Brutális ősz
A cím már talán nem is aktuális, hiszen lassan véget ér, a fagy szorongatja a torkát. Ez már inkább a tél eleje. Nehéz beletörődni, hogy nem akkor megyek horgászni, amikor akarok, hanem akkor, amikor az időjárás kegyeskedik zöld lámpát adni. Egész évben próbáltam pontyot fogni - mindhiába. A jó nyári időszakban a vízállás, majd a peches periódusom meghiúsította minden próbálkozásomat. Teljes volt a csőd!
 Megérte etetni |
De nem adtam fel. Eljött az ősz annak is a legvége. Novembert már a végére lehet tenni, amikor végre megtört a jég!(majdnem szó szerint) Hosszas keresgélés után, fantasztikus helyre bukkantam. Mindentől és mindenkitől távol, horgászok által nem látogatott Duna-szakaszon. (Sajna, azóta már más is „felfedezte”. Látták, hogy rendszeres látogató vagyok, hát ők is oda ültek. Annyi szerencsém azért volt, hogy mire oda ette őket a fene, már nem adott halat a víz. Így remélhetőleg elmegy a kedvük tőle.)
De most nem ez a lényeg, hanem a pontybánya. Mert ez a terület az volt egy rövid ideig. Elképesztő mennyiségben volt jelen ez a sokunk által kedvelt hal.
A víz hőmérséklete hat Celsius-fok. Mondhatni k…a hideg. Ezt rendesen megtapasztaltam, mivel kézzel vettem ki a halakat. Na de ne szaladjunk az események elé.
 Igazán jó horgok kellenek a Dunára |
Kezdjük onnét, hogy megtaláltam a pontyokat, miután egy kóbor másfél kilós felette magát horgomra. Nem véletlen álltam meg a helynél, sokadik próbálkozás után tartalékként volt bejegyezve naplómba, mint lehetséges haltanya, igaz, a listán hátra sorolva. Ezek után áztatott búzát és kukoricát kezdtem hordani rá. Napi egy „energo”-s vödörrel kaptak. Szépen be is indult a fogás. Második nap már kettőt fogtam, harmadik nap kilencet, negyedik nap nem tudom mennyit….
 Halcsemegék |
Tesztelésre kaptam egy erős feeder botot.
Brutál feeder a becsületes neve, és nem is hazudtolja meg magát. Hihetetlen masszív és erős darab. Erre az időszakra talán túl erős is. Olyan helyre tudom elképzelni, ahol a halat nem lehet elengedni a fékkel, vagy nagyon messzire kell horgászni. Esetleg mind a kettő együtt. Ide, erre a helyre túl erős volt. A hozzá kapott
Carp Expert II orsó jól illeszkedett a bot karakteréhez. Masszív, erős darab, de megint csak felesleges volt az álmosan kapó és küzdő halakhoz. Bezzeg nyáron, a nagy amurokkal vívott harcban milyen jól jött volna egy ilyen szett. Zsinórnak huszonötös
Carp Expert került a dobra. Gondolom nem meglepő, amit mondani fogok. Ez is túl sok volt. Erős, sőt bivaly erős a zsineg. Többször is leakadtam vele, és keményen bele kellett kapaszkodnom, hogy sikerüljön eltépnem. A másik összeállítás egy
Classic Haevy Feederből és
Ryobi Ecusima 4000 orsóból állt húszas főzsinórból és tizenhatos előkéből. Ez már kicsit közelebb állt az optimálishoz. Bár meg kell itt is jegyeznem, hogy a nagy halak ellenfele ez a készség is. A nagy alatt az öt kiló felettieket értem.(bő tízkilós amurt is fogtam vele, minden gond nélkül) Két-három kilóig olyan, mint ha csak sneciznénk. Szóval, aki a termetes halalkat vadássza, a fentebb leírt bármelyik szereléket hadrendbe állíthatja. Nem fog csalódni. Most, hogy jól kiveséztük a történet alapját képező cuccokat, lássuk mi is történt.
 Egy a sok közül |
A Katus ponty extra bekeverve illatozott a vödörben. Szerelékeimen lévő kosarakrba szántam. Külön etetésre nincsen szükség. Az intenzív illat a horog közelébe vonzza a pontyokat. Az esetleges bedobott gombócok oldódás közben elcsalhatják az uszonyosokat. Most ebben a hideg vízben kevés kaja is elég. Szóval a horgok bevetve, kagylós és pálinkás kukoricával megspékelve. A kapásra nem kellett sokat várni. A vékonyabb szerelék spicce táncba kezdett. A bevágás után, egy kétkilós tükröst tereltem partra. Semmi izgalmat nem okozott. A szerelékben lévő tartalékok messze meghaladták a hal képességeit.
A kapás a kövezés lábánál jött a mély vízben. Valószínűleg vermeléshez készülődtek mára pontyok.
 Édes hármas |
Csalizás után szállt vissza a szerelék a kapás helyére. Mivel viszonylag későn érkeztem, hamar rám sötétedett. Világító patronjaimat felerősítettem a spiccekre és így vártam a folytatást. November végén, alkonyat után nincs túl meleg. A hőmérő képzeletbeli higanyszála gyorsan esett. Egészen fagypont közeléig. Látható hogy nem a legoptimálisabb pontyozó időben volt részem. Úgy terveztem, hat órakor indulok haza. Volt még bő egy órám, addig bármi megeshet. Most jöhetne egy kis líra, de nincs hozzá kedvem. Különben is a szemközti parton álló és dolgozó kotróhajó fülsértő csikorgása minden volt, csak nem nyugtató és lírai. Szóval tovább gubbasztottam a csónakdeszkán, várva az előző hal párját. Rövid eseménytelen időszak és néhány újradobás után, a Brutál feederbe élet költözött. A világítópatron látványos íveket írt le az éjszakai sötétben. A bevágás nem is maradt el. Egy másfeles potyeszt csévéltem partra. Mert ugye az nem fárasztás, ha tekerem az orsót, és azzal az ütemmel jön a hal. Akkora erőtartalék van ebben a botban, hogy szerintem két kilós halat partra lehet emelni vele gond nélkül. Félelmetes! Lehet, nálam tartom a nyári szezonig és valami brutális -akadós - nagyhalas pályán, fonott zsinórral szerelve, ráuszítok valami igazán termetes pontyokat. Még az is megfordult a fejemben, hogy harcsázásra is be kéne fogni.
 Karnyújtásnyira a szabadság |
Szóval a másfeles ponty a parton. Nézegettem szegény párát, a csörlőzés okozta sokk miatt még vergődni is elfelejtett. Vissza is engedtem, nőjön még. Jobb lesz jövőre!
 Részeges tengeri |
Termo ruhám ellenére kicsit fázni kezdtem. Lehet, hogy kellett volna még az a polár pulcsi a kabát alá. Nem is húztam tovább az időt, gyors pakolás után elindultam haza. Beöntöttem a maradék áztatott kukoricát a vízbe és megfenyegettem a halakat: -Holnap ugyanekkor, ugyanitt!
 Ujjgyakorlat |