Tavaszi csukázásaim rendszerint egy befejezetlen randihoz hasonlóak. Nagy tervekkel érkezek, és anélkül kell távoznom, hogy mindenre sor került volna. Temérdek műcsali és módszer várt kipróbálásra egész télen, és most képtelenség mindent belesűríteni egy napba… Hát maradtam három napot.

Annyira felkészületlenül érkeztem, hogy még a zsinórt is a parton tekertem fel a vadiúj orsómra. Pontosabban a zsinór maga is vadiúj nekem, hiszen az amerikai Tuf Line fonottak csak most kerültek elérhető közelségbe – az XP modell egy sima körfonott cérna, míg a Dura Cast egy teflonos bevonatú igen érdekes madzag, mindenképpen ez utóbbit szerettem volna kipróbálni. Meg voltam győződve, hogy a sima teflonos bevonat, amely miatt a zsinórmenetek nem tapadnak egymásra, és monofil módjára siklanak át a gyűrűkön – le fog kopni az első napon, és a csoda szerte foszlik, szó szerint. Nos, ezt hiába vártam, a teflon felület immár a tizenvalahányadik bevetés után is feszesen áll, nincs rajta gyűrődés. Érdekes, hogy a bevonat alatti dyneema-szálak egymás mellett futnak, csak enyhén lettek összefonva, ha egy késsel lekapargatjuk a teflont, ez jól megfigyelhető.

Erről álmodtam egész télen!

Dura Cast 0,18-as fonottat tekertem fel. A gyári tekercs lezárására szolgáló öntapadós darab a csomó leragasztására is felhasználható - így biztosan nem csúsznak meg a menetek

Másik újdonság, az idei Fehován debütált Banax Iris orsó. Igazi ékszer! A Banax mindig tudott szép orsókat gyártani, ez az új modell viszont végleg maga mögött hagyja a Banax korábbi gyengeségeit – igazán szép járású a futómű, a zsinórendezés pedig véleményem szerint, már a Ryobit is lealázza. A tökéletesen párhuzamos zsinórprofil olyan, mintha egy százezres orsó produkálta volna. Ezen nem győzök csodálkozni a mai napig… Csupán az egyszerű grafit ház emlékeztet arra, hogy középkategóriás cucc van a kezünkben, de azon már nem lepődünk meg, hogy ehhez az orsóhoz két azonos dobot kapunk, azaz a pótdob is fémből van – ennek az orsónak kijár!

Most van jól kitöltve! Tökéletes a profil!

Fémes, elegáns külső, és finom belső – ez a Banax Iris

Tavalyi évem második felében kezdődött, és ebben az évben is biztosan kitart lelkesedésem az Excalibur pergetőbotok iránt. Minden méretet kipróbáltam már, de leggyakrabban a 2,10-es verzió gyűrűin fűzöm át a zsinórt, ezúttal is ezt hoztam magammal. Nyilván számoltam azzal, hogy főleg apró gumikat húzogatnék ebben a majdnem hideg tavaszi vízben. Várható csukáim is lassúbbak lesznek, ívás után, és fogcserélés közben.

Vékony, könnyű gyűrűk mutatják az irányt az Excalibur boton.

Ebbe a puha gumiba is beletört a foga… A tavaszi fogcsere időszakában gyakori, hogy a csukánk „kiköpi a fogait”

Ahogy a Mann’s gumik felbukkantak az Energofish kínálatában, máris átimportáltam egy komoly erősítést a kisgumis dobozomba, így most a Mann’s és Relax verhetetlen duójával nyomulhattam. Abból kiindulva, hogy tavasszal sok az apró ivadék, amely egész nap stimulálja a lesben álló csukákat, én is apróbb gumihalakat választottam. Reméltem, hogy ha a csukáim agya ráállt már a pöttömnyi zsákmányhalra, könnyebben elbotlanak majd az én szilikonjaimon is. Az élénk színeket ezúttal mellőztem, inkább a visszafogottabb, sötétebb, vagy természetazonos tónusokban bíztam.

A csukás dobozok… Minden külön dobozban, a horgok is.

A napi menü

Ha kicsi a csali, gyakoribb a hörpölős, teljes nyelés. Ez több sikeres akasztást jelent!

Az ilyen kis nyílvesszőket gyengéden tessékeltem vissza

A gumihalazáshoz immár elengedhetetlen tartozék a halradar. Szó sincs arról, hogy a halakat keresnénk vele, inkább a meder feltérképezésére hasznosítható, arra pedig tökéletesen megfelel az Energo Team ultraegyszerű kis elemes halradarja is. Ennek a monokróm kijelzőjén – bár kissé primitívebb módon –, de szépen megjelenik a meder rajzolata, pontos mélységkijelzéssel együtt. A műszer használatát, őszintén szólva, tíz perc alatt sajátítottam el a csónakban, átolvasva a mellékelt leírást. Aztán rövid teszteket is végeztem, hogy mit érzékel a fej és mit nem… Néha látott halakat, víz közt meg a fenéken, és ezt élénk sipákolással jelezte, de ebből még nem volt könnyű eldönteni, hogy a halak merre tartanak, illetve milyen fajok, a kis gumihalam esetleg számot tarthat-e becses érdeklődésükre. Hát, ettől kezdve nem sokat törődtem a megjelenő hal-ikonokkal (a leírás nagyon viccesen „mozgó tárgyak”-nak becézi a halakat :)), de egyébként közvetlenül az érzékelő fej alá lógatott gumihalamat is kijelezte a radar, egy szép kövér hal-ikonnal. Az aljzatra viszont ügyesen rá is lehet zoom-olni, és kis gyakorlat után már tudjuk, hogy mikor látunk kavicsos, vagy éppen iszapos-növényes aljzatot a képernyőn. Plusz, látjuk a gödröket, és ami a legfontosabb: a pontos mélységet.

Radarom 2,7 méteres vizet jelez, és lágy (iszapos, korhadt növényes) aljzatot. Ráközelítettem az aljzatra, és láthatóvá vált egy fenék felett lebegő kis „valami”… Ezt a valamit nem sokkal később meg is fogtam.

Itt még megvolt!

De elment…

Hasonló módon vadásztam le ezt is. Őt legalább kézbe vehettem

Bár azt hittem, hogy csukáim a sekély, melegedő vizekben terelik a kishal rajokat, meglepetésemre, attól valamivel bennebb, a másfél-kétméteres mélységek törésein lapultak, viszonylag szétszórtan, így hát elég melós volt megkeresgélni őket. A törések megtalálásában viszont egyértelműen a halradar nyújtott pótolhatatlan segítséget.

Hasonló újdonságot jelentett számomra a Mann’s üreges testű gumihala, amely Hard Nose néven jutott el hozzánk, és nagyszerű kiegészítője lehet a hagyományos gumihal-kollekciónknak. Hiszen, amíg a megszokott ólomfejes gumik meredeken tartanak az aljzat felé, a Hard Nose inkább lassan lebeg, és néha kileng oldalra is. Sekély vizekben ideális csali, hosszú ideig a csuka tartása előtt mozgatható, képes felbosszantani a féldöglött csukákat is. A széles lapkájú farok gondoskodik arról, hogy nagyon lassú bevontatás mellett is jól veressen. A testet áttapogatva, jól kivehetőek a levegővel telt üregek, és a szolid ólmozású horoggal párosítva egy jól kontrollálható műcsalit kapunk, amely főleg vízszintesen halad, szemben a hagyományos gumihalak jig-szerű, orrabukós merülésével.

Az üreges testű Mann’s Hard Nose gumihal. Eldönthetjük, hogy a horog hegyét mennyire bújtatjuk ki, esetleg vissza is húzhatjuk a gumitestbe, ha nagyon akad a pálya

Egy lélek, öt test… Egy horoghoz öt darab gumitestet kapunk

Engedjük szabadon a fantáziánkat! A Mann’s horog más gumikkal is párosítható, ha lebegtetni akarjuk azokat

Hátul a horog öble, elől pedig egy tüske tartja a gumitestet

Persze, nem az ez egyetlen újdonság, amelyet Mann’s elénk tár, a temérdek gumihal mellett, hanem érdekes villantók és tandemek is megjelentek a polcokon, de hát ezt már kénytelen voltam egy másik napra hagyni. Következő cikkemben ezekről számolok be. Visszajövök!