Október elején megérkezett az igazi ősz. A levegő hűvös és nehéz volt a reggeli párától. Hideg szél fújt, miközben a székesfehérvári Vidámparki tó felé kerekeztem. A fák egykedvűen tűrték az újabb és újabb rohamokat. Megszokták már, a királyok városa meglehetősen szeles-viharos hely, történelmi és meteorológiai szempontból egyaránt.
Napközben még meleg volt, de a reggelek már csípősek. |
Szerencsére nem kellett messzire mennem, egy fűzfa lombjának szélárnyékában ütöttem aznap tanyát. Előző nap este az ablakon kinézve biztos voltam benne, az úszós botok otthon maradnak. A finomszerelékes horgászat talaján maradva kínáltam magát a feeder peca. Számtalanszor bizonyított igazán extrém időjárási körülmények között.
Etetőanyag kavalkád. | Bekevert finomságok. Az illatuk se kutya! |
Kedvenc Competition Feeder-emet sosem hagyom otthon, mindig szorítok neki helyet a botzsákban, ráadásul amilyen vékonyka, nagyon nem is foglal sokat. Mellé ezúttal az ET Excalibur Feeder-t választottam. Régóta kiváncsi vagyok erre a középerős botra. Az Excaliburon method szereléket használtam, míg a Competition Feederen a második legegyszerűbb szereléket, amit ismerek.
Egyszerű horgászállásom. | Alig vártam, hogy kipróbálhassam! |
Fő az egyszerűség! A csali ezúttal csonti volt a könnyebbik, és pellet az erősebbik boton. Kifejezetten szeretek pelletet használni. Könnyű vele csalizni, jól tartja magát a vízben, kevéssé romlékony és nagyon sok ízvariáció elérhető belőle. Egy szó mint száz, rendkívül praktikus csali!
Már fárasztok is. | Szép kis uszonyos vette fel az egy szem pelletet. |
Ugyanezért szeretem a method szereléket is. Bár sokáig idegenkedtem tőle, elég volt egyszer kipróbálni, és máris elkötelezett híve lettem. Az egyik lényege a nehezék tányér alakja, amely repülés közben lefelé fordul, ezért vízbe éréskor ez csapódik be először. Nagyon praktikus, mert nem ver ki a becsapoódás ereje a kosárból etetőanyagot, ezért keverhetjük szárazabbra, jobban fog bontani a víz alatt. A másik előnye, hogy egyszerű megtölteni. Bár kapható töltőforma is az ilyen rendszerű kosarakhoz, egyszerűbb, ha a kezünkbe veszünk egy adag etetőanyagot vagy ragasztott pelletet, majd a kosarat a drótos felével lefelé fordítva egyszerűen rányomjuk. Nem kell olyan erősen.
Mindig használom a zsinórklipszet. A pontos etetés nagyon fontos! | Portré reggeli közben. |
Az első kapás bedobás után 10 perccel érkezett, szép kis tükrös volt a tettes. Erőteljesen védekezett a horgon, és bár az Excalibur Feederen sokkal erősebb szerelék volt felkötve, mint a Competition-on, nem akartam nagyon erőltetni, nehogy felesleges sérülést okozzak a halnak. Nem szeretem, mikor az erőteljes bevágástól megszakad a szájuk, esetleg olyan uszonyost szákolok, amelyiknek már rojtosak az ajka. Az ilyesmi mindig elszomorít.
A light feederen egyszerű úszórögzítőbe kapcsoltam a könnyű kosarat. A forgó előtt egyetlen gumiütközővel ütköztettem meg. | És így nézett ki az Excalibur egyszerű method szereléke. |
Másodszorra is formás tükröst akasztottam a karcsúbb boton. Itt már komolyan kellett vennem a fárasztás minden pillanatát, előkém 0.12-es Competition Leader volt, rajta az egyik kedvenc horgomat, egy Drennan Carbon Feeder-t kötöttem 14-es méretben. Kis méretű, de rendkívül erős horog. Tovább tartott megszákolni, a hal ki-ki tört, ilyenkor magának követelt jópár méternyi zsinórt a dobról. A bot is, orsó is szépen dolgozott. A horgászat kezdetétől számított háromnegyed óra után meglett a második potyka. közben persze szépen jöttek a keszegek is.
Csali a light feeder horgán | És a fárasztás. Nagy élmény ezzel a karcsú bottal! |
A mellettem botjait őrző két spori közül az egyik ez alatt az idő alatt egy potykát akasztott, a másik semmit sem. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a hagyományos fenekezős technikák ideje lassan lejár. Teret hódítanak a modern, lágy mégis erős pálcák, precízebb orsók.
Újabb szépséget marasztaltam egy fotóra. | Nekia csonti-kukorica szendvics tetszett meg, valóban jó párosítás. |
Mindent egybevetve a délelőtt nagyon kellemesen telt, bár a szél a lelket is kifújta belőlem. Örültem, mikor hazaértem és egy pohár forró teát szürcsölve megmelegedtem. Soha rosszabb pecát!
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...