Sokan kifejezetten szeretik a borongós, esős időt a harcsa horgászatára, én valahogy jobban szeretem a meleg nappalokat követő éjszakákat. Kellemesebben telik a horgászat és halat is mindig fogok. Természetesen, ha árad a víz, akkor nem tud olyan zord idő lenni, hogy ne menjek ki horgászni, de ezúttal áradásról nem lehetett beszélni. A csapadék mennyiség arra volt elegendő, hogy dagonyázáshoz kellő mennyiségű sár legyen. A csalihalfogással eltelt az idő, este 9 körül érkeztünk a tópartra Szilárd barátommal. Hideg, szemerkélő eső és szél fogadott. A tógazda csodálkozott elszántságunkon, de ahogy egy barátom megjegyezte: -Nincs rossz idő, csak kedvetlen turista!

A legfontosabb: erős, nagyméretű horgok

Ezt az orsót már nem kell bemutatni, dobjára PENN fonott zsinór van csévélve

Gyorsan kipakoltunk, előkészítettünk minden szükséges felszerelést, és igyekeztem minél hamarabb beélesíteni a cájgokat. Szeretem még napvilág a helyén tudni a kishallal csalizott kampókat, hogy minél pontosabban a kívánt területen locsogjon egész éjjel. Mivel közel az akadókhoz horgászom, ezért akár fél méteren is múlhat a dolog. Amennyiben ezekhez túlságosan közel kínálom fel a csalit, akkor nem tudom kicibálni időben a megakasztott halat, ha meg messzebb van, akkor elég gyakran figyelmen kívül hagyja az izgő-mozgó csalihalat. Elég kényesen odafigyelek erre, minden lehetőséget felvázolok magamban és még így is ér néha meglepetés.
Felszíni bójás módszert alkalmaztam, jó tenyérnyi kárászokkal a horgon. Mivel ezt a végszereléket dobni nem igen lehet, ezért behordtam a cuccot. Tekintettel arra, hogy az idő sürgetett, nem pepecseltem a saját csónakom összeszerelésével, egy kölcsönkért csónakkal igyekeztem a helyükre juttatni a cájgokat. Meg is bántam! Az instabil ladikból pillanatok alatt a vízben találtam magam, ruhástól, telefonostól. A ladikra már nem volt többé szükségem, úszva vittem be a bójákat. A második éjszakára természetesen már előkészítettem a gumicsónakomat.

Folyamatosan csepergett az eső, köd telepedett a völgyre. A szokásos esti sötétnél is sötétebb éjszaka köszöntött reánk. Az esti fürdőzés után jól esett száraz ruhába bújni, magamra öltöttem a gázló ruhámat is, habár elsősorban legyezni használom, de ebben a szomorú nyálkás időben jól jött, megóvott az átázástól.

Szilárd a gilisztacsokrot erőlteti, és nem eredménytelenül

Puhatestűekhez elég egy horog is

Kishallal én horogkombinációt használok

Éjfél előtt felharsantak ez első rablások, a süllők riogatták a kishalakat, a bajszik még egyelőre kussoltak. Rendesen benne jártunk az éjszakában, mikor az első harcsarablások elhangzottak. Amennyire tudtam betájoltam őket a sötétben, de nem abban a zónában csattantak, ahová a horgok voltak telepítve, jóval távolabbról szóltak. Nem keseregtem, tudtam, hogy előbb-utóbb az én horgaimat is meglátogatja valaki, a kishalaim fürgék, és a kiválasztott akadósor is vonzza a bajszosokat.
Barátom is türelmesen kuporgott a hatalmas gilisztacsokorral csalizott botjai mögött. Ő legszívesebben fenék közelében, puhatestű csalikkal keresi a márványos testű ragadozókat, korábban ez a technika hozott neki sikereket. Én már sok módszert végig próbáltam, és ha nem pergetek, akkor kishallal horgászom legszívesebben, a nagyobbak mindig erre csábulnak el.

Az első bajszosom

Ő már valamivel nagyobb

Éjjel 2 óra is elmúlt, de nem volt jelentkező egyelőre, az eső nem akart szűnni, egyre zavaróbb volt az arcomba csapódó permet. Már-már azon töprengtem, hogy a sátorba bújok, akár Szilárd, ő hamarabb megunta. Valami mégis arra késztetett, hogy ne adjam még fel. A következő pillanatban, mintegy villámcsapásként jött a kapás. Erőteljesen odavágtam, a kapásból nem tudtam következtetni a támadó méretére, ezért jobbnak láttam minél keményebben behúzni. Pár perc alatt a lábam előtt tekergett az első hari. Állon ragadtam, kissé hamar, mert lehámozta az ujjaim begyét, de ha már megvolt nem engedtem. Mire barátom kikecmergett a sátor elé én már a parton álltam a hallal.

Lassan hajnalodott, pirkadt az ég alja, ekkor rabolt rá a következő útonálló a fürge kárászra. Nagyobb volt, mint előző társa, és a színe is merőben különbözött. A foltok nem voltak annyira kihangsúlyozottak rajta. Combig begázoltam a vízbe és a nádfal előtt ragadtam állon. Kissé tekergőzött még, de erősen tartottam. Ő volt az utolsó, egy óra múlva már teljesen világos volt. Az eső elállt és a napsugarak utat törtek maguknak a felhők közt.

Párban jobban mutatnak

Természetesen…

…elmehet

Ő is…

…tovább élhet

Az újabb éjszaka, újabb reményekkel kecsegtet

A második éjszaka kellemesebb volt az időjárás, de lényegesen világosabb is volt. Egész éjjel kitartottam, de egyetlen kapás sem borzolta az idegeimet. Rablást is alig egy-két darabot lehetett hallani, csend honolt, csak a madarak vitatkoztak a nádban a szálláshely felett. Eseménytelenül teltek el az éjjeli órák, és a hajnal sem hozott változást, de ennek ellenére az első nap történései kielégítették vágyaimat. Kellemes emlékekkel térhettem haza.