V. forduló, Tiszafüred

Nyereményteríték

Nem mindennapi megmérettetésnek lehetett szemtanúja a tiszafüredi Holt-Tisza! A sokat látott vízterület, a pergető versenyzők előtt, mint nyitott könyv tárulkozik ki egy-egy rangos versenyen. Most is feladta a leckét az országos bajnokság mezőnyének. A tét igen nagy volt! Nem emlékszem ilyen kiegyenlített mezőnyre az Országos Pergető Bajnokságok történetében. A négy sikeresen lebonyolított forduló után, még több mint tíz duó versengett a bajnoki cím elnyeréséért, és ha lehet azt mondani, egyenlő esélyekkel. Már a bajnokságra nevező csapatok létszáma is rekordnak számított, 31 csapat adta le a nevezését. Mindenki tudta, hogy ebben a mezőnyben helytállni, és eljutni a válogatott kerettagságot jelentő első öt helyig, nem lesz leányálom! De ki gondolta volna, hogy csak az utolsó ötödik fordulóban dől el minden. Nem írom le, hogy mennyi VB. dobogós versenyző vett részt, vagy hány korábbi OB bajnok jelent meg, de egy biztos: ha a versenyzők egymás mellé tették volna az eddigi pályafutásuk alkalmával begyűjtött serlegeket, lehet, hogy bekerítettük volna a csónak kikötő határait.

Voltak akik több napot szántak a felkészülésre, nem akarták a véletlenre bízni sorsukat.

Már az edzéseken, a verseny előtti napokban, szinte az egész élmezőny megjelent. Voltak akik több napot szántak a felkészülésre, nem akarták a véletlenre bízni sorsukat. Én a verseny előtti nap hajnalán érkeztem a helyszínre, egy rövidebb külföldi út fáradalmaival a hátam mögött. Nem volt időm a pihenésre, a rendezői feladatokat is az egyesületünk, a Mátrai Pergetők HSE látta el. Szerencsére már igen nagy rutinnal rendelkezünk versenyek rendezésében és igen összeszokott a rendezői gárda. Az előkészületeket Elek Gyuláné, Ági és férje Gyula megtette, így délelőtt én is a többiekkel tudtam edzeni. Edzésen már sokan nagyon rutinosak, mert olyan módszereket dolgoztak ki, amivel nem akasztják meg a halat, csak a kapást érzékelik. Így nem szurkálják meg a „versenytársakat”, mert nélkülük aztán nincs verseny. Edzésen hiába tekintget az emberfia, nem igen lát fárasztani versenyzőket. És persze az sem elhanyagolható, hogy egyes ragadozó halfajok ott maradnak a kapásuk helyszínén és másnap a beélesített szerszámokkal könnyű lépre csalni Őket!

Nekem és edzőtársaimnak, Antal G.-nak, valamint Csörgő M.–nak elég jól sikerült megtalálnunk a célhalat. A csukázást elvetettük, mivel nem igazán találtunk csalit, amivel több darabot is sikerült volna fognunk. Sügért, szintén nagyon keveset találtunk, és azok is elvétve voltak foghatók, még nem álltak össze nagyobb bandákba. Miért is tették volna, hiszen a táplálékhalak is mind kint voltak a növényzetben és nem bandáztak, hiszen +16-17 fokos volt a víz. Maradt a holtág mindig szép balin állománya, hát mi ŐnöKET vettük célba. A jól bevált csalik, pergetős nyelven: sírásó kollégák voltak a legfogósabbak. Igaz némi kiigazítást kellett tennünk a fizimiskájukon. Csörgő M. barátnőjének a körömlakkjával (melyet otthonról eltulajdonított) egy kicsit átfestettük Őket, a balinok kénye kedve szerint. Egész szépen tudtunk balint fogni, úgy számoltunk, hogy ha a versenyen is ilyen ütemben sikerül, akkor 300-400cm –t össze lehet bogarászni a verseny öt órája alatt. Ennyivel pedig versenyben lehet maradni a dobogóért vívott csatában.

Az ENERGOFISH dobogó értékes vásárlási utalványokkal várta a dobogós helyezetteket.

Egy órakor abba is hagytuk a horgászatot, mert be kellett rendezni a másnapi díjátadó helyszínét, melyen az ENERGOFISH Kft értékes vásárlási utalványaival örvendeztettük meg a dobogós helyezetteket. Akadt még sok feladat számunkra a másnapi fiaskóra, át kellett beszélnünk a rendezői feladatokat. A versenyzők szép lassan benépesítették a füredi Holt-Tiszát. Estére még tartottunk az egyesületünk versenyzőinek- akik igen szép számmal vettek részt az idei OB-n, egy csapat összeröffenést, Szappanos Z. halászlevével fűszerezve, és az elmaradhatatlan pálinka kóstolóval, mely igen hosszúra nyúlt. Éjfélhez közeledve én úgy láttam, hogy jobban teszem ha elteszem magamat másnapra. Nem nagyon bíztam abban (a látottak alapján), hogy a többiek is képesek lesznek reggel a regisztráción helytállni. Szerintem Őket is az mentette csak meg, hogy elfogyott az ország minden égtája felől érkezett gyümölcspárlat. De talán jobb ez így mindenkinek.

Reggel 6.00-kor a regisztráció helyszínén megjelenve, csak Zakar A.-t láttam, aki az este folyamán elértette az időpontot és öt órakor már tettre készen ott toporgott, mint rendező. Igaz még egy kicsit üveges volt a tekintete, de annál elszántabb. Kapott is mindenkitől eleget. Szerencsére az előző napon sikerült mindent előkészítenünk, így minden ment a maga rendje szerint. Huszonhat csapat regisztrált a végső küzdelemre, ez igen derekas szám egy utolsó fordulóhoz mérten. A sorsoláson az én csapatom nem húzott, mert úgy gondoltam, ami marad az lesz a mi rajtszámunk. Mekkora mázlim volt! Már csak két szám maradt a sorsoló kalapban, az egyes és egy jóval nagyobb. Mészöly S. sem húzott még, megkérdeztem akar-e húzni az utolsó kettőből, Ő rám bízta a húzást. Kirántottam az egyes rajtszámot. Vannak vizek, ahol a fél „karját” is odaadná az ember egy ilyen rajtszámért, de Tiszafüred az nem ilyen. Azért jó érzés volt szerencsével kezdeni!

Elindult a mezőny. Nem volt kétséges számunkra, a balinok tegnapi tartózkodási helyén, Lehel I. versenyzőtársammal, lebetonoztuk a csónakunkat. Szép lassan a riválisok körbe bástyáztak bennünket. Innen lehetett tudni, szinte mindenki ezen a taktikán van. A verseny kezdetét jelző dudaszó után közel negyed óráig szinte síri csend volt, nem láttunk halat fogni senkit. A tuti csalim nem akart működni, de láttam Antal G-t, hogy nekik sem megy, pedig ők is ugyanazt használják. Mint egy varázsütésre, a körülöttünk lévő csapatok elkezdték fogni a balinokat. Az elején nem volt kellemetlen, még bíztunk a szerencsében. Akkor kezdett kellemetlen lenni a dolog, amikor már Fürtösék a harmadik haluknál tartottak, Antal G.-ék a másodiknál, és még volt jó pár csapat, akik két halat vagy annál többet fogtak.

Mondtam is Ivánnak ” itt valami nincsen rendben”, ezért elkezdtünk csalikat cserélgetni. Pedig ha versenyen kell kitalálni, hogy mit eszik a hal, akkor már megette a fene. Summa-summárum, közel másfél óra alatt nem fogtunk halat, pedig körülöttünk csak úgy villogtak a láthatósági mellények. A mezőny igen csak elhúzott előlünk, nem volt mit tenni, ha a csali váltás nem megy, akkor helyet kell váltani! Meg is tettük. Szerencsére Ivánnak sikerült elcsábítani egy balinkát, ami a sírásó kollégára csábult el. Elkezdtük a partszéli cserkelő csukahorgászatot. Közben a nyílt víz felől megpróbáltunk egy-két balint becsapni, de nekünk nagyon nem ment. Már szinte bejártuk a holtág felét és minden csapattal találkoztunk. Mindenkinek volt már fogott hala.

Szerintem a verseny felénél a mezőny vége felé tanyázhattunk a gyenge teljesítményünkkel, de Szegedi Gy.-éknak sem ment. Szappanos Z.-ék úgy leálltak egy nád öbölnél, hogy ha nem fújják le a versenyt, szerintem még most is ott vannak, nem mozdultak egy tapodtat sem. Azt hittük, hogy rommá fogták magukat. De ekkor beindultam én is. Iván a sírásóval begerjesztett egy csukát, csak hát szerencsétlen nem érte utól. Gondoltam – ezeknek a gyors csali kell? Hát megkapják! Feltettem egy 32g-os támolygót, igaz, hogy 1 méteres vízben húzva, full növényzet között, nem éppen étvágygerjesztő, de hátha. Ha gyors csali kell, hát legyen. És láss csodát, a második behúzáskor magáévá tette az előzően begerjesztett csuka. Nem is volt rossz a maga ötvenhat centijével. Újból visszakaptuk a reményt! Minden versenyző tudja: a remény hal meg utoljára! Sajnos a sekélyvizes csukázás nem adott több halat nekünk.

Elindultunk a sziget mögötti átvágáson a holtág másik feléhez, mely a kalandsziget túloldalán volt. Az egyik nádsarokban Ivánnak volt egy igen ígéretes csuka ráfordulása, csak hát a koma elvétette a csali. Közel negyedórányi feszült koncentrálással próbáltuk a tettest még egy kapásra rábírni, de Ő meggondolta magát, és nem volt kíváncsi a felvonultatott csali arzenálunkra. Így mi is odébb álltunk. A nyílt vízterületre kiérve láttuk, hogy a reggeli kánaán helyszínén, ahol a sok balint fogták, a csapatok egy tapodtat sem mozdultak. Mi is arra vettük az irányt. Alig, hogy lesúlyoztunk, Fürtös A.-ék mellettünk olyan félórát produkáltak, amelyet nézni is rossz volt. Csináltak egy 4-5db-os szériát. Láttuk, hogy ASP-t húznak, és a fenékről indítják. Mi is megpróbáltuk leutánozni, de nekünk nem működött. A balinozós szerelékemmel nem tudtam olyan ütemben húzni az ASP-t, hogy megegye a balin. Mivel láttam, hogy igen érzékeny bottal húzzák a nem éppen könnyű csalit, gondoltam, megpróbálom UL szerelékkel ugyanezt a technikát leutánozni. Közben azért megint elkezdték fogni körülöttünk a halakat.

Sajnos már egy óra sem volt hátra a versenyből. Virág B.-ék a partszéleken már a többedik, igen jó csukájukat terelgették a szákba.

Ez egy kicsit elbizonytalanított, a hajrát csukázással vagy balinozással nyomjuk meg? Úgy döntöttünk, adunk esélyt az UL szerelékes ASP-és balinozásnak. És láss csodát, már az első bevontatáskor bődületes kapásom volt, a jó balin meg is volt egy darabig, de sajnos lefordult. Meg van a titok nyitja? -gondoltuk magunkban. Az utolsó félórát ennek a pergető módszernek szenteltük. Több kapást tudtunk kicsikarni, csak hát a halaink nem igen akadtak, de legalább volt akciónk és sikerült két balint még kivarázsolnunk a vízből. Gyorsan eljött a versenyt jelentő dudaszó. Négy darab hallal nem számítottunk előkelő helyezésre, de úgy gondoltuk a mezőny közepéhez azért odaférünk. A kikötőben már várt bennünket az ebéd, melyet a tiszaroffi különítmény,- élén Csabesszal, Botos T.-vel és Csomor G.-val, és nélkülözhetetlen családjukkal együtt - készített el.

Itt szeretném megköszönni az Agroff Kft hathatós támogatását! Reméljük azért nem kellett az idén kipusztítaniuk miattunk a cég birkaállományát! Az értékelést Forgó B. vezetésével a versenybizottság rekord idő alatt elkészítette, és a lefújás után egy órával már Országos Pergető Bajnokot tudtunk hirdetni. A díjátadáson a forduló fő szponzora képviseletében, mely az ENERGOFISH Kft volt, Lukácsi B. adta át a díjakat.

A MOHOSZ képviseletében pedig Bárány Levente versenyfelelős gratulált a forduló helyezettjeinek, és az összesített eredmények alapján a 2012-évi öt fordulós csónakos pergető bajnokság győzteseinek, és helyezettjeinek.

Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem minden versenyzőnek a fordulókon bizonyított sportszerű küzdelmet. Köszönjük a versenyzők nevében a rendezők igen áldozatos, és színvonalas munkáját. Szeretném megköszönni a MOHOSZ-nak, hogy megbízott a pergető szakbizottság elhivatottságában, és az egész sorozat lebonyolítását ránk bízta. A Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft-nek, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta a vízterületet. Reményeink szerint még hosszú ideig megőrzik a Tisza-Tó kivételes halfaunáját és adottságait. A fordulók rendezőinek a válogatott keret nevében is megköszönöm, hogy az idei évben a pergető szakbizottság 600.000,-Ft- tal tudta támogatni a nevezési díjakból a Magyar Pergető Válogatottat.

Mit írhat egy résztvevő és egyben rendező zárszóként, egy ilyen igen hosszú versenysorozat után? Talán kezdeném azzal, hogy a visszatekintésben nem csak ezt az egy évet kell figyelembe vennünk. Ez a folyamat valahol úgy 5-6 éve kezdődött, és az idei évben tudott kiteljesedni egy ilyen színvonalas bajnokságban. Leírni is nehéz lenne, hogy hányan tettünk annak érdekében, hogy eljussunk idáig. Az, hogy legyen szakági érdekképviseletünk, hogy biztosítani tudjuk a válogatott keret anyagi feltételeit, hogy magunk határozhassuk meg szakágunk működési szabályait, és hogy az OB. győzelemnek és a válogatott keret tagságnak rangja legyen. Ezt nem lehet másként csinálni, ezt a rendszert meg kell tartanunk, és a hibáinkból, - mert azért valljuk be, voltak azok is- tanulva, fejlesszük tovább. Sok energia, összefogás kell, versenyzőktől, rendezőktől, és a szakági vezetéstől. De látszik az értelme! És aminek ÉRTELME van, azért érdemes dolgozni.

Találkozzunk jövőre egy még színvonalasabb bajnokságon!

Forrás: EnergoTeam