Korábban a bolognai botok kiválasztásáról volt szó, ideje szót ejteni arról, mi történik ha horgászunk is vele. Az élő Tiszát céloztuk meg, az ET Blade Bolo 6-os változatával, hogy hamisítatlan folyóvízi keszegezést örökítsünk meg.

A Tisza folyó kegyes volt hozzánk

A botra, ahogy már korábban említettük, a Banax Blitz 750-es orsó került. 0,17-as Carp Expert UV zsinórra esett a választásunk és Fudo SB-CHINU 8-as méretű horgokat kötöttünk fel.

Kovács Adrián, a Salmo Team tagja is szeret békés halakra is horgászni

Az etetőanyagba, melynek alapja piross és sárga Carp Expert volt, 40%-ban folyami agyag került nehezítésnek. Akár még többet is elviselt volna, de reméltem , hogy ennyi is elég lesz. Szinte hihetetlen megnézni, hogy az agyaggal kőkeményre gyúrt gombócok hogy viselkednek a víz alatt. A jól összegyúrt etetőről az az első benyomásunk, hogy majd nagyjából Szegednél kezd el bontani pár hét múlva. A víz hatására azonban azt látni, hogy gyakorlatilag néhány perc alatt teljesen szétesik, és szépen elterül az aljzaton. Ez a valóságban úgy zajlik, hogy a durranó gombócok nagyon gyorsan az aljzatra érnek és ott bomlanak szét viszonyxlag gyorsan. Ehhez mindenképpen minőségi folyami agyagot kell használni, mert láttam már olyan etetőt is, ami nagyon durván összeállt és nem bontott időben.

Az IM12 kiváló minőséget ad

A folyami etetőanyag nagyon fontos része a csontkukac. Ha ezt élő állapotába teszzük bele, hamar szétrepesztik a gombócokat, és azokat vagy bedobni se lehet egészben, vagy túl hamar szétesnek. Ezért a legtöbben vagy forrázzák a csontit, vagy fagyasztják. A lényeg, hogy a felhasználáskor friss legyen, de mozdulatlan. A fagyasztáshoz hozzáteszem, hogy nem elég -5-6 fokra betenni, hanem a lagnagyobb hűtőkapacitást kell alkalmazni. És leegaalább 2 nap kell, egy semmiképp nem elég. Ezt a saját káromon tanultam meg, amikor a 18 órát - 22 fokban fagyó fél literes csonti csomagomból jó pár élő példány került elő a hibernáció során. Egyszerűen túlélik a -22-t is. Szerencsére akkor nálam nem szerepeltek élő darabok nagy számban, ígyy az etetés teljesen renben volt.

Az etetésre váró gombócok első sorozata

Nagyjából 3-4 kg etetőt alapoztam be az 5-6 méteres mélységben eelterülő pályára. Hagytam még kb. ugyanennyit az utátólagos etetésre. Az más kérdés, hogy a cikk végére kiderül, érdemi utánetetésre semmi szükség nem volt. Nem baj, maradt másnapra is. Egy rézsűt horgássztam meg csónakból, a tetején volt kb. 5-ös víz, az alján meg 6-os. Az eresztéket úgy választottam meg, hogy az 5-ös vízen visszatartva pont olyan jó volt, mint a 6-oson elengedve.

Erősen csobbanós, kétkezes gombócok

Elsőnek a karikakeszegek álltak rám, sikerült belőle majd minden úsztatásra fogni. Az átlagsúllyal voltak gondok az elején, aztán pár combosabb példány jócskán meghajlítgatta a botot. Folyaamatosan ellenőriztem az eresztéket, s hogy azzal fenéken, vagy annak közvetlen közelében vezethető-e a csali. Úgy tűnt, a viszonylag erős sodrásban az a kifizetődő, ha a normálnál egy kicsivel hosszabb eresztéket húzunk. A ferdén álló zsinór, nyilván hosszabb, mint a pontos vízmélység, de csak így vezethetjük a felcsalizott horgunkat pontosan a fenék felett. Persze van úgy, hogy nem pont az alján esznek…

Kezdődhet a horgás

Folyamatosan jött a hal, nem is volt szükséges további gombócok bedobására. Ezt teszi a minőségi etetőanyag.

A meglepetés ponty közvetlenül a szákolás után

Aztán az egyik bevágásba szinte belereccsent a bot. Mintha kőbe akadt volna az ember, de ez a kő a Tisza közepe felé kezdett vágtatni csaknem megállíthatatlanul. Lerántott első nekifutásra vagy 50 méter zsinórt és egy kis tájolás erejéig pihenőt tartott. Ezt az időt hasznéltam ki arra, hogy a elkössem a csónakot és a hal után eredjek. A bolognaival történő nagyhalas fárasztás nem könnyű műfaj. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a botot mennyire terheljük. Kölönösen a fárasztás utolsó stádiumában, ahol a hal már a csónak mellett van, és a bot spiccrésze irreálisan viszagörbülhet. A bot könnyűségének az ára (különösen a közepes minőség esetében) az, hogy nagyon vékony falú a blank, és bizony vigyázni kell, hogy ne törje el az ember.

Alig fért bele a szákba

Na, melyik a kakukktojás?

De a pontyom nemhogy a csónak közelében nem volt, de még 80 méteres távolságban sem. Szép lassan visszaszedtem a zsinór nagy részét, fölé álltam, hogy anagyobb nyomás alatt tartsam. Egy idő után éreztem, hogy nem csak egy egyszerű, átlagos ponty akadt, hanem egy igen szép, darabosabb példány. Úgy fárasztottam, mintha tojásokon lépdelnék, nagyon kíváncsi voltam már a halra. Közben a Tisza lejjebb vitt bennüneket vagy 500 méterrel. Aztán az ismeretlen ellefél egyre följebb kényszerült, mígnem megmutatta varázslatos vonalait. Egy gyönyörű nyurgaponty volt, olyan jó 7-8 kg-os. A keszegező szákba reménytelen lett volna beleimádkozni, így a kicsivel mélyebb, de igen rövid nyelű ragadozós szák lett a veszte. Talán harmadjára tudtam úgy elé tenni, hogy engedelmesen beleússzon. Meglett.

A nagyobbacska keszegekből tartottam meg párat a fotózáshoz…

Ezek után visszamotoroztam az etetésre, de már nem nagyon maradt kedvem horgászni, s amúgy is volt már vagy 20 keszeg a szákban.

de aztán azok mentek vissza

Érthető boldogsággal indultam haza. A bolognai pedig megbecsült darabja a készletemnek. Ez az ET Blade Bolo egy nagyon jól sikrült sorozat, egészen 7 méteres hosszig megvásárolható. Bátran ajánlható mindenkinek, a mi tesztünk igen keményre sikeredett, de a bot minden próbát kiállt!