Sosem hagytam még el úgy a Deltát, hogy ne kerestem volna fel az őnöket. Ezúttal sem lehetett másképp, az utolsó napomat rájuk szenteltem. Néha süllőzés közben be-beugrott egy- két jobb darab az esték folyamán, de nem elégedtem meg a véletlenül fogott balinokkal, célzottan rájuk akartam horgászni.
Az Ó-Dunán csak kis balinokkal találkoztunk |
Barátaimmal olyan helyeket, szakaszokat kerestünk fel, ahol a tapasztalat szerint nagyobb mennyiségben lennie kell ezekből a fogatlan rablókból. Mivel a Duna kissé piszkos árnyalatúnak bizonyult, az Ó-Dunán kezdtük becserkelni a ragadozókat. A tavakból kiáramló tiszta víz ideálisnak tűnt, nagyon bíztunk a sikerben. Rá is akadtunk a célzott halakra, de közel sem akkora létszámban és egyedsúlyban, mint ahogy azt szerettük volna. Egyértelműen a Salmo Thrillt erőltettük. A hosszú dobások a tiszta víz miatt kulcsfontosságúak voltak. A rablásokat kellett célozgatnunk, amik mindig a dobástáv határán fordultak csak elő. Nyitott felkapókarral lestük, hogy hol menekülnek az apróságok, és abban a pillanatban kellett is lendíteni a csalit. Ezek a rablások nem mindig a szokásos locsolós megmozdulások voltak, előfordult, hogy csak néhány megugró sneci jelentette a támpontot. A partszélben és a víz közepén egyaránt mozogtak, nem lehetett kiszámítani előre, hogy hol bukkannak fel. A fárasztó kísérletezés kevés halat adott, ezért a több akció reményében a Duna homokpadjait kerestük fel.
Egy újabb apróság a tiszta vízből |
Ígéretes helyek sorakoztak egymás után, több kilométeres alkalmasnak vélt partszakaszon kezdtük meg a csorgást. A parttól mintegy 30 méterre álltunk be és ezzel párhuzamosan a sodrással haladva a sekély víz fele dobáltunk. Növények, nádfalak, vízben álló öreg fűzfák tették érdekessé a terepet. Bárhonnan meglephetett bennünket egy-egy balin és jó esélyünk volt a nagyobb példányokra is. Rablást egyelőre nem fedeztünk fel, az időközben megromlott fényviszonyok és a folyton változó szélirány sem kedvezett nekünk. Olybá tűnt, hogy ez a kísérlet is meddőnek bizonyul. A borongós, szürkületi fények, valamint az opálos víz miatt a fényes felülettel ellátott Thrill került a kapcsokba és kissé kedvünket vesztve kezdtünk el dobálni. Rövid horgászat után megvolt az első útonálló, majd ezt követte a második és harmadik is. Kezdtük végre nyeregben érezni magunkat.
Megvan az első | A Thrill győzött |
Szépen szájszélben, ahogy kell! | Láttam én már karón varjút |
A Thrill hozta az elvártakat, de… Mivel én sosem elégszem meg, és folyton kísérletezek, ezért elkezdtem turkálni a csalis dobozaimban. A kezembe akadt a 4,5 centis Salmo Boxer. A nagytestvérrel, a 7 centis Boxerrel sok balint fogtam az éjszakai harcsázásaim közben, és nem is voltak rosszak. Gyorsan összeraktam a képletet: - rossz látási viszonyok + csörgő, figyelemfelkeltő csali = balin. Ha éjszaka bevált a nagy, miért ne működne nappal a kicsi?!
Hamarjában fel is csatoltam a duci wobblert. Már az első dobásban benne volt a hal. Ily gyorsan még nem igazolódott be egy feltevésem sem. Talán nem meglepő, hogy ezek után többnyire ezzel a csalival szűrtem a vizet.
A két sikercsali egyszerre hozta a halat | A zavaros víznek köszönhetően színtelenek voltak a halaink |
Szemtől szemben | Árpi megmutatja az átlagméretet |
A kis Boxer egyedüli „hátránya" a dobástávban mutatkozott meg. Tiszta víznél ezt igazi hátrányként könyvelhetnénk el, amikor esetleg nagy távolságra kell felkínálnunk a csalit. Mivel a víz még csak az áttetszőség határán mozgott ezúttal nem volt indokolt a távdobás. Az adott esetben viszont csak előnyökről számolhatok be. A csörgésével, intenzív veretésével pontos támpontot adott a halaknak a szürkeségben. A kellő dobástávot lazán el lehetett érni vele. Igen fogós csalinak bizonyult, lekörözve a Thrillt is. Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy a mindenkori körülmények között célzottan az őn horgászatára ez a csali a legjobb választás, csupán az adott állapotok közt jobban vizsgázott.
A „nyugtával dicsérd a napot" szólás ezúttal nem állta meg a helyét, hisz napnyugta után is jól fogtam a zörgő duci wobbleremmel a balinokat. Nem is hagytuk abba a horgászatot, bíztunk abban is, hogy egy-két süllő is meglátogat a kora esti órákban. A hold szépen kúszott felfele az égbolton jól bevilágítva a Dunát. Továbbra is a part irányában dobáltunk, csak ezúttal közelebb lopakodtunk hozzá, mintegy 7-8 méterre.
A felhők megkegyelmeztek, ezúttal is volt napnyugta | A sötétség beköszönte után is adta a halat a Boxer |
Egy esti balin |
A horgászatunknak egy elég morbid fordulat vetett végett. Egy belógó bokor előtt csorogtunk el, ami mellett az egyik kövön egy halvány fényforrás volt. Szabolcs egy ottfelejtett fejlámpaként azonosította be a tárgyat, amiből épp merül le az elem. Nem tulajdonítottuk jelentőséget neki. Mindhárman alaposan körbedobáltuk a bokor alját azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán bújik alatta valami rendesebb hal is. Kissé lentebb sodort az ár, a holdvilág úgy esett a vízre, hogy jól kivehető lett a bokor alatti partszakasz. Ismét lendítettem a kezem, hogy dobjak… Ekkor megállt az ütő bennem, valamint a dobás lendülete is elhalt. Szabolccsal meredten bámultunk a kövekre, Árpi lefele dobált ő nem fedezte fel megdöbbenésünk tárgyát. Nyitottam a szám, de nem jött, hogy kimondjam, amit láttam. Megtette helyettem Szabi barátom: -Az ott egy halott ember! –Az! – bólogattam helyeslően. A bokor takarásában félig a köveken, félig a vízben egy ember alakja volt látható. A part is megelevenedett, emberek jöttek elő, ők helyezték a kövekre a fényforrást, várták a rendőrséget.
Egy pontatlan dobás bármelyikünk részéről és szegény fickó kabátján landol a wobblerünk. Szó nélkül csomagoltuk el horgászbotjainkat, majd begyújtottuk a motort és lassan szálláshelyünk felé vettük az irányt.
Horgászat a Duna-deltában: www.fishtours.ro
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...