Bár itthon a compó csak mellékesen kerül horogra, Írországban kaphattam egy képet arról, hogy milyen, amikor egymást követik a többkilós compók, és ezen az ösvényen Zoli meg Lajos barátaim mutatták az irányt. A magas szintű compózáshoz szép vizek kellenek, temérdek etetőanyag és persze sok compó.

Ja, és egyvalamivel nem számoltam: a sikeres compózáshoz korán kell kelni… Ebben sosem voltam túl erős, de Zoli meggyőzött, hogy csak így indulhatunk maximális eséllyel. Az öregebb compók már nagyon óvatosak, és inkább a kora hajnali órákban keríthetőek horogra. Ebben közrejátszik az is, hogy az ír tavak nagyon tiszták, és a napfényes órákban nehezebb meggyőzni a halakat.

Aki korán kel, ilyen napfelkeltéket láthat

Zoltán és Lajos előkészítik a hajnali etetést

Zoli igazi úttörőnek számít a helyi compózásban, és ebben állandó társa Lajos, aki hasonló lelkesedéssel állítja össze és szórja be a tekintélyes mennyiségű etetőanyagot – ja, és koránkelésben is hasonlóan erős bajnok. Az etetőanyag csak néhány apró titkot tartalmaz, amúgy teljesen átlagos összetételű. Zoli szerint a méz és eperlekvár mozgatja meg leginkább az ír compókat, ezt nem szabad kispórolni az etetőből. Az alapanyag bármilyen zacskós gyári termék lehet, inkább a hozzáadott aromák számítanak. Ugyanígy például a horogra tűzött csonti-csokor is kapott egy végső illat aromát – ezekben a tiszta állóvizekben jól terjednek az ízek és illatok, érdemes élni ezzel a lehetőséggel.

A feltűzött csonti-csokor is megkapja a magáét

Felszerelésben Zoli és Lajos teljesen EnergoTeam elkötelezettek. Szerencsés helyzetnek is nevezhetnénk, hiszen a számukra érdekes feeder-picker-match témakörben igen széles kínálattal áll rendelkezésükre az Energofish, és ezeken a vizeken jó lehetőség nyílik a különböző termékek tesztelésére, illetve az igazán jó eszközök felismerésére.

A számtalan ET bot közül ez volt a személyes kedvencem: ET Picker Blade

Rajta egy 3000-es Power Spin orsó, műfajok keverednek, de ez mellékes

A compózás mindenütt egy nyugis műfaj. Ha megvolt a beetetés melósabb része (fél zsák etetőanyag előző este, másik fele kora reggel), akkor csak be kell ülni az élesített cájgok mögé, és az áhított spiccrezdülésre várni. Közben lehet vicceket mesélni, napfelkeltét bámulni, vagy az előző napon fogott compók számáról vitatkozni. Ez utóbbi tényleg hosszas téma, hiszen egy jó napon akár 20-30 compó is összezsúfolódhat a haltartóban, és ritkán van köztük 2 kiló alatti.

Na, ezt kell figyelni! Nagyon!

Az aljzat kagylókkal volt teleszórva, amit mindenki veszélyesnek tartana a vékony monofil zsinórokra nézve, ennek ellenére nem volt egyetlen szakításunk sem

Barna víz, tökleves növény, igazi compós pálya!

Bár Lajosnak valószínűleg ezredszerre visszatérő élmény lehetett, engem mégis az újdonság varázsával kápráztatott el a hajnali párában gyanúsan megrezdülő spicc, amit erőteljes behajlás követett. Barátunk gyakorlott mozdulattal lépett közbe, és bevágása nyomán, én levegő után kapkodtam, Zoli pedig a merítő hálóért. Jó a hal! – sziszegte Lajos, és kajánul vigyorgott hozzá, mintha előre tudná: egy perc múlva partra teszi a termetes compót, és lesz itt pofaszakadás!

Hát volt pofaszakadás… Az első compónk olyan szép és tökéletes volt, hogy én részemről abba is hagytam volna a horgászatot. Lehet ezt még fokozni? De Lajos nem állt le. Compóját a nagyméretű haltartóba küldte, hogy melegítse a helyet a többieknek, aztán sietve újracsalizott.

Dévér és bodorka egyszerre! Ezen a vidéken gyakran összeívnak, s egy ilyen „hibrid" lesz az eredménye

Ez viszont már Lajos első compója

A pontymatrac itt is fontos kellék, a halakkal óvatosan kell bánni

Erről beszéltem!

Hát ettől kezdve mindenki megélénkült, állandó téma lett a compó és annak horgászata. Mindenki elmondta meglátásait a témával kapcsolatban. A halak pedig folyamatosan jöttek, mintegy szemléltetésként. Így kell ezt csinálni, megvan a módszer, szép napunk lesz!

Az írek még ágyaikban forgolódnak, Lajos már a parton van

A koránkelés jutalma nem marad el…

Egyszerű feeder-kosár (persze a kosár alakjáról kipattant egy röpke vita), egy szem horog és vékony főzsinór (0,16 mm) az összeállítás lényege, ettől már nem érdemes eltérni. Zoli közben egy match-szereléket is összerakott, csak úgy próba szinten. Ugyanarra az etetésre dobált, ugyanazzal a csalival, várható volt tehát, hogy hasonló eredményt produkál. Ami mégis a matchezés különlegességét adta: a látványosabb kapások, és a némileg finomabb felszereléssel való fárasztás.

Matchre is bejön!

Szépen szalad a vékony cuccon

Ez se kicsi!

De párosban még szebb…

Az ír horgászatban sok szeretnivaló dolgot találtam. Többek között azt, hogy itt a horgászatok nem halpucolással érnek véget. A cath and release szabályokat az itt élők maguktól is betartják, és legkésőbb a horgászat végén minden halat visszaengednek – nyilván ennek köszönhetően tudtam én is ilyen compós cikket írni. Mert belegondolni is rossz, hogy mi lenne, ha egy jó etetésről minden halat hazavinnénk. Azt hiszem, egy év alatt már érezhető lenne a következménye.

A horgászat végén minden halat visszaengednek

Az elengedés is egy külön élmény

A nap végére Zoli lelkesedése nem sokat csökkent. A hálóban közel húsz compó lubickolt, de ő már azt tervezte, hogy a következő napon melyik tóban etessen. A Cavan megyei Lough-Oughter vízrendszeren megszámlálhatatlan mennyiségű kisebb-nagyobb tó van, és bár Zoli immár tíz éve járja a környéket, számtalan tóban egyáltalán nem horgászott még. Nyilván vannak kiemelten jó compós tavak, amire érdemes járni, Zoli ezeken folyamatosan etet, hogy mindig jó fogást biztosítson, maga és a vendégei számára.

Horgásztúra Írországban: www.zoltanguesthousecavan.eu