttam. A csali bevontatása közben rendre sneciknek húztam. Ilyen ragadozóhal paradicsomot már régen láttam.


Harcos a kicsike

Nem is kellett soká várni az első rávágásra. Elakadás szerű kapásom volt, majd a sekély vízben jól látszódott a megakasztott hal iramodása. Szépen dolgozott a bot, sőt az orsó is engedett pár centi zsineget. Ellenfelem kicsit lassított és folyással szembe úszva próbált egérutat nyerni. De minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. Az éles drillingek a Thrillen tökéletesen tartották. Miután a csónak mellé kormányoztam, tarkójánál fogva vettem ki. A horogszabadítást jól tűrte és kisvártatva már úszhatott is, további prédát keresve. Bár lehet, hogy kissé elment az étvágya, ezután a szúrós falat után.


Duni csendélet

Sokat nem elmélkedhettem, mert dobásomat követően újabb kapásom volt. Ez már érezhetően kisebb hal volt. A víz tetején locsogva, bukdácsolva védekezett a gyerek balin. Szerintem jó, ha hatvandekás lehetett. Horogszabadítás után ez is ment vissza. Eddig nem is rossz! Nyugtáztam magamban.
Egy kisebb loccsanás irányába repült műcsalim. Kicsit túlszállt a rabláson és akár csak az előbb, most is szinte azonnal rajta volt az őn. Ez is, mint a társa az óvodából való volt, alulról verte a negyven dekát. De ahogy a mondás is tartja: "aki a kicsit nem becsüli…" Szóval hálát adtam az égnek, hogy ezeket is fogom és folytattam a dobálózást.


Gyerekbalin

Időközben a kishal raj eltávolodott tőlem. Minek eredményeképpen a "nagy" halak is mentek velük. Nem sokat teketóriáztam, csónakomból partra léptem és így próbáltam becserkészni őket. Dobáltam hősiesen, próbáltam minél messzebb hajítani az egyébként nagyon jól dobható Trillt. Nagy tömege miatt valószínűtlen távolságok meghorgászhatóak vele, ami kell is a parttól távol portyázó balinok léprecsalásához.


Igazán jól akadt

Hangosan suhogott a bot, ahogy lendületet vettem. Egy ilyen távolinak tervezett dobás alkalmával megtörtént a tragédia. A zsineg észrevétlenül alattomos módon rátekeredett a spiccgyűrűre és teljes erőből levágtam magam elé. Most lehetne számolni a "G" erőket melyek a csalimra hatottak. Egy biztos, hangos puffanással csapódott a sóderre. A hang előrevetítette a szomorú folytatást. Titkon bíztam abban, hogy csak egy terelőlapka törésével állok szemben, de nem! A sérülések végzetesek, gyógyíthatatlanok voltak. Az eddig hibátlanul teljesítő Thrillnek bevégeztetett. Több darabra tört. Csak a testében végigfutó fémszál tartotta össze. Elkeserítő látvány volt ennek a kiváló csalinak a pusztulása.


Örömöm mérhrtrtlen

Elszontyolodva ballagtam vissza apóshoz és mutattam neki bénázásom eredményét. Jót nevetett rajta. Nem értette miért viselt meg ennyire ez a kis baleset.
Nem akartam hosszan ecsetelni neki, hogy ez a halacska majdnem több halat hozott, mint amennyit dobtam vele. Nem akartam még egyszer elmagyarázni, hogy a táplálkozó balint szinte százszázalékos biztonsággal meg lehetett vele fogni. Nem mondom, hogy pótolhatatlan, mert vehetek másikat, de mégis csak az első volt és csúfos véget ért.
Béke poraira!


A megtört győztes...

Még próbáltam márnára görgetni egy kicsit, de minden eredmény nélkül. Közben besötétedett. Eljött a süllők ideje. A nagyhalfogó tizenegy centis neonsárga wobblert akasztottam a gyors kapocsba. Repült a vélt haltanya felé. Após még intelem gyanánt felvetette, hogy ne dobjak arra, mert ezt is elveszítem a fában. Válaszom tömör volt. Egy bevágás! A hal többször megtolta a csalit, míg végül elkapta. Keményen ellenállt! De a bot ereje gyorsan felőrölte ellenállását és rövid idő múlva már szákban volt a kétkilós süllő. Első dobásra! Nem semmi szerencse.
Gyakorlatilag a horgásznap itt véget is ért, mivel a következő dobással tényleg megfogtam a fát. Nem akartam betépni, ezért ladikba szálltam és csónakból akasztottam ki. Így, hogy szétmotoroztam a pályát, esélyem se volt a további halfogásra.


Szép esti süllő

Pakolás és indulás vissza. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészről örültem a szép süllőnek és a jó balinoknak. Másrészről az elvesztett wobbler miatt kicsit el voltam keseredve. De emiatt nem állhat meg az élet és a legjobb dolgot tettem az adott helyzetben.
Már akkor a másnapi pecára gyúrtam gondolatban.