Megjelent: 2008. október 24. | Forrás: Tóth Gábor | Írások
Egész évben tervbe volt véve a dunai pontyfogás. Ez annak rendje és módja szerint el is maradt, pedig ebben az évben nagyon kellett volna. Filmkészítésben gondolkodtunk, de a vízállás rapszodikus változása és extrém magas állása lehetetlenné tette az etetést és a jól ismert helyek meghorgászását. A vízállásnak megfelelőt pedig nem volt időm keresni.


Egyes számú gébcsemege

De eljött az ősz, és vele együtt a kötelezően alacsony vízszint. Ezt már nem lehetett kihagyni. Kollégámmal összebeszéltünk és egy Bölcske alatti dunai kövezést jelöltük ki csütörtöki célállomásnak. Itt már fogtam jó halat, kicsit ismerem a követ és környékét. A megbeszéltekhez képest késtem. Gyurit a bokrok közül ugrasztottam fel.


Katu etetője, jól felturbózva

Hiába ha hív a természet….
Elég gyűröttnek tűnt a srác. Mint kiderült pókerezésből jött ide lefekvés nélkül. Na ez már előrevetítette aktivitását.


Kőszékből horgászok

Nem bonyolítottam túl a szereléket. Úgy terveztem, hogy a nyolcméteres Benzár bolonyai bot spicce alá horgászok, a már ismert lekoppintós módszerrel. A víz körül belül három méter mély, szórt köves. A horogelőkét egészen hosszúra hagytam.


Kettes számú gébcsali

Talán még a hetven centit is meghaladta. Kezdésre kukorica-csonti szendvicset tettem a tízes Drennan horogra. Etetőanyagnak Katus Dévér speciált kevertem agyaggal és csemegekukoricával. Hat jókora betonkemény gombócot dobtam a botspicc közelébe. Az áramlás erős és eléggé össze-vissza volt. Igazán nem lehetett tudni, hogy hol áll meg a kaja.


Szinte rögtön kapásom volt, amit nem tudtam megfogni. Időközben Gyuri is összerakta felszerelését és bedobta feeder botját. Nála is jelentkeztek a kapások. Hasonló eredménnyel vagdalkozott akár csak én. Egy szemre redukáltam a csali mennyiségét, végre akadt. Egy jól megtermett géb volt a tettes. Sötét fekete színe eléggé ördögi külsőt kölcsönzött neki.


Ilyenek is jöttek

Beindult a gébfogó nagyüzem. Egyik jött a másik után. Ha volt is más hal a közelben, nem fértek a felkínált csalihoz. Mivel lehetne szelektálni?
Gyorsan kiderült, hogy semmivel, vagy legalább is nálunk nem volt olyan csali.
Természetesen a giliszta, csonti félre lett téve, mert azt már vízközt megfogta ez a falánk ragadozó. A csemegekukorica szintén a kedvencei között szerepel. A nagy szemű pálinkás, mézes, kagylós cukk se okozott nekik problémát.


Kicsi, de megmentette a napot

Egy idő után baromi idegesítő volt állandó jelenlétük. Ideje volt helyet változtatni.
Kiballagtam a kő spiccére. Tudtam, hogy folyás szerinti alsó oldala rejteget pontyokat. Egy gödör van itt, viszonylag nyugodt vízmozgással. Ha ebbe beletalál a horgász, számíthat halra. Elsőre nem sikerült, de pár próbálkozás után megvolt a jó távolság és irány. Persze, itt már a bolonyai bot nem volt használható, de a Classic Haevy Feeder tökéletes választásnak bizonyult. Kis rakétakosárral szereltem, szintén jelentős hosszúságú előkére kötött horoggal.


Szép egészséges

Végre a kapás után nem gébet húztam, hanem karikakeszeget. Ezt követte még bodorka és egy igazán vehemens kapás után egy dévér/bodorka hibrid.
Kezdtem egészen jól szórakozni. Ez a pár hal meghozta a kedvemet. Szóltam kollégámnak is, hogy jöjjön mellém, mert itt értelmes halak tanyáznak nem úgy, mint az ő környékén. Felhívásom süket fülekre talált. Az éjszakai pókerparti végleg kiütötte.


Napi összesítés

Szerintem fel se fogta, amit mondtam. Bóbiskolt tovább a kövek közé bevackolva. Közben több ponty ugrását is láttam a kő alatti sima vízben. Megpróbáltam rájuk dobni, de a viszonylag vékony zsinór és kicsi kosár nem volt alkalmas a nagy erejű távoli suhintáshoz. Így rövid próbálkozás után újra a mély gödröt kezdtem vallatni.


Megszűntek a keszegkapások, eltűnt az élet előlem. Már éppen az induláson gondolkodtam, amikor táncba kezdett a bot spicce és határozottan meghajlott. A bevágás után már éreztem, hogy "pontygyanús" a helyzet. Jobban húzott, mint a keszegek és többször is a mélybe tört. A laza fék miatt tudott zsinórt is lopni. Kiélveztem ennek a kis potyesznak a fárasztását.


Mégiscsak az első az évben. Merítő szákom persze nem volt összerakva, így csak a merítő fejét kézbe véve nyújtózkodtam a hal felé, ami már a víz tetején pihegett. Sikerült elérhető távolságba kormányozni, és végül megszákolni. Szép egészséges, másfél kiló körüli pikkelyes.
Bekerült a keszegek mellé a haltartóba. Itt gyakorlatilag véget is értek az értékelhető események. Kicsit még napoztam, kiélveztem a szeptemberi nyarat. Dél körül a gyomrom már követelte az ételt, ezért pakolászni kezdtem.

Gyuri ekkorra már kialudta magát és aprította hősiesen a gébeket. Kesergett egy sort, én meg helyeseltem. Mondtam is neki: -Elég sovány eredmény ez az egy ponty és pár keszeg egész délelőttre. Tágra nyílt szemekkel csodálkozott rá fogásomra.
Nem szólhat semmit. Én hívtam, de inkább a szunyát választotta. Alvás és horgászat ritkán összeegyeztethető elfoglaltság.


Heavy Feeder, szívem csücske

Autómmal a gát tövében gurultam hazafelé. A mai napi eredmény és a látott halak ismeretében, már egy etetés kialakításán járt az eszem, a parttól és a kőtől is elérhetetlen távolságban, egy mesterséges tartás mellett. Otthon már elkészült az áztatott kukorica és búza. Csak arra vár, hogy vízbe kerüljön.
Remélem az idő és a vízállás kedvez nekem, és akkor már a következő beszámolóm több és nagyobb dunai pontyról fog szólni.