A tavalyi évben, a III. Method Feeder Országos Bajnokságnak köszönhetően ismerkedtem meg a Palotavárosi Felső-tóval, amely egy rendkívül jól halasított, kulturált, szép környezetben elhelyezkedő horgászvíz. Bár 2018-ban jó néhány alkalommal megfordultam a partján, elsősorban a már emlegetett ob-nak és az arra való felkészülést segítő versenyeknek hála, számtalan kérdőjel maradt bennem az itteni siker titkát illetően. Mivel azonban idén is ezen a vízen rendezik a „tömködős" ob-t, ezért ezek megfejtése kiemelten fontossá vált számomra az év első hónapjaiban. Releváns tapasztalatokat pedig csak a tóparton lehet gyűjteni, így nem is gondolkodtam sokat, amikor az idei első, igazán tavaszias idővel kecsegtető horgászat helyszínén törtem a fejem. Az úti cél tehát Székesfehérvár lett, ahol ez alkalommal az eredményes csalik és etetőanyagok terén szerettem volna közelebb kerülni a megfejtéshez! Lássuk, hogyan sikerült!

Az ob felkészülés első állomásáról lévén szó, mindent igyekeztem úgy csinálni, mintha éles körülmények között horgásznék. Ez elsősorban a felszereléseknek, az etetőanyagoknak és a csaliknak a versenyszabályokhoz történő maximális igazítását jelentette. Fontos változás az előző évekhez képest, hogy a verseny során használható csalik köre 1 liternyire szűkült, illetve az etetőanyaglimit 12-ről 8 literre csökkent. Mindezek mellett fontos változás, hogy 2019-ben már bordás kosárral csak etetnünk szabad majd, a horgászat során pedig kizárólag flat típusú, valamint hybrid és pellet kosarakat használhatunk. Ezeket mind-mind szem előtt tartottam ezen a horgászaton.

Mindent úgy tettem, mint versenykörülmények között, ezért a használt botokon pontosan kimértem a távolságot.

Csaliarzenálomat is lényegesen leszűkítettem, hiszen mindössze 3-3 féle Method Tojást és Coated Waftert, a csoki-narancsos Bicolor Method Pop-up-ot, illetve kedvencemet, a Tonhalas Long Life Pelletet készítettem elő.

Nagy dillemát okozott, hogy milyen etetőanyaggal vágjak neki a pecának. Tavaly tavasszal még a hallisztes és a gabona bázisú keverékek is működőképesnek bizonyultak itt, ezért úgy határoztam, hogy kipróbálok mindkét típusból egyet-egyet. Mivel a víz még nagyon hideg volt, ezért mindkét keverékbe került bőségesen aroma is, amely nálam elengedhetetlen ebben az időszakban. A horgászatra szánt 5 órát elfelezve igyekeztem előrébb jutni abban a kérdésben, hogy vajon lesz-e értelme az április közepi elődöntőn hallisztes etetőanyagot, esetleg mikropelletet használni vagy a tavaly is fogósabbnak bizonyuló hallisztmentes csalogatóanyagokat kell majd inkább előtérbe helyezni.

A Benzár Panettone Black egy hallisztmentes etetőanyag, ellentétben a Black Halibut Method Pellettel, amely valódi fehérjebomba!

Tavasszal előszeretettel használok különféle aromákat, így a Panettonéhoz csoki-narancsos Bait Booster került,…

…míg a mikropellethez chili&krill ízesítésű Bait Steam és Bait Booster aromát adtam, ráadásul nem is keveset!

Miután előkészítettem a csalogatóanyagokat, egy pillanatra megálltam és a nap csiklandozó sugarainak hála elégedetten konstatáltam, hogy bizony itt a tavasz! Talán a kellemes időnek is köszönhetően úgy határoztam, hogy dobok néhányat alapnak a bordással. Mivel a víz hőmérséklete azonban alig haladhatta meg a 4-5 Celsius fokot, ezért mindezt „tiszta" etetőanyaggal tettem, amelybe nem került semmilyen plusz adalék, mag, esetleg pellet. Ezt követően kézbe vettem a flat kosárral szerelt botot, belefűztem a forgóba az előkémet, felcsaliztam, majd repült is a helyére az első gazdára váró töltet.

Öt dobás alapnak. Ennyi bőven elegendőnek bizonyult, hiszen a víz alatt a tavaszias időnek se híre, se hamva nem volt még.

Az első kapásra negyed órát kellett várnom. A napindító pontyocskának a krilles Method Tojás tetszett meg!

A horgászat első felében az ezüstkárászok domináltak, ritkán tudtam csak egy-egy bajszost fogni.

Az első két dobás nem adott halat, viszont a harmadik már igen. Egy kisebb ponty késztetett ekkor merítésre, amelyet jó néhány ezüstkárász követett. Azonban érezhetően nem volt minden apróság a helyén, hiszen sok volt a rontott kapás és a vesztett hal. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ugyan a halak száma szépen gyarapszik az etetésen, a használt csali vagy a végszerelék valamely eleme nem megfelelő. Mivel előbbi variálása érdemben nem vezetett eredményre, lecseréltem az addig használt 12-es méretű horgomat egy kisebb, 14-esre, remélvén, hogy ez majd segít. Segített. Rontott kapás alig volt a váltást követően, a peca pedig kezdett egyre inkább felpörögni. Sorban jöttek a szebbnél-szebb ezüstkárászok, melyek közé alkalmanként beugrott egy bajszos is.

Az utolsó tíz centiméter elemei, melyek közül kiemelném az Excalibur Round Feeder horgot. Hegye ezúttal is kiállta a kárász sereg jelentette próbát!

Szemmel alig látható különbség van a 12-es és a 14-es méret között, sokszor azonban épp egy ilyen apróságon múlik a siker.

A horogméret csökkentését követően a kapások lényegesen határozottabbá váltak.

Egyre gyakrabban görbült a Benzár Allround Feeder.

Időközben elérkezett a váltás ideje, már ami az etetőanyagokat illeti. A Panettone helyett a horgászat második felében a Black Halibut Method Pellet került az 50 grammos kosárba. Ehhez én a Tojások helyett szívesebben használom a Coated Waftereket, így őket készítettem kéz alá a tálcán. Közülük a csoki-narancsos, a krilles és a green betaine-os fért bele ezúttal a limitbe, így ezeket próbálgattam. Fontos megjegyezni, hogy e csalikhoz is tökéletes a 14-es Round Feeder, hiszen wafter mivoltuknak köszönhetően garantáltan nem emelik meg a legkisebb horgokat sem!

Ő már Wafterre érkezett, egészen pontosan a csoki-narancsosra.

Végszerelékem ezúttal sem volt túlbonyolítva.

Tavaly egyértelműen kiderült, hogy ez a víz a Benzár Allround Feederek terepe! Közülük is a 360-as és 390-es típusokat használom itt előszeretettel.

Nemcsak fárasztani, hanem dobni és élmény velük!

A mikropelletes etap sok tanulsággal szolgált, hiszen lényegesen döcögősebb volt annál, mint reméltem. A kapásokra többet kellett várni, legalább 6-7 percet, viszont a halak mérete egy árnyalatnyit nagyobb volt érzésem szerint. Ez nem is elsősorban az ezüstkárászok, sokkal inkább a pontyok esetében volt szembetűnő. Tovább erősítette bennem ezt a gondolatot az is, hogy a nap talán legnagyobb pontyát is a mikropelletbe rejtett csoki-narancsos Coated Wafter csapta be, amely már az egyre szelesebb délután folyamán érkezett. Nem volt ugyan kapitális, de nagyon örültem neki, elvégre majd kicsattant az egészségtől! Meglepő volt egyébként, hogy a hideg víz ellenére milyen vehemenciával tették a halak magukévá a felkínált finomságokat. Eseteként valósággal utána kellett kapni a botnak, hiszen az majd kiugrott a tartójából.

A Method Smoke-ok idén is nálam lesznek a palotavárosi versenyeken, ez nem kérdés! A csoki-narancsos használata most is sokat rövidített a várakozásokon.

A nap legeredményesebb csalogatóanyagai ezek voltak, na meg a Panettone etetőanyag!

Ez a szépség koronázta meg a napomat!

Délután kettőkor, ha nem is dudáltak, de befejeztem a horgászatot, hiszen az ötórás etap véget ért. Pakolás közben igyekeztem levonni a megfelelő következtetéseket és elraktározni magamban a tanulságokat, melyekből szerencsére nem volt hiány! A következő alkalommal már lényegesen céltudatosabban fogok leülni, hiszen mind a csalik, mind pedig az etetőanyagok terén sikerült értékes információkra szert tennem, így előtérbe kerülhetnek az apróbb, de szintén létfontosságú elemei a horgászatnak.

Szabó Bence