Az éjszakai harcsahorgászat az egyik legizgalmasabb horgászat, sosem lehet tudni, hogy a bevágást követően mekkora hallal akadunk össze, hisz ez a legnagyobbra növő édesvízi halunk. Szívesen vadászok rájuk bármilyen módszerrel, de a kedvenceim mégis az óriás antennás úszóval történő horgászat és a pergetés. Ezekhez a módszerekhez elegendő néhány fürge csalihal vagy pár darab wobbler.

Végre az idén is elérkezett az a pillanat, amikor kézbe vehettem a harcsázó arzenálomat és elindulhattam az egyetlen környékünkön található harcsás víz irányába. Három éjszakásra terveztem a kirándulást, általában ennyi idő alatt sikerül becserkésznem pár darab nagybajszút, legalábbis az elmúlt évek tapasztalatai ezt bizonyítják.

Már délutánba hajlott a nap mikor megérkeztem a tópartra. Az első dolgom volt, hogy alaposan kifaggassam a halőrt az idei harcsafogások felől. Elkeserítő választ kaptam, miszerint az idén még méretes harcsát sem fogtak. A másik szomorú tény az volt, hogy a tó vízszintje az átlagosnál több mint egy méterrel magasabb volt, ezért az amúgy parti nádas messze benyúlt a vízben ezzel lehetetlenné téve a pergetést. Nem maradt más lehetőségem, mint az élőhalas horgászat, szerencsére készültem csalihallal rendesen. Számomra az ideális csalihalat a bő tenyérnyi kárász jelenti, ez a méret már gond nélkül képes egész éjjel locsogni az óriás antennás készség horgán, és előbb-utóbb a harcsák érdeklődését is felkelti.
Amint kiválasztottam a számomra legtetszetősebb helyet, rögtön sátorveréshez és a szerelékek összeállításához láttam.


Jónak ígérkező öblöcske, egy próbát biztosan megér


Harcsás esélyekkel kecsegtető pálya. Partról egy kicsit nehéz meghorgászni, de nem kivitelezhetetlen

Ha harcsázásról van szó, nem ismerek pardont. A botot, orsót, zsinórt, és minden apróságot úgy állítok össze, hogy a lehető legnagyobb igénybevételnek is megfeleljen. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy életem harcsája a felszerelésem hanyagsága miatt hagyjon faképnél. Már évek óta sikeresen használom az Energo Team Catfish Classic 300 grammos dobósúlyú harcsázó botjait, amikhez az idén még beújítottam két darab Banax Koós orsót is. Ezeket a kávédarálókat, ha kézbe vesszük, lehet érezni, hogy van bennük kakaó, nem okoznak csalódást. Az új orsókra új zsinór is dukált, ezért mindenikre 300 méter vadiúj Penn fonott zsinór került, az 51 kg-os kaliberből.


Az „erő” velem van!

Amint esteledni kezdett már bevetésre készen álltam, minden a helyén volt már csak a szerlékek bejuttatása volt hátra. Náddal vízinövénnyel teli, akadós terepet választottam, ezért a bedobás nem volt megoldható, de mivel a tóban engedélyezett a behordás, éltem a lehetőséggel és fürdőnadrágra vetkőzve, úszva vittem be, a felcsalizott horgokat.
A nap sugarai egyre halványulni kezdtek, és idővel egy-két csillag is szemérmesen csillogni kezdett az égbolton. Sötét éjszakának néztem elébe, a Hold csak éjjel két óra körül kel majd fel, addig van esélyem a nagybajszúra. Az időjárási körülmények is ideálisak voltak, a dolog lényege már csak a harcsákon múlott. Teljes sötétség volt mikor az első rablást meghallottam, és pont az egyik óriás antennám közeléből hangzott, ez némileg megdobta az adrenalin szintemet, de sajnos csak annyival maradtam. Az éjszaka hátralevő részében síri csend volt, a kapásjelzőim is csak a virgonc csalihalak úszkálását jelezték.
Még volt fél órácskám, míg kikandikált a hold a dombok mögül, fogtam a pergető cuccot és elballagtam a gátra, ott még viszonylag lehetett dobálni a műcsalikat, nem akadályozott a növényzet. Sajnos a wobblerek iránt is csak két kisebb süllő érdeklődött, amiket rögtön amnesztiában részesítettem. -Nem miattuk jöttem!
Időközben felkelt a Hold is és fényárban úszott az egész táj, ezért én is bevackoltam magam a sátorba és az alvás mellett döntöttem, úgyis volt még két éjjelem a harikra, -majd csak történik valami.

Reggel kicsit fáradtan keltem, majd gyors kajálás után felfedezőútra indultam a tó körül. Harcsaforgást vagy bármi harcsára utaló jelet kerestem, hogy majd esetleg ott próbálkozzam éjszaka, de néhány pontyugráson kívül semmit nem láttam.


A reggeli nap sugarai a vízisiklókat is előcsalogatták


Valahol a víz mélyén ott vannak a harcsák is

A nappalt többnyire pihenéssel töltöttem, hogy legyen erőm ébren maradni az éjszakai horgászat folyamán. Lassan teltek az órák, de csak eljött az este is, és ismét a botjaim mellett kuporogva vártam, hogy egy bajszi lehörpintse valamelyik kárászomat a horoggal együtt. Ezúttal már több rablás hallatszott, de sajnos mind a nádas mélyéről, nem akaróztak kijönni onnan. Ez az este is eseménytelenül telt számomra, de még nem adtam fel a harcot, volt még egy dobásom.


Az éjszakai bevetést ép bőrrel megúszta a csalihalam

Az utolsó nap változtattam a taktikámon. A bajszik nem voltak hajlandók egy araszt sem kijjebb jönni a nádból a csalim után, ezért a hegy és Mohamed példájából kiindulva, bevittem a nád közé a horgaimat. Bármire elszánt voltam, csak már kapásom legyen. Kicsit rizikós volt a dolog, mert ha nem akasztok idejében, és nem tudom kitépni az akadóból a halat, akkor semmi perc alatt felcsavarja magát a nádszálakra, és onnan ki nem jön soha az életben. Ennek ellenére bíztam éberségemben és a felszerelésem erejében, ezért nem paráztam feleslegesen.

Éjfél után járhatott az idő, mikor lekoppant a szemem pár pillanatra. Amint felpillantottam meghökkenve vettem észre, hogy az egyik kapásjelzőm a bothoz van ragadva. Gyorsan felkaptam a botot, de már késő volt -becsavarta magát! Kihasználta a pár pillanatnyi kihagyásomat és élt a lehetőséggel. Engem sem abból a fából faragtak, hogy ilyen könnyen hagyjam magam átverni, ezért gyors vetkőzés és a bottal a kezemben indultam a hal után a nádba. Meg is találtam, közeledésemre iszonyatos pancsolásba kezdett, nem volt nagy ezért könnyűszerrel állon ragadtam és kievickéltem vele a partra. Megküzdöttem érte, de legalább harcsaszagom lett.


Az akadás tökéletes volt

Mivel már úgyis vizes voltam, újracsaliztam a horgot és bevittem a cájgot, de már nem történt semmi reggelig.


Ezúttal nem volt nehéz dolga a botnak

Amint a reggeli fények lehetővé tették gyorsan készítettem néhány fotót a háromnapos túra egyetlen főszereplőjéről, majd pakolás és irány haza. Már nagyon kijárt egy emberes zuhanyzás és egy kiadós alvás, a kirándulás minden értelemben megtette a hatását. Sajnos nem sikerült komolyabb hallal összeakadnom, de nem csüggedtem hisz még előttem az egész nyár.