Nem a hanyagság szüleménye ez az egyszerű címválasztás, sokáig töprengtem, vívódtam, hogy milyen titulussal jellemezhetném a legjobban ezeket a tarka ruhás krokodilpofájú rablókat. Több ötlet is felötlött bennem, de végül úgy döntöttem, hogy ez a megszólítás mindent körülölel, magába foglal, ami ezt a csodás vízi ragadozót jellemzi.

Ha meghaljuk a csuka szót, elsősorban egy tarka mintás, fogakkal sűrűn ellátott hal képe sejlik fel előttünk. De ha kicsit több képzelőerővel bírunk, a következő kép már e csodás rabló életterére kalauzol el bennünket. Feldereng a nádasokkal, töklevelekkel, hínárosokkal sűrűn benőtt, bedőlt fákkal tarkított vízterület, ahol a vizek farkasa mozdulatlanul, rejtekhelyén állva les a gyanútlan prédájára.

Érdekes újítás

Talán a legjobban e halfajra szeretek horgászni. Lenyűgöz kapásának vehemenciája, küzdeni akarása, és nem utolsó sorban magának a halnak a szépsége…Ezért nem is értem, miként fordulhatott elő, hogy az elmúlt két hétben az egyik horgászatból a másikba csobbantam, de a csukákról kissé megfeledkeztem. A hanyagságomat kiküszöbölendő, az első kínálkozó lehetőséget megragadva az ordasok nyomába eredtem.

Esős, sáros, nyálkás reggelre ébredtem, némileg elment a kedvem a horgászattól, de ha már tervbe volt véve, akkor indulni kellett, nem volt mese. Velem tartott egy hasonlóan pihent agyú horgászcimborám, Máté Levente is. A vízparton még elkeserítőbb volt a szituáció, borongós, könnyezős szomorú időhöz még a szokottnál jóval erősebb szél is párosult, ami így december elején nem a legkellemesebb horgásztárs…Igaz, hogy legtöbben ezt tartjuk a legbeváltabb „csukázó időnek”, de én ezúttal a kevésbé jó csukázó idővel is kiegyeztem volna.

Felcibáltam a combcsizmámat és a kedvenc szigetem felé vettem az irányt a vízen keresztül. A víz hőmérséklete hagyott némi kívánnivalót maga után, a vastag alsó öltözet és a több réteg zokni ellenére sem kellett attól tartanom, hogy beleizzad a lábam a csizmába.
A vízben araszolva, barátom egy érdekes szerelékbe botlott. Egy méretes etetőkosárra, egy kisméretű wobbler volt erősítve egy fémhuzallal. Valószínűleg ragadozóra volt bevetve a készség. Kicsit tekergettük a fejünket, hogy kinek pattanhatott ki az elméjéből az isteni szikra, hogy ily módon kínálja fel a műcsalit. Annyi biztos, nem mindennapi képzelőerő kellett hozza.

A gonosz időben nem mutattak aktivitást a ragadozók. Átfésültük az összes jól bevált helyet, de egy-két megiramodó halon kívül semmi érdemleges nem történt. Délre járhatott az idő, mikor teljesen megállt a szél, és a felhőpaplan vékonyodni kezdett.
Az időváltozás jobb kedvre derített, és bíztam benne, hogy a halaknak is megjön az étvágyuk.

A mélyebb szakaszok vallatásába fogtam, gumihalakkal, twisterekkel próbáltam kapásra bírni az ott lakókat. Hosszas próbálkozások után végre egy határozott koppintással tudatta velem valaki, hogy elnyerte tetszését a dolog. Rövid fárasztás vette kezdetét, aminek eredménye egy kiló körüli kroki volt.

Bejött neki a színkombináció

Fröcsköl, pancsol, de nem ellenfél

Íme az első

Sandrára csábult el

Nem tágítottam a halat adó csali mellől, folyamatosan vele szűrtem tovább a vizet…Sajnos eredménytelenül.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy sokat bizonyított kilenc centis wobblerre cseréltem, és már az első dobással beleütköztem egy arra ólálkodó kacsacsőrűbe. Nagyon nem tetszett neki a dolog, minden áron szabadulni próbált, de a horog makacsul tartotta.

Próbálkozott fejrázásokkal…

…ugrásokkal

Végül csak megnyugodott

Egy kilenc centis Salmo Minow okozta a bukását

Alig nagyobb előző társánál

Megbocsátok neki, nem vagyok szőrös szívű

Az idő egyre szebb lett, kellemes meleget sugároztak a napsugarak. A reggeli öltözet már soknak bizonyult, meg kellett válnom néhány ruhadarabtól, amit egyáltalán nem bántam. Immár egyre sűrűbben cserélgettem a csalikat, nem ragadtam le annyira egy modellnél, de leginkább mégis a plasztikok erejében bíztam.
Kezembe akadt egy tenyérnyi méretű twister vagy polip, nem is tudom melyik jelzővel lehetne illetni, talán kicsit mindkettővel. A lényeg, hogy nagyon jó mozgású csaliról van szó, amit sajnos ritkán próbálgattam. Elhatároztam, hogy adok egy esélyt neki.

Szemem sarkából egy jókora csukarablásra figyeltem fel. Túldobtam a rablás helyszínén a brutális méretű gumit, és már a süllyedés közben egy agresszív rántással elmarkolta egy csuka. Nem a látott ragadozó volt, mert az nagyobb méretekkel bírt, de ha már befalta, illett tisztességesen végigjátszani a dolgot.

Délután már sokkal barátságosabb idő volt

A furcsa csali és zsákmánya

A nap legnagyobb hala

És még egyet ebből a szemszögből is

Sajnos ezzel a csukával be kellett érnem aznapra, több kapást már nem sikerült kicsikarni a napnyugtáig hátralévő egy órában. Még jóformán haza sem értem, máris a következő randit tervezgettem a csukákkal, csak ezúttal már egy távolabbi helyszínen, de ez hadd legyen a jövő muzsikája.



Használt termékek:

Penn KG	Delalande Sandra
Twister ES	Salmo Minnow