Legutóbbi írásomban ígéretet tettem, hogy nemsokára visszatérek a vízpartra, hogy újból próbára tegyem spiccbotomat, melyet előző írásomban BLADE POLE néven mutattam be.

A dolgok azonban nem úgy alakultak, ahogy azt szerettem volna, így egy kissé későre tolódott az a bizonyos folytatás... Ugyan, eltelt azóta néhány hét, de igazából semmi sem változott... Szinte ugyanazok a körülmények fogadtak a vízparton, amik legutóbb: hűvös reggel, délelőtt kevéske napsütés, délutánra felerősödő szél és időnként néhány percig tartó eső, éppen amilyennek lenni szokott az áprilisi időjárás.

A horgászat egyik legunalmasabb része…

A társaság és a hangulat az jó volt, hisz egy 5 fős legénység gyűlt össze erre a szeszélyes áprilisi horgásznapra.
Reggel elsőként érkeztünk a vízpartra: Krisztián, István, Levente, Szilárd és jómagam... mert a fiúkat is illik név szerint bemutatni.
Öten, öt féle módszerrel, technikával készültünk a halakat hálóba terelni.

Krisztián barátom egy 8 méter hosszú BENZAR POLE néven ismert és egy 5,5 m hosszú TRIANA TWISTER bolognai botot élesített be, Levente feederrel próbálkozott, István egy 3,90 m hosszú COMPETITION MATCH-botot talált szimpatikusnak, míg Szilárd egy LASERFISH rakósbotot választott.

…de ezt is megkell csinálni.

TWISTER BOLO, BLADE POLE, MENZAR POLE.

Jómagam betartva ígéretemet a 8 m-es BLADE POLE spiccbotot vettem kezelésbe, mely az első horgászatán már okozott kellemes meglepetéseket.
Magát a szereléket POWER WINTER zsinórból, mely 50 méteres kiszerelésben kapható, MARUTO horogból és CRALUSSO illetve DINÓ úszókból állítottam össze...

A főzsinórt és az előkét POWER WINTER zsinórból kötöttem.

Úszók, miket használok: CRALUSSO és DÍNÓ.

Az előkészületek, az etetés hamar megtörtént, hisz úton az autóban már egy versenyszellem kezdett kialakulni. Találgattuk ki fogja az első, a legnagyobb és a legtöbb halat. Persze ilyenkor mindenki biztos a dolgában és megy a szöveg rendesen, aztán a vízparton teljesen felborul minden...

Rövid készülődés után jöhetett az etetés…

…mely eldöntheti a horgászat sikerességét, vagy éppen sikertelenségét.

A kezdet gyenge volt, későre álltak rá a halak az etetésre, eleinte apró kárászokat fogtunk, aztán ahogy teltek a percek - de jó sok belőle - a kisebb pontyok is jelezték, hogy hajlandóak együttműködni velünk.

Az elsőt Levente fogta (nem is csoda, hisz ő tapasztalt pontyhorgásznak számít), aztán szerre mindenkinek akadt 1-2 a kisebbekből a horgára.

Elsőként, ahogy lenni szokott a kárászok találtak rá az általunk felkínált csalira.

A túlparton Levente fárasztja az első kis pontyot…

…aztán Szilárdnál akadt valami a rakósra.

Mindjárt a hálóban!

Íme!	Végre nálam is görbül a bot.

Rövid fárasztás után megvan az első pontyocska...

Ez lenne az!

Élő csalival próbáltuk a halakat kapásra bírni.

Egy mosolyt kérek, mert fotózom!

Na talán így…

Fárasztok…

Gyere szépen.

Lássalak.

Megmutatom közelebbről.

A nap legnagyobb halát Szilárd fogta.

Ezek az apró pontyok tették színesé napunkat.

A szeszélyes időjárás ellenére jól éreztük magunkat, nem is csoda hisz mindenki ki volt éhezve már a horgászatra.

Szerényen, de szedtük a halakat, így nem volt okunk a panaszra... még ezeket a kisebb testű halakat is nagy élmény volt egy kézbe illő, könnyű, finom, de ugyanakkor erős pálcával fárasztani.

De sajnos minden napnak eljön egyszer a vége, mikor menni kell haza... ez a legkeserűbb a horgászatban, szedni a „motyót” és menni, aztán úton hazafele gondolkodni másnapra, az előttünk álló nehéz napokra...

A nap egyik főszereplője E.T BLADE POLE.

Végezetül megengedek magamnak néhány rövid dicsérő szót, mely az aznap használt BLADE POLE spiccbotot illeti.
Jó volt vele horgászni!