Megjelent: 2008. január 18. | Forrás: Gotthard Ferenc | Írások
Ha horgászatról van szó, bármire hajlandó vagyok! Ezért nem jelentett különösebb lelki megrázkódtatást, hogy térdig vagy éppen combig kellett gázolnom a 8 fokos vízben. Eleinte kicsit hűvös volt a víz, még csizmán keresztül is, de jól tudtam, hogy a csukák mindenért kárpótolnak majd!
Levente elsőre nem osztotta a nézetemet. Ĺ inkább úgy döntött, hogy ad még egy esélyt magának a partról… Az egyik közeli öblöt fésülte át inkább. Elmondása szerint, fogott ott már négy csukát korábban – négy dobásból, egymás után! Igaz, hogy mindez pár hónapja történt, de úgy gondolta, hogy ezúttal is kell ott csukának lennie! Alig tíz perc sem telt el, mikor felhagyott az öböl vallatásával és csatlakozott hozzám a vízben… Én közben egy szép csukát fogtam a vízben állva, és még négy darabot láttam eliramodni a sekély vízből, amint elgázoltam mellettük. Átvergődtem egy embermagasságú nádfalon, majd tettem néhány lépést a kristálytiszta, alig kétaraszos vízben, ezzel újabb csukákat sikerült felzavarnom a növényzet mellől – egy kicsit meg is lepett a dolog, hogy ilyen közel lapultak egymáshoz a krokodilok!
Rögtön cselekedtem és máris repült a
Slider a nádcsomók mellé! Hátha sikerül kapásra bírnom egyet a közelben lévő csukákból, mielőtt még az összes halat elriasztanám tocsogásommal. Talán a huszadik dobásnál tartottam, mikor szó szerint a semmibõl jelent meg egy csuka – termetes hullámot tolva maga előtt, majd a wobbleremet benyelve magasba ugrott a vízből! Szinte még a levegőben volt, mikor bevágtam neki! Mindez alig két másodperc alatt zajlott le – elhihetik, nagyon meglepett a dolog! Azután már csak a csuka volt jobban meglepődve, mint én…
Egy újabb kétkilós csukesz a fotón, hogy legyen mire
emlékeznem a téli zúzmarás estéken!
Az orsóm fékcsillagját teljesen megszorítottam, nehogy valamelyik nádcsomóra felcsavarja magát a hal! Még így is sikerült néhány kisebb nádra feltekernie a zsinóromat, de a sárga
SUFIX PERFORMANCE BRAID igencsak kitett magáért! Erősebb rántásra valósággal lekaszálta a nádszálakat… (A csata végeztével, pedig semmilyen sérülést nem láttam a zsinóron.) Így tehát mondanom sem kell, hogy én kerültem ki győztesen a harcból: mérés után bilincsre került a harcos csukám – a holnapi ebéden õ lesz a főfogás!
Alaposan sikerült megzavarnom a kis öböl csendjét a fárasztás során, ezért más öbölbe cuccoltunk át. Itt már kevesebb akadóval kellett számolnunk, de itt is lapulhatnak csukák!
Minden pillanatban vártam, hogy felrobbanjon a víz a wobblerem alatt… A következő kapás sem váratott sokáig magára… Ez a példány már jelentősen nagyobb is volt! Az orsóm fékje még mindig csontra volt állítva, így egy centiméternyi zsinórt sem tudott lehúzni, bármennyire is igyekezett. A felszerelés igencsak jól állta a sarat! A fárasztás alig két percig, ha tartott.
Gyorsan partra vittem a halat, hogy biztonságosabban végezhessem el az immár rituálissá vált mérést és fotózást. Közel hármasnak bizonyult csukám!
Harmadik csukám is egy Slideren veszett rajta, de ezúttal a sügérmintás volt a nyerő! A következő csukát ismét én akasztottam, közel félórai dobálás után. Ez a példány az akadók nélküli részen kapott a csali után – pár szál vízinövény takarásában rejtőzött a koma! Hasonlóan látványos rávágásban és fárasztásban volt részem, mint az összes kisvízben fogott csukánál a mai napon… Még fokoztam a fárasztás élményét azzal, hogy lazítottam az orsó fékjén, hadd fusson jó nagy köröket, és ugráljon kedvére! Igazán lenyűgöző látvány, amint az embert körül úszkálja a fárasztás közben a hal.
Csendesen tűri, hogy közelebb húzzam magamhoz, már elégé kikészült a fárasztás során…
A jól bevált tarkófogással beteljesedik sorsa
Rituális pózolás a csukával…
Néhány pillanat és úton a szabadság felé… Némi kellemetlen élménnyel a tarsolyában Roppant önző dolog lett volna részemrõl, ha a következő csukát is én fogom, ezért Levi percei következtek… Csukája kétszer is nekirohant az én wobbleremnek, majd végül is az övét csípte nyakon… Néhány szál növény mellett, az alig térdig érő vízben állt lesben a ragadozó, innen indította támadását, majd akasztás után, heves kirohanásokkal próbálta orvosolni tévedését, de már nem volt sok esélye!
A hal mindent elkövetett a szabadulás érdekében... Néhány kör után ez a csuka is szembesült az elkerülhetetlennel: egy alkalmas pillanatban nyakon ragadták, és már el is dőlt a harc. Ilyen egyszerű a dolog, ha az ember már kellő rutinnal rendelkezik.
Jól látható a csizma szárán a vízmélység, ekkora vízben lapultak a csukák Majd ismét nekem kedvezett a szerencse: a következő csukám a part közvetlen közelében lapult, majdnem kilátszott a háta a vízből… Ĺ is a sügérmintás Slidert választotta csemegének, nagy pechére – de elnéztem neki a tévedését, persze azt se bánnám, ha a tó valamennyi csukája elkövetné ezt a baklövést a mai napon… Na jó, nem leszek telhetetlen, hiszen alig múlt dél, és öt szép csukát fogtam már!
Csuka a pácban – csak egy-két fotó erejéig Egy újabb öblöcskét szemeltünk ki. Már az első jól alakult dobással sikerült egy újabb csukát akasztanom, de a kapás pillanatában már láttam, hogy nem ez lesz a nap legnagyobb csukája… Rekordidő alatt kiemeltem a meglepett halat – mint kiderült, ez volt a nap legkisebb csukája.
A hatodik csukám, egyben a nap legkisebb és legutolsó csukája, a mögöttem lévő kis öblöcske lakója volt, és talán még most is az...
A szép napnak egy váratlan telefonhívás vetett véget… Sajnos csomagolnunk kellett, és érthető módon keserű szájízzel tettük ezt, hiszen a nap még elég magasan ált! De hát az a fránya telefon… Legközelebb vízbe fojtom!
A Slidereknek köszönhetően ismét egy sikeres horgászatot tudhattunk magunk mögött, és ez a nap csak megerősítette a már amúgyis szoros kapcsolatomat e wobblercsodákkal – jöhetnek az újabbak, és még újabbak!
Európai Uniós Pályázataink