Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet…

A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt ez máshogy az idei, 2025-ös esztendőben sem, a téli süllőzés után az ébredő harcsák fenekező horgászata került sorra, némi keszegezéssel vegyítve, a sűrűbb kapásélmény végett. Ezután egy számomra nagyon kedves időszak, a felszíni horgászat következett, a májusi felgyorsult vízben először kishal imitációkkal kezdtem kergetni a balinokat, majd ahogy elkezdett érni az eper előkerültek a felszíni csalik, a duci crank-ek és a popperek, hogy le se kerüljenek a kapocsból a kérészrajzás végéig. Idén a megszokottól később zajlott ez a kivételes természeti jelenség és a balinok mellett néhány harcsát is sikerült a felszínen horogra keríteni. 

A májusi felszíni horgászat szép balinokat adott

Különösen a teljesen felszínen húzható kicsi crank csalik voltak eredményesek

A július is szólhatna a harcsázásról, ám újra szabad horgászni ilyenkor a kősüllőre, amit a tilalmi ideje alatt rettentő könnyen meg lehetne fogni, de egyes helyeken még ilyenkor is több darabra lehet számítani. Egy mederben lévő, nem túl mély vízű kövezésen az időszak elején minden évben eredményes tudtam lenni, ráadásul napközben szeret itt a köves, így még korán se kell kelni, vagyis különösen kedves számomra ez a horgászhely. Az első alkalommal csupán szűk másfél órát tudtam horgászni, ám néhány akció mellett 2 jópofa köves is horogra került, az ilyenkor favorit 7 cm-es, zöld Wizard Power Kick csalira, így bizakodva és lelkesen készültem a következő alkalmakra. Bősz pakolásba kezdtem, átszortíroztam a kősüllőre alkalmasnak vélt csalikat, pótoltam az ősszel elkopott jigfejeket, majd a következő horgászat során nem sikerült kapásra hasonlító eseményt elérnem. Már a hazamenetellel kacérkodtam, amikor egy semmilyen elnehezedésre behúzva jókora ellenállásba ütköztem. Az első pillanatokban csak a jókora súlyt éreztem, majd emelkedett valamennyit a hal és elkezdett felém úszni, vagyis akkor még azt hittem én húzom, de a csónakhoz érve, sodrással szemben ment tovább. Amikor ráfogva a dobra megpróbáltam emelni, mindössze egy-két méltatlankodó pumpálást és 2 mp-es megállást tudtam elérni, no meg azt, hogy komolyan vette a dolgot és a part felé fordulva úgy megtépett, hogy a horgonyt felvenni se volt érkezésem.

Jó játék a kősüllőzés

Finnyásabb halaknál a klasszikus jig az eredményes

Pláne, amikor megenni sem akarják, csak leálazzák a csalit

Mindenesetre konstatáltam, hogy valószínűleg harcsával akadtam össze és így már nem csodálkoztam, hogy nincs kősüllő a pályán, vagy másik helyre, vagy a harcsa bendőjébe költöztek kedvenceim. Ilyenkor ugye 2 dolgot tehetünk, vagy keressük a kősüllőt másik horgászhelyen, vagy megpróbáljuk a harcsát, harcsákat megfogni ugyanitt. Persze ez a megakasztott hal valószínűleg más búvóhelyet fog keresni, ám a kisebb, 10 kg alatti harcsák legtöbbször nem egyedül laknak egy-egy szakaszon, így a hazafele úton már a visszavágón gondolkodtam. 

Nem akartam teljesen kizárni a kősüllőket sem, így csak egy árnyalattal erősítettem a felszerelést, a Wizard Edge Spin 12-36 grammos botra a Wizard Skill 4000-es orsó került, a dobra pedig 10-es Wizard Jig Braid zsinór. No jó, a teljes igazság az, hogy ezzel a kombóval dobtam a nagyobb poppereket a kérészrajzáson, fogtam 3-4 kilós harcsát is vele, így csak beléptem a sufniba és levettem a felszerelt készséget a tartóról. 

A Wizard Edge Spin bevált a nagyobb popperekkel és a jiges horgászatra is

A Wizard Kick gyorsabb vízeken kerül elő nálam

Néhány nap múlva rekkenő kánikulában horgonyoztam le a csónakkal és egy árnyalattal nagyobb, 10 cm-es gumikkal kezdtem a horgászatot, gyors itt a víz, így néhány dobás után a kezembe került Wizard Kick gumit kezdtem nézegetni, kerítettem is hozzá egy alkalmas méretű jigfejet, amelyből 12 grammos kellett, hogy szerintem harcsának megfelelő, nem kifejezetten jigelős, inkább eltekerős stílusban tudjam vezetni. Nem is maradt el az eredmény, jó kis ideges kapás után harcsát fáraszthattam, vagyis igazából csak kitekertem a 40 centis apróságot. A kis eredmény is eredmény, fogtam harcsát, node persze nem erre vártam. Néhány dobás után újabb, ezúttal elnehezedős kapás után egy hasonló méretű süllő került időszakosan a csónakba. No most legyek okos, elriasztottam a nagyobb harcsákat, vagy mi történt? 

Elsőként egy kisebb harcsa jelentkezett

Nemsokára egy hasonló méretű süllő került horogra

Nyugodtan tűrte a sietős fotózást

Jókora viharral lehűlés érte el az országot, napokig szeles, frontos idő volt, így arra jutottam, hogy egy utolsó harcsás próbálkozást csak teszek, ám ezúttal komolyabb méretű mélyretörő wobblerekkel próbálom meg becsapni, vagy legalábbis felidegesíteni a kövezésen lakó bajszikat. Az ötlet a fotelből nagyon szupernek tűnt, ám se a könyököm, se az utóbbi időben egyébként is érzékeny csuklóm nem örült a kihívásnak, így bő fél óra után elég volt a dicsőségből és felvettem a közepes pergető botot, a kapocsba pedig a 10 cm-es sárga, talán 019-es színkódú Wizard Kick került.

Nem ért feneket a csali! Mielőtt beült volna a gumi, tompa elnehezedést éreztem, majd valami elkezdte kihúzni kezemből a botot. Ennyit a csukló pihentetéséről, állapítottam meg és elkezdtem terelgetni a halat, amely hasonlóan viselkedett, mint a pár nappal előbbi társa, a csónakig egész hamar visszaúszott, majd ahogy felfele kezdtem volna emelni, megvadult és a part felé indult. A valamivel alkalmasabb felszereléssel azonban már partiban voltam, persze zenélt egy sort az orsó, ám nemsokára meglassult és a sodrást kihasználva lefelé vette az irányt. Én viszont ezúttal nem voltam rest, kidobtam a horgony kötelét, amelyen egy jókora bólya hivatott visszavárni engem, amíg a hallal foglalkozom, így pillanatok múlva már együtt haladtam a hallal. Így, hogy fölé tudtam állni, már egyre inkább átvettem az irányítást és nemsokára az első buborékokat, majd burványokat is megláttam.

Persze nem jött még el a csata vége, párszor magára tekerte a zsinórt, majd azt lerúgva jókorákat bólogatott a bot, ám hamarosan teljes terjedelmében megláthattam a halat, amelyet a tiszta vízben méter felettinek saccoltam. A csalit viszont nem láttam, csak a fluorocarbon előke látszott, amely persze szépen felfeküdt a kefefogazaton. No, ennek fele se tréfa, futott át az agyamon, még majd elreszeli nekem a zsinórt, így előre léptem a csónak orra felé és bal kézzel felvettem a merítőt. A következő fordulásnál még nem jó irányból érkezett a hal, de az újabb lehetőséget nem hagytam ki, a feje felől ráhúztam a merítőt, egyúttal lazítva persze a zsinórt. Jókorát zurbolt a merítőben, de aztán megnyugodott és szépen tűrte, hogy még a vízben megszabadítsam a mélyre nyelt műcsalitól. Nem sokat teketóriázott, a süllyedő és így laza zsinóron lévő gumira jókorát rászívhatott, mert messze a szájüregben találtam meg a gumihalat.

Sötét színezetű, erős tiszai harcsa a zsákmány

Pár centivel méter alatt, pár dekával 6 kg alatt

Már egy ekkora harcsa kefefoga is képes elreszelni zsinórunkat, főleg, ha hosszúra nyúlik a fárasztás

Természetesen nem biztos, hogy ez a harcsa lakoltatta ki kedves kősüllőimet, ám több, mint gyanús, hogy négy horgászatból két alkalommal is akasztottam többkilós halat ezen a helyen, holott előtte évekig egyet sem. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy visszatérek ide, és az is biztos, hogy a biztonság kedvéért egyelőre az igazán könnyű kősüllős bot helyett inkább egy ilyen középerős felszereléssel fogom kergetni a köveseket is.