Megmondom õszintén az idei rablóhalazás nagy csalódást okozott. Nyáron se jöttek be a harcsázásaim, süllõt egyet se fogtam, de az õsz sem hozott igazi sikereket. A Nagy-Dunán a legideálisabb kövezéseket végig pergetve egy, azaz 1 kapásig sem jutottam. Mivel mások is, igazi helyi mágusok is így jártak, valószínû áramos halászat van a háttérben.
Így maradnak az otthoni vizek, a Ráckevei ág és a hozzá kapcsolódó mellékvizek. A múlthoz képest itt is sokkal szerényebb a zsákmány, de azért akad egy-egy kapás. Talán a telepítéseknek köszönhetõen akad süllõ is, csuka is, de valószínû az agyonhorgászottság miatt nincs idejük megnõni. Ilyenkor avval nyugtatgatom magam, hogy én elsõsorban úgyis csak a kapásért megyek, de bevallom, azért néha jól esne egy jó bunyó valami komolyabb hallal.
Az õszi pergetés fõbb csalijai |
Elegáns bot, elegáns zsákmány. |
Az õszi hûlõ vízben szinte kizárólag pergetek. Általában ET Power Braid Teflon15-ös fonott fonalat használok, ez még elég erõs, és messzebbre lehet dobni vele, ami wobblernél, kisebb méretû ólomfejnél, körforgó villantónál nagy elõny. Elég egy negyvenes masszív, jó fékû, könnyû orsó, mint például az Extreme Spin hozzá. A bot a leglényegesebb kérdés! Én megtaláltam álmaim pálcáját a három méteres, 30-80 dobósúlyú E.T. Spin Blade 10’ botban. Egész nap lehet dobálni vele oly könnyû, és finom, de mégis gerinces spiccén a legóvatosabb rálehelést is azonnal érzi az ember, ezért a drop-shot-os horgászathoz is kiválóan alkalmas. A legtöbb pergetõbottal szemben ritka erénye még, hogy rendkívül kézre álló nyele szinte a könyöknél végzõdik, így nem akad kabátba, más egyébbe minduntalan.
A bágyadt őszi napfény és az aranyló füzek, nádasok cserkelésre csábítanak. |
Érdemesebb az árnyékos oldalt pergetni |
Tegnap is evvel a készséggel indultam el horgászni, mert a fátyolos õszi napsütés ellenállhatatlanul a csónakba csalogatott. Nem tettem fel a motort, csak úgy evezõvel jártam be a környék nádfalait, akadóit. Az a tapasztalatom, hogy az árnyékos nádfalak elõtt van mindig több kapás, süllõre is, csukára is. Még izgalmasabb az a terület, ahol fa hajlik a vízre. Az ólomfejeket/jig/ érdemes súly szerint osztályozni, a rekeszekbe csak egyszínû szilikoncsalit tegyünk, meg összefogják egymást.
Az ólomfejeket/jig/ érdemes súly szerint osztályozni, a rekeszekbe csak egyszínû szilikoncsalit tegyünk, meg összefogják egymást |
Izgalmas az a terület, ahol fa hajlik a vízre, a vízre boruló fa gyakran halat rejt |
Egy sûrûn nõtt nádfal elõtt macskáztam le, és folyásirányban eldobtam „Mann’s" twiszteremet, melyet nyolcgrammos fejre tûztem. Süllõt szerettem volna fogni, ezért választottam twisztert, mert nappal, fõleg hideg vízben, ez a halfaj a talajhoz lapulva les, így az ólommal a csalit fenék közelben vontatva több esélyem van kapásra. Második bevontatáskor, már közvetlen elõttem éles ütést éreztem, melynek a tudatalatti reflexem vágott be. Éreztem, hogy nem komoly zsákmány, hamarosan a vízen táncolt felém a hatvan deka körüli süllõ. Na ez hamar ment, de több kapásom itt nem lett, ezért egy vízfölé boruló fûz elé vettem az irányt. Itt nádtorzsák is vannak a talajban, amibõl elsõ dobásra masszívan megakasztottam egyet, beszakadás lett a vége. Hatos fejet tettem fel, mert itt lassabb és kisebb volt a víz, így jobban tudtam lebegtetni a csalit. Hamarosan puha kis ütést éreztem a spiccen, bevágtam. Gyenge ellenállás után az elõzõ süllõ párja csobogott a horgon. Negyed óra elteltével még egy, de ez éppen hogy méretkörüli volt, mérés nélkül visszaengedtem
Ha éhes a süllő, így nyeli a twistert. |
Eredj és nőlj nagyra! |
Nem volt több ütésem, ezért fentebb egy kifliszerû öblösödés nádasa elõtt kezdtem próbálkozni. Hamarosan két kiscsuka vetõdött a twiszterre. Hátha van itt nagyobb is felkiáltással ötös méretû, piros pöttyös ET Classic körforgó villantóra váltottam. A nádfal elõtt nem volt semmi rá, ezért eldobtam a meder felé rézsútosan lefelé. Alig tekertem néhányat, valami olyat odacsapott, hogy be sem kellett vágnom, de ez is csak 38-as „kaszakõ" volt Több helyen próbálkoztam, váltott csalikkal, de vagy semmi, vagy csak kis csukák koppintottak a csalimra.
Idén sok a kiscsuka, vajon marad-e még belőle? |
Az aránylag nagy villantóra is méretalatti csuka jött |
Hazafelé csurogva, a stégem felett pár méterre a víz mélyén málladozik egy vízbe zuhant nyárfa néhány darabja. Régen szép halakat adott, de mára már csak olyan utolsó reménységként dobom meg, vagy semmit, vagy egy halat, ha ad. A két és feles vízben inkább süllõre számítottam, ezért újra twisztert tettem fel. Bedobás után valahogy nem éreztem mikor fogott talajt a csali, ezért kicsit meghúztam. Valami visszarúgott, majd belazult a zsinór. Bosszúsan csévéltem magam felé a félig lehúzott twisztert, megigazítottam, majd ugyanoda visszadobtam. A második emelésre koppintás, meg van, de ez is kiscsuka. Végig pásztáztam az egész környéket, de semmi egyéb. Az utolsó dobás végén úgy döntöttem nem veszem ki a csalit, hanem körbemártogatom a csónakot. A csónak faránál egyszer csak puha ránehezedést éreztem, bevágtam. Meglódult a bot a kezemben, aztán felcsapódott, az elharapott fonalvég ott lengedezett szabadon az orrom elõtt a langy szélben. Rövid „ima" következett. Mindössze két egyadagos süllõt fogtam mindössze, és mégis mennyi minden történt velem egy fél nap alatt, milyen csodálatos a horgászat!
Ha süllőre is van esély, nem használok drótelőkét. Itt most szerencsém volt, hogy a csuka szájában oldalt elakadt a zsinór |
Lapzárta után érkezett! Gondoltam mielõtt a kézirat anyagát felviszem a számítógépre, pihenésképpen ma is dobálok egy kicsit. Sehol semmi, aztán ott ahol már vagy tizenkétszer elhúztam a tegnap agyonrágott twisztert, álmos elakadást éreztem. Mint mikor egy elsüllyedt ágba húzzuk bele a csalit. Nem is vágtam be, kezdtem felhúzni az akadót, ami félúton elkezdett mozogni. Ekkor már nem volt mit tenni, húztam, ahogy bírtam és toltam alá a merítõt. Egy hatvanöt centis csuka tekergett a hálóban. Hogy mik vannak!
Sehol semmi, aztán ott ahol már vagy tizenkétszer elhúztam a tegnap agyonrágott twisztert, álmos elakadást éreztem. |
A végére csak összejött egy jobb csuka |
Ragadozó halazás egyéb kellékei |
Ha kissé elnehezülve jönne a csalink, vagy uszadék van rajta, vagy felakadt, ne vontassuk végig így a halas pályán, mert ijesztőleg hathat a halakra. |
Forrás: Székely Zoltán
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...