Április közepe felé végre az időjárás már inkább hasonlított a tavasziasra, mint a télire. Sajnos az idén igen megkésett a kikelet, és a halak is passzívak voltak a szokatlanul hűvös időszakban. Azok a halak, amelyeknek a horgászatára a leginkább óhajtoztam, nem mutattak aktivitást. A hideg víz miatt nem mozdultak ki a vermelő helyekről a harcsák… Igen, rájuk vágyakoztam. Aztán megtörtént a várt esemény, egy sekély vizű tóról érkezett az első hír, hogy látványosan megmozdultak a bajszosok. Az egyik vermelő helyen a délelőtti órákban elkezdtek forogni a harcsák, és délutánra már el is hagyták azt. Ezt a vizet 2 napra rá lehalászták, így ez nem jöhetett számításba, de volt még egy hasonló kondíciókkal bíró tó a közelben, így be is terveztem az első éjszakai harcsázást.
Borongós, esős időt kaptam |
Kétféle taktikával készültem: felszíni és fenekező módszerrel kívántam felkínálni a tenyérnyi csalihalaknak. A kiválasztott terep erősen akadós mivolta miatt nem bíztam semmit a véletlenre. A felszerelésemet a legnagyobb várható halakhoz igazítottam, és a temérdek vízben lévő fa miatt még rátettem egy lapáttal. Igaz, hogy fiatal a tó harcsaállománya, de bármikor beugorhat egy jobb példány, és akkor nem szeretnék keserű emlékeket. Erős botokkal, izmos orsókkal, és rönkvontatásra is alkalmas fonott zsinórokkal készültem a bevetésre. A felszíni módszerhez az Energo Team Power Cat botjait találtam a legalkalmasabbnak. Erős karókról van szó, amelyek intenzív terhelés esetén is megállják a helyüket. A fák közül, már egy 15-20 kilós halat is, kihúzni szükség van ezekre a botokra. A megakasztott harcsát nem engedhetem a fenéken nyújtózó combvastagságú fák közé, ezért igen nagy erőt kell kifejtenem a fárasztás ideje alatt végig. Mivel a partról horgásztam ezért így is kétesélyes volt a dolog, hogy bekeveri magát a hal valamelyik ág alá, de ezzel a cuccal akár az egész fát is kihúzhatom. A felszíni szerelékeimet bójás módszerrel szereltem. A csónakos horgászat nem megengedett, így ezeket csak gázolva lehet behordani, amit a gázlóruhámban kényelmesen el tudtam végezni.
A fenekező módszerhez szánt horgászbotom szintén masszív darab volt, de ugyanakkor rugalmasabb, mint a felszínire szerelt pálcák. Az ok egyszerű: ezzel a bottal be kellett dobnom a kishalat, amennyiben egy gerinces bottal teszem, könnyen kiszakadhat a csaliból a horog. Ezért esett a választásom a szintén Energo Team márkanév alatt futó Ocean Pilk nevezetű botjára. A fenéken felkínálni szándékozott horgomat az akadók széléhez készültem bevetni. Itt nem kellett tartanom attól, hogy az aljzat közelében lévő zsinórom elakad az ágakban.
Mindenik botra a Banax Koós harcsázó orsóit szereltem. Ezekkel a csörlőkkel az offroad autókat is ki lehet vontatni a sárból. Dobjukra 51 kilós szakítószilárdságú fonott zsinórt csévéltem, így vártam az éjszaka urait.
A felszíni fegyver | A fenekező is kemény legény |
A horgászatra tervezett napok időjárása nem kényeztetett el különösebben, végig esős, nyálkás idő volt, de ez engem nem érdekelt, a lényeg, hogy az ilyen időjárás a harcsákat is megmozgatja. Talán nem is csoda, hogy az est közeledtével úrrá lett rajtam az izgalom, minden pillanatban vártam, hogy rácsavarodjon egy bajszos valamelyik csalihalamra. Az év első harcsázása, ideális időszakban, a harcsáknak kedvező időjárási körülmények mellett, kell ennél több, hogy hevesebben kalapáljon az ember szíve?
Hiába tekintettem nagy várakozásokkal az éjszaka elé, esemény nélkül teltek az órák. Éjfél is elmúlt, lassan a fáradtság is úrrá lett rajtam, így elszundítottam. Hajnali 5 órakor az egyik bójásra szerelt botomon kapást jelzett a csengő. Félálomban pattantam ki az autóból, gyorsan megragadtam a botot, és tisztességesen odavágtam, ám a várt ellenállás elmaradt. A parthoz tekerve a cuccot, egy 2 kilós harcsakölyök nézett velem farkasszemet. Csak meglett az első bajszosom, noha kisebb a vártnál, de nem panaszkodtam. A nagyobb halakra tervezett felszerelés akadály nélkül siklatta ki a kis ragadozót, némileg szégyelltem is magam, hogy ágyúval lőttem verébre, de én nem rá készültem, hanem a nagyszüleire. A kis bajszos reggelig pontyzsákban raboskodott, ugyanis kíváncsi voltam, hogy mit öklendez vissza, mivel táplálkozott.
Az első |
Bizony a durbincsot sem veti meg |
Remélem, még találkozunk |
Az első éjszakám eseményei elvárásaimon alul maradtak, de egyelőre nem csüggedtem, bíztam a helyválasztásban, és a harcsák étvágyában. A következő éjszakán is hasonló időjárást kaptam, esett az eső vég nélkül. Éjfél előtt egy órával a fenekezőre tűzött bodorkám felkeltette valakinek az érdeklődését. A kapásjelző karika lassú tempóban közelített a bottesthez, amit nem hagytam szó nélkül. Rendeset beemeltem, és végre normális ellenállást éreztem a zsinórom másik végén. Igaz, ez sem az a példány volt, amely kibillentett az egyensúlyomból, de legalább meggörbítgette a botot. Szép küzdelem volt, amelynek a végén az idei év első 10 kilós bajszosát ragadhattam állon. Az ekkora halaknak már teljes szívemből tudok örülni a hazai viszonyok közt. A bot igen szépen dolgozott, habár nem volt igazi ellenfele a bajszi. A reggelig hátra lévő órákban nem volt több érdeklődő sajnos, de azért nem voltam elégedetlen.
Rendesen beszippantotta a horgot |
Reggel őt is megörökítettem | Még így is egyet |
Az eső kora délutánig áztatta még az amúgy is felázott földet. Néha ugyan kisebb időszakokra elállt, de véglegesen csak a délután folyamán oszlottak el az esőfelhők. A nap is kierőszakolta magát a felhők fogságából, és már csak a fák ágairól csöpögött némi víz a földre. A napsugarak megérkezésével jelentkezett a következő harcsám. Elsőre egy jobb csukára gyanakodtam, ami nem tudott ellenállni a felszínen locsogó csalihalnak, de nem,… egy harcsa volt a tettes. Gyorsan a parthoz pumpáltam a furcsa púpos hátú példányt. Ő sem az öregek közül volt, de fogtam, és örvendtem neki ez volt a lényeg. Azért néha megfordult a fejemben, hogy milyen lenne a játék végkimenetele, ha berobbanna egy rendes példány ebben a dzsungelben, de mindig sikerült megnyugtatnom magam, bíztam az általam összeállított felszerelésben.
A nappali bajszos |
Neki sem sikerült megdolgoztatni a felszerelést |
Harmadik, egyben utolsó bajszosom a túrán |
Ragadozó portré |
Őt is visszatettem, akárcsak előző társait |
Az időjárás a naposabbik felét mutatta a nap további felében. Még egy éjszakát átvirrasztottam, de egy zavaró szomszédos horgásztársaságon kívül semmi nem borzolta a kedélyállapotomat. Reggel szembesültem vele, hogy a tó vízszintje is apadt az éjszaka folyamán, megengedte a tógazda a zsilipet a korábban lehullt csapadékmennyiség miatt. Reggel mindent vastag pára borított, kövér cseppekben sorakoztak a vízcseppek mindenfelé. Sajnos a felszerelést nem tudtam levizsgáztatni igazán, de talán legközelebb sikerrel járok majd.
Gyöngyként sorakoznak a vízcseppek | Csöpp-csöpp |
Végre kiakaszthattam száradni a gázlóruhát is |
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...